Levendula-szezon

A mai nap főszereplője a levendula volt, de mielőtt közelebb kerültünk volna egymáshoz a harminc-pár fokban, ideje volt eltenni az úgy két hete, virágzás közben leszedett és száradni eltett kakukkfüvet. Sokan csak fűszernövényként ismerik, erős illata és aromája töményen nagyon bántó lehet, de nem csak fűszerként, hanem gyógynövényként is megállja a helyét. Én a legtöbbször a havi vérzéskor fellépő igencsak erős hasfájás csillapítására használom. Általában olyan erősen fáj, hogy elájulok, hányok tőle, és nem használnak a gyógyszerek sem, viszont 1-2 bögre ebből a teából és a fájdalom, mintha sosem lett volna.

Újabban már preventíven használom: még mielőtt jöhetne a fájdalom, megiszok egy bögrényit a kakukkfű teából, és sokkal jobban vagyok, illetve rosszul sem leszek. A recept pedig nagyon egyszerű: egy bögrényi lobogó vízbe öt percig lefedve áztatjuk a szárított vagy friss kakukkfüvet, majd leszűrjük, és a lehető legmelegebben megisszuk. Naponta 5-6 csésze mindenféle mellékhatás nélkül fogyasztható; egyeseknél kis hasmenés előfordulhat tőle, de ha választani kell a fájdalom és utóbbi között, én inkább erre voksolok. Engem megnyugtat az aromája, ellazulok tőle, így nem csak has, hanem bármilyen fájdalomra, fejfájásra is használ.

A következő évi kakukkfű adagom házilag.

Ideje volt már elkezdeni átültetni a két hónapja elvetett bazsalikomot és zellert. Jobban szeretem őket cserepekbe tenni, de azt hiszem, idén sem kerülhető el, hogy néhányuk kikerüljön a termőföldbe. Megalapoztam a téli vitaminban és tápanyagban gazdag ételeink alapját: elültettem a kelbimbókat is. A palánták ültetésénél érdemes figyelembe venni, hogy olyan fél-egy méter magasra is megnőhet a kelbimbó, illetve a bőségesen trágyázott és vizezett földet kedveli sok-sok napfénnyel. Szedési ideje októbertől márciusig tart, tűri a fagyokat is, így ellát minket többek közt A, B1, B2, B6, C, E és K vitaminnal, plusz sok benne a foszfor, vas és kálium - pont jó a téli, hideg, megfázós időszakban! Alig várom, hogy szedhessem!

Ültetéskor figyeljünk oda arra, hogy vagy este, naplemente után végezzük a folyamatot, vagy vonuljunk árnyékba és egy darabig az átültetett növényeket is hagyjuk ott; pár napig így is kókadozni fognak (főleg ebben a melegben), így gondoskodjunk arról, hogy kapjanak elegendő vizet reggel és este is; napközben azonban ne locsoljunk, ha tűzi őket a nap, mert kiéghetnek.

Befejeztem a permetezést a mai napra, nagyon kíváncsi vagyok, mennyire használ majd a rebarbaralé a baboknak, némelyiknek elkélne a nagy adag segítség.

A levendula úgy egy hete kezdett virágozni. Eddig csak dísznek, megszárítva cserépbe, vázába, illetve ruhák közé molyűzőnek, valamint teának és párologtatónak használtam fel, így jobb szerettem akkor leszedni, mikor még nem nagyon nyíltak ki a virágai, azonban idén az időjárás is közbeszólt. Mivel az elmúlt héten végig esett az eső, nem lehetett beszedni, hiszen fontos, hogy szárazon tegyük el őket; ezért aztán csak ma jutottam hozzájuk. Nagyon szeretem a levendulát: épp azért, amiért a kakukkfüvet, ezt is erős, intenzív és markáns illatáért kedvelem, ehhez már csak ráadás az esztétikus kis virágrész, és a gyönyörű szín, ami sokféle lehet. Nálunk jó pár bokor megtalálható, két-három fajtájukról is szedhetek virágot. Épp azért, mert ennyire szeretem, rájöttem, hogy annyira mégsem ismerem a felhasználási módjait, ezért belevetettem magam a kutatásba, és már meg is van, mi mindenre használom fel idén a mediterrán szépséget:
- vázákba dísz (kész)
- teának leszárítani (folyamatban)
- szörp (folyamatban: már ázik, recept a napokban)
- lekvár (holnap készítem el)
- cseresznyés, levendulás, rózsaszirmos pite (holnap délelőtt, de jó is lesz)

Egyelőre ez a terv - receptek és képek természetesen jönnek, amint elkészült valami.

Ó, és ha valaki a szerelmese az olasz ételeknek, akkor ideje leszedni és szárítani a tésztaételek kihagyhatatlan fűszerét, az oregánót!

*

Pár bejegyzéssel lejjebb írtam, hogy ha nyitott szemekkel járunk, akkor sok csodát láthatunk saját kis kertünkben, amit a természet kínál fel. Ma épp bezártam a lakást, mikor egy család kiabált be hozzánk, hogy jelezzék, egy süni beszorult a kapunk alá. Természetesen nekikezdtünk a mentésének, a kis buta folyton vissza akart menni a kapu alá, de aztán nagy nehézségek után betereltük a kertünkbe, majd olyan fürgén elrohant (nem is gondoltam, hogy a sünik ilyen gyorsak; azt hiszem, a lassúságuk egy ugyanolyan urbánlegenda, mint ami a teknősök sebességét övezi), hogy képet sem tudtam készíteni. Van egy új lakónk!