Néha Jucinak, a Cicának olyan kedve van, hogy el szeretne bújni, és nem akarja, hogy bárki is találkozzon vele - kicsit magányra vágyik. Máskor pedig, mint ma is, szereti, ha körbeveszik az emberek, de még jobban ráérez arra, hogy a Lány azzal a szürke masinával a kezében mit akar. Ilyenkor történik is, hogy a cica dorombol és domborít, hunyorog és megmutatja a nagy fogait - úgy viselkedik, mint egy igazi tigris.
Sokan nem szeretik a cicákat, mert akaratosak, öntudatosak és önzőek. Persze igazuk van - legalábbis abban, hogy ilyen jellemzőket aggatnak a kis nyávogósra, és a legnagyobb mértékben egyet is értek velük. Azt csinálja, amit csak akar, akkor, mikor akarja, és nem igazán érdekli, hogy mit szól hozzá az ember, sőt, a lehető legnyilvánvalóbban érdekállat. Mégis imádni valók. Mindegyik egy kis önálló egyéniség, ki kell őket ismerni. Némelyik megközelíthetetlen, azt mutatja, hogy nem lehet megtörni; másikuk kis sunyi; bolondos; de van, akinek elég egy kis darab sajt, és máris a miénk.
Szerintem - de ez persze csak személyes véleményem - Isten egyik legszebb teremtménye állatok közül a cica. Akárhányszor veszek vele össze - és téved az, aki azt hiszi, nem lehet velük összeveszni -, mindannyiszor képes megbékíteni egy dörgölőzéssel vagy azzal, hogy az ölembe ugrik.
Tavaly karácsonykor aludtunk először együtt. Nagyon hideg volt, megesett rajta a szívem és behívtam. Felhoztam a szobámba, megmondtam neki, hogy csak a kosarában lehet, de ha nagyon akar, akkor kijöhet, mert tiszta, viszont az ajtón túli világ tiltott zóna. Okos állatok, csak olykor szeretik tettetni az értetlent, de egyből tudta, hogy komoly beszélgetésről van szó. Egész éjjel a kis kosarában aludt C-betű formán. Hajnalban kis puha tappancsok keltettek jelezve, hogy elég volt a bent lét, jobb lesz kinn. Lehet nem szeretni őket? Kivittem, a táj pedig gyönyörű volt hajnalban, még a hold fénye világította meg a gőzölgő kéményeket, közben hullt a hó.
Örökre macskalány leszek már...
 |
| A szikla úrnője vagyok! |
Szerintem - de ez persze csak személyes véleményem - Isten egyik legszebb teremtménye állatok közül a cica. Akárhányszor veszek vele össze - és téved az, aki azt hiszi, nem lehet velük összeveszni -, mindannyiszor képes megbékíteni egy dörgölőzéssel vagy azzal, hogy az ölembe ugrik.
Tavaly karácsonykor aludtunk először együtt. Nagyon hideg volt, megesett rajta a szívem és behívtam. Felhoztam a szobámba, megmondtam neki, hogy csak a kosarában lehet, de ha nagyon akar, akkor kijöhet, mert tiszta, viszont az ajtón túli világ tiltott zóna. Okos állatok, csak olykor szeretik tettetni az értetlent, de egyből tudta, hogy komoly beszélgetésről van szó. Egész éjjel a kis kosarában aludt C-betű formán. Hajnalban kis puha tappancsok keltettek jelezve, hogy elég volt a bent lét, jobb lesz kinn. Lehet nem szeretni őket? Kivittem, a táj pedig gyönyörű volt hajnalban, még a hold fénye világította meg a gőzölgő kéményeket, közben hullt a hó.
Örökre macskalány leszek már...
 |
| Sőt, Juci azt is tudja, mire kell használni az esernyőt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése