Hónapok óta végre a hétvégén olyan idő volt, hogy kimehettem kertészkedni! Már nagyon hiányzott a mozgás, és az, hogy a kertben legyek. Juci is teljesen felélénkült, hogy végre vannak kinn emberek, és hogy ilyen melegen tűzött a nap.
Péntek délután, ahogy hazaértem az egyetemről, nekiálltunk megmetszeni az utcán lévő öt hársfát: nagyon elkanászodtak, ami bár gyönyörű, mikor levelet bont és zöldell meg illatozik virágzás közben, de annyira zavaró és veszélyes is tud lenni. Mivel nagyon be- és lelógott, ezért amikor virágzott, nem lehetett alatta elmenni vagy meglenni, mert tele volt méhekkel. Felnyírtuk az alsó ágakat, hogy ne nyúljon be a kertbe és a járda fölé, hiszen a magasabb ágak már senkit nem zavarnak. Ezen kívül sok ág már a vezetékeket érte, azokat jobb, ha mi vágjuk le, ugyanis ha az itteni "szakszerű" kezekre bízzuk őket, abból csak mészárlás lesz. A fáknak amúgy is kell a vágás, hiszen szabályozni kell, merre nőjenek: a jól megnyírt fa szabályosabban nő és jobban beindul vágás után. A sok vágás természetesen sok ágat eredményezett, ezeket fel kellett aprítani, de így legalább lesz min főzni kinn a nyári konyhában a sparhelton (bár lenne már olyan idő!).
Ki kellene venni egy juharfát is, mert a lehető legrosszabb helyre nőtt magától: két telek közé, és két épületet is elnyom. Ha jön egy nagy vihar, akár cserepeket is bonthat vagy más károkat okozhat. Most nem volt időnk ilyenre, mert egyeztetni kell a szomszédokkal, illetve elérhetetlen helyen van, úgyhogy csak nagy, zavaró ágakat vágunk le, hogy jöjjön napfény a kert azon részére is, és hogy rendet tudjunk tenni.
Hátra van még egy fűzfa kivétele, mert teljesen átrendezem a kertet. Nem szeretem azt a fát, mert nagyon szemetes, és összepiszkolja a kertet. Jobb lesz nélküle, csak kérdés, mikor lesz időnk kivenni (főleg, hogy a jövő hét végére nagyon rossz időt mondanak).
Szombaton, hála a jó időnek, elkezdtem a palántázást. A nagynénémmel ültetünk sokféle zöldséget, utána pedig kicseréljük egymás között, és mindenkinek lesz minden. Kis cserepekbe ültettem piros balkonparadicsomot, nagy paradicsomot, paprikát, salátába való uborkát és nagy cserepekbe kétféle petrezselymet, illetve zellert. Ezeket mindig cserepekbe ültetem, sosem a kertbe, ahogyan a bazsalikomot, salátát is, mert így sokkal könnyebb öntözni és szedni. Alig várom, hogy végre látszani kezdjen az eredménye - és aztán lehessen szedni és enni őket!
Szóval a kis cserepek most bekerültek a szélfogóba, ahová a nap besüt és elég meleg van, így ki tudnak majd kelni, mert a széltől és a hidegtől védve vannak, így miután kikelnek és megerősödnek, ki lehet majd ültetni őket a kertbe vagy nagy cserepekbe.
Metszésre, ültetésre, felásásra és trágyázásra fel!
Ps: Már nem bírtam ezt a téli háttérképet, így - bár ez még tavalyi fotó - kicseréltem egy sokkal reményteljesebbre, színesebbre! :-)
Péntek délután, ahogy hazaértem az egyetemről, nekiálltunk megmetszeni az utcán lévő öt hársfát: nagyon elkanászodtak, ami bár gyönyörű, mikor levelet bont és zöldell meg illatozik virágzás közben, de annyira zavaró és veszélyes is tud lenni. Mivel nagyon be- és lelógott, ezért amikor virágzott, nem lehetett alatta elmenni vagy meglenni, mert tele volt méhekkel. Felnyírtuk az alsó ágakat, hogy ne nyúljon be a kertbe és a járda fölé, hiszen a magasabb ágak már senkit nem zavarnak. Ezen kívül sok ág már a vezetékeket érte, azokat jobb, ha mi vágjuk le, ugyanis ha az itteni "szakszerű" kezekre bízzuk őket, abból csak mészárlás lesz. A fáknak amúgy is kell a vágás, hiszen szabályozni kell, merre nőjenek: a jól megnyírt fa szabályosabban nő és jobban beindul vágás után. A sok vágás természetesen sok ágat eredményezett, ezeket fel kellett aprítani, de így legalább lesz min főzni kinn a nyári konyhában a sparhelton (bár lenne már olyan idő!).
Ki kellene venni egy juharfát is, mert a lehető legrosszabb helyre nőtt magától: két telek közé, és két épületet is elnyom. Ha jön egy nagy vihar, akár cserepeket is bonthat vagy más károkat okozhat. Most nem volt időnk ilyenre, mert egyeztetni kell a szomszédokkal, illetve elérhetetlen helyen van, úgyhogy csak nagy, zavaró ágakat vágunk le, hogy jöjjön napfény a kert azon részére is, és hogy rendet tudjunk tenni.
Hátra van még egy fűzfa kivétele, mert teljesen átrendezem a kertet. Nem szeretem azt a fát, mert nagyon szemetes, és összepiszkolja a kertet. Jobb lesz nélküle, csak kérdés, mikor lesz időnk kivenni (főleg, hogy a jövő hét végére nagyon rossz időt mondanak).
Szombaton, hála a jó időnek, elkezdtem a palántázást. A nagynénémmel ültetünk sokféle zöldséget, utána pedig kicseréljük egymás között, és mindenkinek lesz minden. Kis cserepekbe ültettem piros balkonparadicsomot, nagy paradicsomot, paprikát, salátába való uborkát és nagy cserepekbe kétféle petrezselymet, illetve zellert. Ezeket mindig cserepekbe ültetem, sosem a kertbe, ahogyan a bazsalikomot, salátát is, mert így sokkal könnyebb öntözni és szedni. Alig várom, hogy végre látszani kezdjen az eredménye - és aztán lehessen szedni és enni őket!
Szóval a kis cserepek most bekerültek a szélfogóba, ahová a nap besüt és elég meleg van, így ki tudnak majd kelni, mert a széltől és a hidegtől védve vannak, így miután kikelnek és megerősödnek, ki lehet majd ültetni őket a kertbe vagy nagy cserepekbe.
Metszésre, ültetésre, felásásra és trágyázásra fel!
Ps: Már nem bírtam ezt a téli háttérképet, így - bár ez még tavalyi fotó - kicseréltem egy sokkal reményteljesebbre, színesebbre! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése