Még mindig tél

Azt hiszem, március végén nem éppen ez az a látvány, amire a lelkünk vágyik, főleg, hogy a jövő hétre sem mondanak jobb időt...

Amíg ilyen idő van, nem nagyon tudok miről írni, ugyanis semmit sem tudok csinálni kinn - szó szerint. Legfeljebb hónyulat építeni, de ahhoz meg nincs kedvem. Ilyen időben még a külön elültetett magok sem jönnek ki: nincs meleg, de ami még fontosabb lenne, napfény sincs. Csak remélni tudom, hogy két héten belül ki lehet már menni dolgozni, ásni és ültetni, és hogy a föld is elég puha és meleg lesz hozzá, különben az idei tavaszi képek elmaradnak, de ami még rosszabb, hogy a vetés-termés sem olyan lesz, amilyenre terveztem.

Háromszintes csokoládé mousse

Ha ettetek már töményet is finomat, akkor ez után a sütemény után elfelejtitek azt az élményt, és ez marad a helyén! Az öcsém a jövő héten lesz tizenhat éves, és meg akartam lepni valami különlegessel. A csokoládét nagyon szereti, így azt gondoltam, ez a háromszintes mousse megfelelő lesz. A végeredmény nagyon intenzív, mintha egy szelettel tulajdonképpen egy nagy tábla csokoládét tolnánk be, de nagyon finom, krémes és lágy, már-már olyan, mint egy fagyi. Nézzük, hogyan készült!

Az alaprecept 150 gramm csokoládét ír mind a három fajtából, de én úgy gondoltam, legyen két tábla. Egyedül az étcsokoládéval jártam pórul, ugyanis abból túl sok a 200 gramm, mert felszívja a sodót. 

Tehát végy 150 gramm-150 gramm-150 gramm fehér, tej- és étcsokoládét (minimum 60%) (az előző kettőből lehet 200 gramm is, de az utóbbiból semmiképp!), és törd őket apró darabokra külön edényekbe, és adjunk mindegyikhez egy csipetnyi sót, az ugyanis előhozza az igazi ízeket. Figyelj rá, hogy valóban kis darabok legyenek, így majd könnyebb lesz az olvasztás. Amint ez megvan, kezdj el forralni 240 gramm tejet Mérj ki 50 gramm cukrot és szedj ketté öt egész tojást: nekünk csak a sárgája kell, a fehérjét hűtőben tárolhatod pár napig, más finomság készíthető belőle. Az öt tojást legalább öt percig keverjük robotgéppel, majd két részletben hozzáadjuk a cukrot, és alaposan felverjük. Így a tojássárgája habos lesz, és nagyjából a kétszeresére nő. Amikor a tej felforrt, vedd le a tűzről, és folyamatos kevergetés mellett add hozzá a tojásokat, majd ismét tedd fel a tűzre, és főzd addig, amíg kicsit besűrűsödik: legyen még folyékony, semmiképp sem puding állagú! Egy laza sodót kell belőle főzni tulajdonképpen. Amikor elértük a megfelelő állagot, akkor hozzá kell adni 15 gramm vízben feloldott zselatint. A zselatin porállagú, ízesítetlen legyen!

Én a Dr. Oetker zselatinját használtam: nézzétek meg, hogyan kell feloldani. Ezt 60 dkg hideg vízben kell elkeverni csomómentesre, és utána belekeverni ebbe a tojásos tejbe. Van olyan zselatin, amit meleg vagy forró vízben kell feloldani, de a hátuljára biztosan odaírják.

Amikor elkevertük a zselatint, akkor egy merőkanállal egyenlő arányban osszuk szét a három csokoládén, majd kanalak segítségével kevergessük őket, amíg teljesen fel nem olvasztja a forró lé a csokoládét.

A képen látjátok, hogy az étcsokoládé teljesen felszívta a sodót - ez volt a probléma, mert nem lett krémes. A legközelebbi majd tökéletes lesz!

Verjünk fel fél liter tejszínhabot pár kanál cukorral kemény habbá (én a Hulalá tejszínhabot használtam és javaslom, mert az kiadós és finom), majd ezeket is egyenlően elosztva kezdjük el hozzáadni a csokoládékhoz. Fontos, hogy egyenlő ugyanannyi legyen mindegyikben, hiszen ettől függ majd a vastagsága. A tejszínhabot alaposan keverjük el, oszlassuk el teljesen a csokoládékkal azzal a mozdulattal, amit a tojásfehérje elkeverésekor is alkalmazunk. Ne maradjon márványos, mert ebben a receptben az nem jó. Elvileg ezt a tejszínhabmennyiséget el kell osztani a csokoládék között, nekem viszont kimaradt: a lényeg az, hogy mindbe ugyanannyi jusson.

