Az utolsó éjszaka az én ágyamban, az utolsó éjszaka egyedül. Nem voltam különösebben izgatott egészen addig, amíg arra nem gondoltam, hogy nem vagyok különösebben izgatott és ez talán furcsa - és akkor izgatott lettem. A nap korán indult, mert arra ébredtem, hogy esik az eső, de ez nem kedvtelenített el. Hát, eljött a nap - gondoltam, elindultam reggelizni, aztán az események egyszerűen csak sodortak magukkal. Amíg apáék sátrat vertek a kocsi fölé, hogy lehessen díszíteni, nekem elkészült a hajam és a sminkem, elkezdtük az öltöztetést és eljött 10.15.
Természetesen nem sikerült elkészülnöm a megbeszélt időre, még tartott az öltöztetés, amikor megláttam, hogy jön értem a leendő férjem. :) Ez az érzés nem leírható - ha addig nem lett volna bennem izgalom, akkor hirtelen lett, egészen önkívületi állapotba kerültem. Sokszor elképzeltem a pillanatot, amikor először meglátjuk egymást aznap, de persze egyszer sem tudtam úgy életre hívni ezeket a perceket és érzéseket a fejemben, szívemben, amilyenek valójában voltak. Olyan volt, mint amikor karácsonykor tudod, hogy ott, a fa alatti ajándék a tiéd, de még nem bonthatod ki, és már mindennél jobban várod, hogy meglásd, mit rejt. Mágikus-mesés percek voltak látni a fel-le sétáló alakját, látni, hogy ő is izgul - és aztán megölelni egymást.
Innentől kezdve tényleg helyszínről helyszínre jártunk, az események gyorsan pörögtek, de minden egyes pillanatot annyira élveztünk és szerettünk. Sok mosoly, öröm, szeretet, ölelés, némi könny - teljesen elkerülhetetlen, főleg, ha az ember az esküt mondja -: egyszóval ez a mi napunk volt, a mi csodás emlékünk, ami mindennel együtt pont olyan lett, amilyenné varázsolni akartuk.
És minden téves hiedelemmel ellentétesen nekünk ez a nap egyáltalán nem volt idegeskedős, hisztizős. Nyugodtan, örömmel és mosollyal, sok nevetéssel töltöttük azoknak a körében, akiket nagyon szeretünk. A képek pedig mesélnek úgyis...
 |
| Három generáció |
Innentől a közös életünk történései, közös receptek és kalandok lesznek itt. Jövök még,
xoxo
P.S. Közös kalandokról a jövőben a Két gyalogkakukkon olvashattok. :)
