Érő kert

Ez az az időszak, amikor szeretek kijárni a kertbe. Máskor is szeretem kinn tölteni a napom nagy részét egy jó könyvvel a diófa jóságos árnyékában, de most, amikor már látni a sok munka gyümölcsét... szinte elmondhatatlan örömmel tölt el. A sok ásás, kapálás, trágyázás, ültetés, palántázás, gondozás, szeretgetés, öntözés ilyenkor kezdi megteremni a gyümölcsét, illetve egyeseknél zöldségét.

Ma reggel az fogadott, hogy a kukacvirág, amit idén nem is vetettem, csak tavalyról szétszórta a magjait, kinyílt, és most ezerféle színben pompázik a cserépben. Holnap csinálok képet, csak estére becsukja a szirmait. Észrevettem, hogy mennyi kis paradicsom van már most, ki kell várni, hogy megsárguljon. Anya ma reggel leszedte az első cukkini termést, de mire leértem, már fel is vágta. A többi is szépen fejlődik, a tök pedig már fut kifelé a kiskertbe, ahogy terveztem. A pár napja átültetett, maguktól kelt paradicsomok is túl vannak az "életveszélyen", hála a reggeli-esti öntözésnek, kibírták ezt a forróságot, és már egészen jól megvannak. A kelbimbónak még az elkövetkezendő néhány nap kritikus lesz, de folyamatosan öntözöm, már kezdenek felállni.

A tegnapi cseresznyés turmix annyira bejött, hogy ma felmásztam a fára és szedtem jó adagnyi cseresznyét: egyszerűen isteni az íze! Már-már feketére érett a fa tetején, némelyik szem akkora, mint egy jól megtermett dió, tele van zamatos lével, forró a napsütéstől... elmondani sem lehet, milyen mennyei íze van! Most is épp a frissen turmixolt shake-et iszom, még holnap reggelre is maradt egy adag. Sikerült olyan sokat szedni, hogy a maradékot szétporcióztuk kis zacskókba és lefagyasztottuk, valamelyik nap elkészítünk egy hideg gyümölcslevest - nincs is jobb ebben a melegben.

Ma láttam egy jó saláta receptet, amit a napokban elkészítek, és leírok majd, mert megint szedhető lesz a spenótom. A spenótra ebben az évben kaptam rá. Kétfélét is ültettem a kertbe: a mindenki által ismert parajt, illetve az új-zélandit. Az előbbi igencsak igényes: szabályosan kell ültetni, sokat öntözni és hamar tetvesedik. Csak egy szedés jött le belőle, a felét ki is kellett dobni a kártevők miatt. A másik fajta egy ellenálló, gondozást abszolút nem igénylő futó spenót, ami éppen ezért egész évben szedhető.
Az első fajta szedéséből készítettem egy tejszínes, spenótos pennét (recept később), és teljesen elhűltem, mennyire finom a spenót. Kicsit olyan volt ez, mint két éve karácsonykor a sült cékla... Mennyei az is! A vicc az, hogy mindig a saját magam által kiválasztott és elkészített receptek közben jövök rá, hogy mennyire szeretem.

A második szedésből is ezt készítettem, picit másként; így aztán ma nagyon megörültem, hogy salátaként is megtaláltam. Én rájöttem, hogy ínyenc lettem ételek terén, de ez - szerintem - nem feltétlen baj. Hiába, a jó ételek és jó italok...

Ma voltunk meggyet szedni, két nagy vödörrel hoztunk. Azt hiszem, idén ennyi lesz a meggy, nincs kedvem többet fára mászni, de így is épp elég lesz, mire ezt kimagozzuk, bekeverjük, és eltesszük üvegekbe. Ma elkészítettem egyébként a levendulalekvárt, most várom, hogy hűljön a dunsztban, utána írom a receptet.

Locsolás közben pedig észrevettem, hogy megjelentek az első zöldbabok! Nagyon imádom a zöldbabot, olyan gusztusos, mikor a hosszú babok épp csak megpároltak, és szétroppan a fogak alatt... Ajj, alig várom, hogy le lehessen szedni az első adagot!