Kukacvirág

Épp vendéget várunk ebédre, úgyhogy csak egy gyors bejegyzésre jöttem. Ígértem, hogy hozok képet a nyíló kukacvirágról. Pár napja éjjel hatalmas eső volt nálunk, minek következtében ki kellett karózni a paradicsomokat, és néhány cukkinit visszatenni a helyére, mert a szél kissé felforgatta őket. A tökök szépen futnak, és pár csepp természetes esőtől mintha még inkább erőre kapnának: hihetetlen, hogy mennyit számít nekik! A zöldbabok pedig egyre nagyobbak, alig várom, hogy lehessen őket enni!

Ja, és leszedtem négy friss cukkinit! Azt hiszem, jövő hétre már tudjuk, mi lesz a menü... :)

Érő kert

Ez az az időszak, amikor szeretek kijárni a kertbe. Máskor is szeretem kinn tölteni a napom nagy részét egy jó könyvvel a diófa jóságos árnyékában, de most, amikor már látni a sok munka gyümölcsét... szinte elmondhatatlan örömmel tölt el. A sok ásás, kapálás, trágyázás, ültetés, palántázás, gondozás, szeretgetés, öntözés ilyenkor kezdi megteremni a gyümölcsét, illetve egyeseknél zöldségét.

Ma reggel az fogadott, hogy a kukacvirág, amit idén nem is vetettem, csak tavalyról szétszórta a magjait, kinyílt, és most ezerféle színben pompázik a cserépben. Holnap csinálok képet, csak estére becsukja a szirmait. Észrevettem, hogy mennyi kis paradicsom van már most, ki kell várni, hogy megsárguljon. Anya ma reggel leszedte az első cukkini termést, de mire leértem, már fel is vágta. A többi is szépen fejlődik, a tök pedig már fut kifelé a kiskertbe, ahogy terveztem. A pár napja átültetett, maguktól kelt paradicsomok is túl vannak az "életveszélyen", hála a reggeli-esti öntözésnek, kibírták ezt a forróságot, és már egészen jól megvannak. A kelbimbónak még az elkövetkezendő néhány nap kritikus lesz, de folyamatosan öntözöm, már kezdenek felállni.

A tegnapi cseresznyés turmix annyira bejött, hogy ma felmásztam a fára és szedtem jó adagnyi cseresznyét: egyszerűen isteni az íze! Már-már feketére érett a fa tetején, némelyik szem akkora, mint egy jól megtermett dió, tele van zamatos lével, forró a napsütéstől... elmondani sem lehet, milyen mennyei íze van! Most is épp a frissen turmixolt shake-et iszom, még holnap reggelre is maradt egy adag. Sikerült olyan sokat szedni, hogy a maradékot szétporcióztuk kis zacskókba és lefagyasztottuk, valamelyik nap elkészítünk egy hideg gyümölcslevest - nincs is jobb ebben a melegben.

Ma láttam egy jó saláta receptet, amit a napokban elkészítek, és leírok majd, mert megint szedhető lesz a spenótom. A spenótra ebben az évben kaptam rá. Kétfélét is ültettem a kertbe: a mindenki által ismert parajt, illetve az új-zélandit. Az előbbi igencsak igényes: szabályosan kell ültetni, sokat öntözni és hamar tetvesedik. Csak egy szedés jött le belőle, a felét ki is kellett dobni a kártevők miatt. A másik fajta egy ellenálló, gondozást abszolút nem igénylő futó spenót, ami éppen ezért egész évben szedhető.
Az első fajta szedéséből készítettem egy tejszínes, spenótos pennét (recept később), és teljesen elhűltem, mennyire finom a spenót. Kicsit olyan volt ez, mint két éve karácsonykor a sült cékla... Mennyei az is! A vicc az, hogy mindig a saját magam által kiválasztott és elkészített receptek közben jövök rá, hogy mennyire szeretem.

A második szedésből is ezt készítettem, picit másként; így aztán ma nagyon megörültem, hogy salátaként is megtaláltam. Én rájöttem, hogy ínyenc lettem ételek terén, de ez - szerintem - nem feltétlen baj. Hiába, a jó ételek és jó italok...

