Mivel még mindig olyan meleg van, hogy az emberről ülés közben is dől a víz, tulajdonképpen mit sem vesztett aktualitásából a kedvenc főtt ételem meleg időkben. Nem tudom, hogy vagytok vele, de mikor ilyen forróság van, sokszor elvagyok étel nélkül egész nap, annyira nem kívánja a testem az ételt, főleg nem a zsírosakat. A képen látható tészta sugóval azonban minden, csak nem nehéz étel, épp ellenkezőleg: főtt, ezért tápláló, gyors, könnyű, hamar telít, de nem az a bumm kategória. Az elkészítése pedig mindennél egyszerűbb.
(Mennyiséget nem tudok írni, mert ez csak kb.)
Felteszek egy lábasba vizet főni, forrásig hagyom, majd ha felforrt, akkor három kanál tengeri sót teszek bele, és a tésztát. Egy főre 80 grammot szoktam kifőzni, de van, hogy csak érzésre főzök. A csomagoláson megadott ideig főzöm (illetve ez csak az eredeti olasz tésztáknál működik, pl Barilla, a többire nem jó időt írnak, és nem al dente lesz, hanem egy szétfőtt vacak, ami undorító; így sokszor ezt is csak érzésre és kóstolásra készítem). A tészta fajtája teljesen mindegy, a spagetti is megfelel, de a képen látható riccioli és társai is tökéletesek: ki melyiket szereti jobban.
Miközben a víz forr, elkezdem megcsinálni a sugót. Igazán egyszerű: összevágom kis darabokra a cukkinit (a héját is rajta hagyom, tele van vitaminnal), egy kis olívaolajban felteszem párolódni, megborsozom, megsózom, hozzá adom a frissen szedett és kicsire metélt maréknyi oregánót, bazsalikomot, hogy az igazi olasz ízt elérjem. A zöldbabot többféle módon elkészíthetjük: szoktam párolni és vízben előfőzni. Mindkettőnél az a lényeg, hogy puha legyen, mégis roppanós maradjon (jobban kedvelem amúgy a párolást, mert ott igazán roppanós marad), majd ha ez kész, hozzáadom a rotyogó cukkinihez, amit időközben felöntöttem egy kis főzőtejszínnel (ennek a szükséges mennyiségét főzés közben úgyis látjátok majd). Összefőzöm őket, sózok (ezzel azért várok, mert párolás közben már előre megsózom kicsit a babot, így lehet, hogy az elég is. Inkább sózzunk utána, mint hogy el, és akkor már nem lehet nagyon javítani.) Lehet kapni a boltban krémsajtot, annak a felét hozzáadom, még egy kicsit főzöm őket együtt, és kész is.
A tésztát leszűröm (akinek van szűrős edénye, és nem kell leöntenie a vizet, háromszor is felhasználhatja ugyanazt a főzőlét), de nem csöpögtetem le nagyon a tésztát, hanem egyből öntöm is rá a sugóra. Nem baj, ha vizes marad, az csak krémesebbé teszi az egészet. Egy-két percég összefőzöm az öntetet és a tésztát, kiszedem tányérba, és korgó gyomorral hozzá is látok.
Aki még ennél is többet szeretne, az elkészítheti ezt a két-perc-alatti salátát.
Saláta, paradicsom (amilyet csak akartok: piros, sárga koktél, nagy paradicsom), ezeket beleteszem egy nagyobb tálba, megsózom picit, megborsozom, leöntöm olívaolajjal és balzsamecettel (többféle is kapható, mindenki az ízlésének legkedvesebbet használja; nekem a Modenai a legízletesebb), összeforgatom, és voila: kész az ételünk, nagyjából 20 perc alatt. Egy pohár vörösbor, csendes zene, és minden kész!
Jó étvágyat!