A tejszínhabbal kikevert csokoládé kinézete

Egy tortaformát kenjünk ki étolajjal, és kezdjük el beleönteni a rétegeket. Én alulra öntöttem a tejcsokoládét, majd betettem tíz percre a mélyhűtőbe, hogy megdermedjen, utána ráöntöttem a fehér csokoládé réteget, ismét tíz percre a mélyhűtőbe tettem pihenni, végül jött az étcsokoládé réteg, ami sajnos nem lett folyós, így rusztikusra sikeredett. A harmadik réteg ráöntése után 5-6 órára a mélyhűtőbe kell tenni és pihentetni, utána pedig fel kell vágni és jól meg kell enni! ;-)

A végeredmény egy krémes, hideg, laktató édesség, ami nagyon gyorsan elkészül, és sokáig kitart, merthogy ilyen laktató (pedig mi aztán tudunk enni édességet, de ez kifogott rajtunk). Sok sikert az elkészítéshez, és jó étvágyat a fogyasztáshoz!

Tavasz

Hónapok óta végre a hétvégén olyan idő volt, hogy kimehettem kertészkedni! Már nagyon hiányzott a mozgás, és az, hogy a kertben legyek. Juci is teljesen felélénkült, hogy végre vannak kinn emberek, és hogy ilyen melegen tűzött a nap.

Péntek délután, ahogy hazaértem az egyetemről, nekiálltunk megmetszeni az utcán lévő öt hársfát: nagyon elkanászodtak, ami bár gyönyörű, mikor levelet bont és zöldell meg illatozik virágzás közben, de annyira zavaró és veszélyes is tud lenni. Mivel nagyon be- és lelógott, ezért amikor virágzott, nem lehetett alatta elmenni vagy meglenni, mert tele volt méhekkel. Felnyírtuk az alsó ágakat, hogy ne nyúljon be a kertbe és a járda fölé, hiszen a magasabb ágak már senkit nem zavarnak. Ezen kívül sok ág már a vezetékeket érte, azokat jobb, ha mi vágjuk le, ugyanis ha az itteni "szakszerű" kezekre bízzuk őket, abból csak mészárlás lesz. A fáknak amúgy is kell a vágás, hiszen szabályozni kell, merre nőjenek: a jól megnyírt fa szabályosabban nő és jobban beindul vágás után. A sok vágás természetesen sok ágat eredményezett, ezeket fel kellett aprítani, de így legalább lesz min főzni kinn a nyári konyhában a sparhelton (bár lenne már olyan idő!).

Ki kellene venni egy juharfát is, mert a lehető legrosszabb helyre nőtt magától: két telek közé, és két épületet is elnyom. Ha jön egy nagy vihar, akár cserepeket is bonthat vagy más károkat okozhat. Most nem volt időnk ilyenre, mert egyeztetni kell a szomszédokkal, illetve elérhetetlen helyen van, úgyhogy csak nagy, zavaró ágakat vágunk le, hogy jöjjön napfény a kert azon részére is, és hogy rendet tudjunk tenni.

Hátra van még egy fűzfa kivétele, mert teljesen átrendezem a kertet. Nem szeretem azt a fát, mert nagyon szemetes, és összepiszkolja a kertet. Jobb lesz nélküle, csak kérdés, mikor lesz időnk kivenni (főleg, hogy a jövő hét végére nagyon rossz időt mondanak).

Szombaton, hála a jó időnek, elkezdtem a palántázást. A nagynénémmel ültetünk sokféle zöldséget, utána pedig kicseréljük egymás között, és mindenkinek lesz minden. Kis cserepekbe ültettem piros balkonparadicsomot, nagy paradicsomot, paprikát, salátába való uborkát és nagy cserepekbe kétféle petrezselymet, illetve zellert. Ezeket mindig cserepekbe ültetem, sosem a kertbe, ahogyan a bazsalikomot, salátát is, mert így sokkal könnyebb öntözni és szedni. Alig várom, hogy végre látszani kezdjen az eredménye - és aztán lehessen szedni és enni őket!

Szóval a kis cserepek most bekerültek a szélfogóba, ahová a nap besüt és elég meleg van, így ki tudnak majd kelni, mert a széltől és a hidegtől védve vannak, így miután kikelnek és megerősödnek, ki lehet majd ültetni őket a kertbe vagy nagy cserepekbe.

Metszésre, ültetésre, felásásra és trágyázásra fel!

Ps: Már nem bírtam ezt a téli háttérképet, így - bár ez még tavalyi fotó - kicseréltem egy sokkal reményteljesebbre, színesebbre! :-)