Ma voltunk meggyet szedni, két nagy vödörrel hoztunk. Azt hiszem, idén ennyi lesz a meggy, nincs kedvem többet fára mászni, de így is épp elég lesz, mire ezt kimagozzuk, bekeverjük, és eltesszük üvegekbe. Ma elkészítettem egyébként a levendulalekvárt, most várom, hogy hűljön a dunsztban, utána írom a receptet.

Locsolás közben pedig észrevettem, hogy megjelentek az első zöldbabok! Nagyon imádom a zöldbabot, olyan gusztusos, mikor a hosszú babok épp csak megpároltak, és szétroppan a fogak alatt... Ajj, alig várom, hogy le lehessen szedni az első adagot!

Levendulás, rózsaszirmos cseresznyés pite

 

Ígértem, hogy a kóstoló után leírom ennek az egyszerű, de nagyon finom süteménynek a receptjét, amit eredetileg az interneten találtam, viszont módosítottam rajta pár dolgot, így én a saját verziómat adom közre. Nagyon érdekes ízű sütemény, ez alatt finomat értek, csak különlegesebb módon, ínyenc egy kicsit, ha így tetszik. A torta alapja egy tejes piskóta, nagyon puha és omlós (a tejnek köszönhetően pedig napokig ilyen marad), tulajdonképpen épp olyan, amilyet cseresznyés pitékhez szoktunk készíteni, de a levendula megbolondítja. Az ízét leírni nem tudom, de egy nagyon mély, édeskés aromát képzeljetek el, ami ott marad a szátokban (és ezt is jó értelemben írtam.) Szóval nekem nagyon elnyerte a tetszésem. Íme, így készül!

Mindenek előtt készítenünk kell egy cukros szirupot, hogy a levendula kiadja az igazi ízét. Ehhez szükséges 3 evőkanál cukor, 5 evőkanál víz (én ezeket véletlen felcseréltem, de kis plusz víz hozzáadásával elhárítható a baj) és 10 frissen szedett levendula virágzata (ha szárított, akkor picit többet kell használni, szerintem úgy 2-3 kávéskanálnyi virágzat elég.)

A cukrot és a vizet elkezdjük főzni, majd a cukor felolvadása után beleszórjuk a virágokat, ezeket néhány percig együtt főzzük, majd félretesszük 30 percre hűlni, ázni.

Következhet a tészta.

300 gramm lisztet, 1 zacskó sütőport, 150 gramm cukrot (az eredeti recept 100 grammot ír, de mi édes szájúak vagyunk, mindig több cukrot használunk), csipetnyi sót, 3 tojás sárgáját, 1 dl tejet és fél csomag kissé megolvasztott vajat/margarint összedolgozunk robotgéppel, majd a 30 perc leteltével hozzáadjuk a cukorban ázó levendulát is, eldolgozzuk. Az így kapott massza elég sűrű lesz, éppen ezért a 3 tojás keményre vert habját beleforgatjuk lágy mozdulatokkal, hogy fellazítsa. Az immár levegős, laza tésztát egy kivajazott/alufóliázott/sütőpapírozott formába töltjük, és megszórjuk cseresznyével. A recept 35-40 dkg-ot ír, én viszont ezt csak nagyjából mértem ki, nem figyeltem rá pontosan. A legvégén az előre leszedett rózsaszirmokat adjuk hozzá - itt 3 rózsát ír a recept, de tulajdonképpen a mennyiség ránk van bízva. Itt egy pillanatnyi kitérő kell:

1. Ezt a recept is írja, így én is említést teszek. Amikor a szirmokat szedjük, vágjuk le a szirom alján lévő fehér részt, mert az kesernyés ízt adhat a süteménynek.
2. A szirom permetmentes helyről legyen, nem szeretne senki megenni mérget.
3. Intenzívebb rózsaíz eléréséhez a szirmokat előzetesen keverjük össze a cseresznyével, így a leve kiáztatja belőle az ízeket.
4. Én sokféle, nem csak piros színű rózsaszirmot használtam.

Mindezek után 25 percre 180°-os előmelegített sütőbe tesszük, és nem légkeverésesen sütjük. Az enyémhez nagyjából 45-50 perc kellett, hogy tökéletesen, barnára süljön, ugyanis a több cseresznye több levet engedett, ehhez pedig több idő kellett.

Egyszerű, gyors sütemény. Sok sikert, jó falatozást!

Frissítő turmix

A mai süteménybe (recept kóstoló után) szedtem egy kis friss cseresznyét, viszont soknak bizonyult, így míg sütöttem, félretettem a maradékot a mélyhűtőbe, hogy lehűljön. Ebben a tikkasztó melegben nehezen mozog az ember, én legalábbis hosszas vonakodás után veszem rá magam, hogy bármit is csináljak. A dolgon már csak a tenger segíthetne, de sajnos a hátsókertünkben az nincs, jönnie kellett egy B tervnek. Épp erre jó ez a jeges, frissítő turmix.

(Mennyiséget nem tudok írni, csak érzésre dolgoztam.) Fogtam a megmaradt, kissé megfagyasztott, frissen pucolt cseresznyét, majd adtam hozzá három levél friss citromfüvet, tíz levél borsmentát és úgy öt levendulavirágot. Ezt elkezdtem leturmixolni, hozzáöntöttem annyi tejet, hogy kijöjjön egy nagyobb adag belőle. (Három ilyen, majdnem teli pohárnyi.) Amikor az egész jó állagú lett, adtam hozzá úgy öt kávéskanálnyi cukrot, és voila, már kész is!
Gyors, egyszerű, hűvös, egészséges és friss! Yummie!

Levendulaszörp

Az ötletet tulajdonképpen Dóri adta, mikor megláttam a fényképet a ténykedéséről. Természetesen egyből receptért kiáltottam, így most ezt teszem közzé.

A már elkészült levendulaszörp

Hozzávalók:
2 bögre víz
6 bögre cukor
2 bögre (lehetőleg friss) levendulavirág
6 citrom leve és héja

Lépések:
A cukrot és a kifacsart citrom levét, illetve a lereszelt héját a 2 bögre vízzel addig forraljuk, míg teljesen el nem olvad a cukor, ekkor beletesszük a levendulavirágokat is, picit forrázzuk őket együtt, majd lefedve áztatjuk legalább négy órán át, de még intenzívebb lesz az íz, ha 24 órán keresztül hagyjuk ázni. Ezután leszűrjük a levet, ismét felforraljuk, és a szép, rózsaszín levet (ami jó szirupos lesz) beletöltjük jól kimosott üvegekbe, lezárjuk őket és száraz dunsztba tesszük, ahol pár nap alatt kihűlnek. Tartósítószer, jól olvastad, nem kell bele, ez így eláll.
Nagyon finom, különleges szörp.

A levendulavirág forr a lábasban.

Felmerülhet a kérdés (bennem legalábbis felmerült), hogy mit csináljunk a virággal. Ez persze nem olyan egyértelmű (már hogy miért lesz ebből egyáltalán kérdés), de mivel a virág tele van kikristályosodott cukorral, kár kidobni. Éppen ezért beletettem egy zacskóba és lefagyasztottam, ha lesz időm, felhasználom vagy süteménybe, vagy - és most ez kecsegtetőbben hangzik - jégkrémet fogok belőle készíteni, úgyis régóta akartam csinálni mézes levendulafagylaltot.

Köszönöm, Dóri! :)

Levendula-szezon

A mai nap főszereplője a levendula volt, de mielőtt közelebb kerültünk volna egymáshoz a harminc-pár fokban, ideje volt eltenni az úgy két hete, virágzás közben leszedett és száradni eltett kakukkfüvet. Sokan csak fűszernövényként ismerik, erős illata és aromája töményen nagyon bántó lehet, de nem csak fűszerként, hanem gyógynövényként is megállja a helyét. Én a legtöbbször a havi vérzéskor fellépő igencsak erős hasfájás csillapítására használom. Általában olyan erősen fáj, hogy elájulok, hányok tőle, és nem használnak a gyógyszerek sem, viszont 1-2 bögre ebből a teából és a fájdalom, mintha sosem lett volna.

Újabban már preventíven használom: még mielőtt jöhetne a fájdalom, megiszok egy bögrényit a kakukkfű teából, és sokkal jobban vagyok, illetve rosszul sem leszek. A recept pedig nagyon egyszerű: egy bögrényi lobogó vízbe öt percig lefedve áztatjuk a szárított vagy friss kakukkfüvet, majd leszűrjük, és a lehető legmelegebben megisszuk. Naponta 5-6 csésze mindenféle mellékhatás nélkül fogyasztható; egyeseknél kis hasmenés előfordulhat tőle, de ha választani kell a fájdalom és utóbbi között, én inkább erre voksolok. Engem megnyugtat az aromája, ellazulok tőle, így nem csak has, hanem bármilyen fájdalomra, fejfájásra is használ.

A következő évi kakukkfű adagom házilag.

Ideje volt már elkezdeni átültetni a két hónapja elvetett bazsalikomot és zellert. Jobban szeretem őket cserepekbe tenni, de azt hiszem, idén sem kerülhető el, hogy néhányuk kikerüljön a termőföldbe. Megalapoztam a téli vitaminban és tápanyagban gazdag ételeink alapját: elültettem a kelbimbókat is. A palánták ültetésénél érdemes figyelembe venni, hogy olyan fél-egy méter magasra is megnőhet a kelbimbó, illetve a bőségesen trágyázott és vizezett földet kedveli sok-sok napfénnyel. Szedési ideje októbertől márciusig tart, tűri a fagyokat is, így ellát minket többek közt A, B1, B2, B6, C, E és K vitaminnal, plusz sok benne a foszfor, vas és kálium - pont jó a téli, hideg, megfázós időszakban! Alig várom, hogy szedhessem!

Ültetéskor figyeljünk oda arra, hogy vagy este, naplemente után végezzük a folyamatot, vagy vonuljunk árnyékba és egy darabig az átültetett növényeket is hagyjuk ott; pár napig így is kókadozni fognak (főleg ebben a melegben), így gondoskodjunk arról, hogy kapjanak elegendő vizet reggel és este is; napközben azonban ne locsoljunk, ha tűzi őket a nap, mert kiéghetnek.

Befejeztem a permetezést a mai napra, nagyon kíváncsi vagyok, mennyire használ majd a rebarbaralé a baboknak, némelyiknek elkélne a nagy adag segítség.

A levendula úgy egy hete kezdett virágozni. Eddig csak dísznek, megszárítva cserépbe, vázába, illetve ruhák közé molyűzőnek, valamint teának és párologtatónak használtam fel, így jobb szerettem akkor leszedni, mikor még nem nagyon nyíltak ki a virágai, azonban idén az időjárás is közbeszólt. Mivel az elmúlt héten végig esett az eső, nem lehetett beszedni, hiszen fontos, hogy szárazon tegyük el őket; ezért aztán csak ma jutottam hozzájuk. Nagyon szeretem a levendulát: épp azért, amiért a kakukkfüvet, ezt is erős, intenzív és markáns illatáért kedvelem, ehhez már csak ráadás az esztétikus kis virágrész, és a gyönyörű szín, ami sokféle lehet. Nálunk jó pár bokor megtalálható, két-három fajtájukról is szedhetek virágot. Épp azért, mert ennyire szeretem, rájöttem, hogy annyira mégsem ismerem a felhasználási módjait, ezért belevetettem magam a kutatásba, és már meg is van, mi mindenre használom fel idén a mediterrán szépséget:
- vázákba dísz (kész)
- teának leszárítani (folyamatban)
- szörp (folyamatban: már ázik, recept a napokban)
- lekvár (holnap készítem el)
- cseresznyés, levendulás, rózsaszirmos pite (holnap délelőtt, de jó is lesz)

Egyelőre ez a terv - receptek és képek természetesen jönnek, amint elkészült valami.

Ó, és ha valaki a szerelmese az olasz ételeknek, akkor ideje leszedni és szárítani a tésztaételek kihagyhatatlan fűszerét, az oregánót!

*

Pár bejegyzéssel lejjebb írtam, hogy ha nyitott szemekkel járunk, akkor sok csodát láthatunk saját kis kertünkben, amit a természet kínál fel. Ma épp bezártam a lakást, mikor egy család kiabált be hozzánk, hogy jelezzék, egy süni beszorult a kapunk alá. Természetesen nekikezdtünk a mentésének, a kis buta folyton vissza akart menni a kapu alá, de aztán nagy nehézségek után betereltük a kertünkbe, majd olyan fürgén elrohant (nem is gondoltam, hogy a sünik ilyen gyorsak; azt hiszem, a lassúságuk egy ugyanolyan urbánlegenda, mint ami a teknősök sebességét övezi), hogy képet sem tudtam készíteni. Van egy új lakónk!

Permetezés

Nem tudom, kik hogy vannak vele, de nálam a kertészkedésben az egyik alap feltétel az, hogy a lehető legbióbb módon járjak el. Értem ezt arra, hogy nem használok semmilyen gazölő szert, inkább hetente, kéthetente kapálok és gazolok. Nem használok műtrágyát. Márciusban természetes tehéntrágyával betrágyáztam a termőföldet, ez egy darabig elég. Ezen felül pedig, mivel a növényeknek szükségük van táplálékra, hogy fejlődjenek, több módszerem is van, ami természetes. Jelenleg épp azt csinálom, hogy az előre megvásárolt tyúktrágya granulátumot vízbe teszem, az úgy húsz perc alatt felolvasd annyira, hogy locsolható legyen. Jó mennyiséget teszek a kannába, ahhoz adok annyi vizet, hogy bőven ellepje, ha aztán felolvadt, akkor megkavarom, és újra és újra utántöltöm, míg ki nem fogy teljesen. Minden töltésnél megkavarom. Így kaphatnak természetes trágyát növekedés közben is a növények. A finnyásak kedvéért megjegyzem, hogy ez nem épp a legkellemesebb bukéjú, de hatásos.

Másik megoldás, ha tehéntrágyát áztat az ember nagy hordóba, akkor onnan merve lehet locsolni - általában hígítva, de én a kinti növényeknek adtam simán is, a cserepeseknek azonban mindenképp hígítva. Na persze ez sem szagtalan, de a kertészt ez nem érdekli.

Egy harmadik lehetőség a trágyázásra, ha frissen szedett csalánt áztatunk legalább 10 liter vízben pár napig. A szaga egészen biztosan mennyei lesz, de a növények ezt szeretik, szépen fognak tőle növekedni.

Természetesen kaphatók boltban is oldatok, amiket hígítva adhatunk a kis növekvőknek, de én ezt drágának tartom, hamar elfogynak, főleg akkor, ha kerti növényeknek akarjuk adni. Cserepes virágokra megveszem általában a virágzást segítő oldatot (bár most ők is a hígított tyúktrágyát kapják), de zöldségeknek én készítem a szert. Ezekből hetente kétszer szoktam adni bőségesen.

A cukkini szereti a sok tápanyagban bővelkedő földet, így érdemes hetente kétszer tápoldatos vízzel locsolni.

Ami mostanság gondot okoz, de szintén bio-módszerekkel próbálom megoldani, az a tetvek kérdése. A fekete és zöld tetvek ellepik a virágokat, a babokat, szép lassan kiszívják belőlük az életet, úgyhogy el kell kezdeni védekezni, de még mielőtt a vegyszerekhez nyúlnánk, próbáljuk meg természetesen: már csak azért is, mert a későbbiekben a babot például megesszük.

Egy roppant tetves cserepes virágon próbáltam ki a héten a rebarbarás oldatot. A rebarbarának a szárát szokták kompótként elkészíteni, illetve finom lekvárokhoz adva befőzés közben, viszont óriási levele mérgező - és nem csak nekünk, hanem a tetveknek is. Olvastam úgy, hogy csak a levele kell, másutt úgy, hogy a nyesedék is mehet bele, szerintem édesmindegy, a levele mindenképp legyen meg. Tehát a titok az, hogy a rebarbara levelét nyolc napig áztatjuk legalább 10 liter vízben. Azon senki ne lepődjön meg, hogy nyolc nap után az ázat szaga félelmetesen büdös lesz. A kertészek nem adják fel!

Tanácsolom, hogy gumikesztyűt húzzunk a procedúra előtt, ugyanis a poshadt szag utána pár napig rajta lesz a kezünk bőrén... A levet egy sprickolóba töltjük, majd alaposan lespricceljük a tetveket és várunk egy keveset (fél-egy órát); én ezután lemostam a növényről a tetveket, és így is újrapermeteztem. A folyamatot egy hétig kétnaponta kell ismételni, a végére a tetvek kitikkadnak.

A tetvek ellen még jó lehet a fentebb leírt csalános oldalt is, esetleg a kettő keveréke. Nekem már szebbek a növényeim, holnap jön a második kör.

Cicalány

Néha Jucinak, a Cicának olyan kedve van, hogy el szeretne bújni, és nem akarja, hogy bárki is találkozzon vele - kicsit magányra vágyik. Máskor pedig, mint ma is, szereti, ha körbeveszik az emberek, de még jobban ráérez arra, hogy a Lány azzal a szürke masinával a kezében mit akar. Ilyenkor történik is, hogy a cica dorombol és domborít, hunyorog és megmutatja a nagy fogait - úgy viselkedik, mint egy igazi tigris.

A szikla úrnője vagyok!

Sokan nem szeretik a cicákat, mert akaratosak, öntudatosak és önzőek. Persze igazuk van - legalábbis abban, hogy ilyen jellemzőket aggatnak a kis nyávogósra, és a legnagyobb mértékben egyet is értek velük. Azt csinálja, amit csak akar, akkor, mikor akarja, és nem igazán érdekli, hogy mit szól hozzá az ember, sőt, a lehető legnyilvánvalóbban érdekállat. Mégis imádni valók. Mindegyik egy kis önálló egyéniség, ki kell őket ismerni. Némelyik megközelíthetetlen, azt mutatja, hogy nem lehet megtörni; másikuk kis sunyi; bolondos; de van, akinek elég egy kis darab sajt, és máris a miénk.

Szerintem - de ez persze csak személyes véleményem - Isten egyik legszebb teremtménye állatok közül a cica. Akárhányszor veszek vele össze - és téved az, aki azt hiszi, nem lehet velük összeveszni -, mindannyiszor képes megbékíteni egy dörgölőzéssel vagy azzal, hogy az ölembe ugrik.

Tavaly karácsonykor aludtunk először együtt. Nagyon hideg volt, megesett rajta a szívem és behívtam. Felhoztam a szobámba, megmondtam neki, hogy csak a kosarában lehet, de ha nagyon akar, akkor kijöhet, mert tiszta, viszont az ajtón túli világ tiltott zóna. Okos állatok, csak olykor szeretik tettetni az értetlent, de egyből tudta, hogy komoly beszélgetésről van szó. Egész éjjel a kis kosarában aludt C-betű formán. Hajnalban kis puha tappancsok keltettek jelezve, hogy elég volt a bent lét, jobb lesz kinn. Lehet nem szeretni őket? Kivittem, a táj pedig gyönyörű volt hajnalban, még a hold fénye világította meg a gőzölgő kéményeket, közben hullt a hó.

Örökre macskalány leszek már...

Sőt, Juci azt is tudja, mire kell használni az esernyőt.

A kertészkedés csodája

Úgy másfél éve kezdtem el kertészkedni valódi rendszerességgel, azóta űzöm ezt a sokak által sportnak tartott tevékenységet és elérkezettnek láttam az időt, hogy írjak róla. Nem csak a kertészkedésről, hanem arról, mennyi mindennek lehetünk szemtanúi saját kertünkben, ha kicsit odafigyelünk a természetre.

Egyelőre úgy tervezem, hogy lesz minden, ami ilyen tekintetben érdekel és érdemes ide, napi kis apróságok, esetleges receptek, na meg egy hely a képeimnek, újonnan ugyanis fotózni kezdtem, és élvezem.

Ja, és hogy miért szeretem a kertészkedést? Egyfelől azért, mert megnyugtat, teljes relaxációt biztosít, másfelől pedig gyönyörű a végeredmény: szép növények, ízletes zöldségek, gyümölcsök.

Juci, a Cica még márciusban egy napsütéses délutánon

Főszereplők lesznek kis kertünk lakói, kicsik és nagyok egyaránt. Pici mese, pici fantázia - vágjunk bele!