December

December elseje van, ez egyfelől jelenti a meteorológiai tél kezdetét, amelyet tapasztalhatunk is, hiszen csütörtökön még pulcsiban jártam a várost, olyan meleg, napsütéses idő volt, ma viszont már - bár szép napsütés volt - lehűlt az idő, holnaptól pedig egyre hidegebbet és havazást mondanak. Ismét felfedezhetjük az újabb évszak szépségeit! Ezen kívül a december a várakozás, az Advent időszaka. Készülődünk a karácsonyra, az időszakra, amikor a Megváltónk születését ünnepeljük, és összegyűlik a nagy család.

Ma kitakarítottuk az egész lakást - karácsonyi nagytakarítás. Portörlés mindenütt, könyvespolcok leürítése, hogy minden csillogjon, ablakpucolás, függönymosás. És a kedvencem: a díszítés. Elmondhatatlanul szeretem felöltöztetni a lakást, zöldbe, aranyba, ezüstbe, kékbe és pirosba burkolni, gyertyákat gyújtani, és gyönyörködni a látványban. Holnap készítek pár képet a dekorációról. Leginkább az egyszerű, kreatív megoldásokat szeretem, amihez nem kell sok pénz, csak egy kis fantázia és idő, hogy megvalósítsuk.
Tavaly például hóembereket készítettem gyurmából, majd kifestettem őket - az egyik girlandon ezek a fődekorációk.

Ilyenkor télen, de főként decemberben, a karácsonyra várakozva egyre több gyertyát gyújtunk, kis fényforrásként beragyogják a teret, mintát vetnek a falra, kék-vörös színben pompáznak.

Jövő szerdán elkészítem az adventi koszorút, az asztal ékességét. A gyertyákat mi sosem gyújtjuk meg, de olyan gyönyörű, ahogy az asztal közepén áll, körülötte a sok sütemény, díszek, és rajta a friss borostyán- és fenyőágak a tavaszt, reményt szimbolizálják. Aj, imádom a karácsonyt!

Forrás: Pinterest.com

Idén - először - már elég korán tudtam, hogy ki mit kap ajándékba, és úgy két hete elkezdtem beszerezni a hozzávalókat, illetve már a készítése is folyamatban van. Ha már nem lesz titkos, akkor természetesen megosztom azt, amit én készítek, képeket is, ötleteket is. Azt hiszem, az elkövetkező pár bejegyzés amolyan csináld magad kreatív típusú bejegyzés lesz. A leginkább azt szeretem a karácsonyi időszakban, hogy mindenki elkezd titkolózni, összebeszélni valakivel, hogy meglepje a másikat. Szeretem, hogy elkezdjük tervezni a süteményeket és ételeket; szeretem készíteni a díszeket, mert öröm alkotni valamit, ahogy azt is szeretem, hogy órákig görnyedek egy ajándék felett, de közben már előre látom, hogy örülni fog a másik. Őszintén mondom: ajándékot készíteni nagyobb öröm, mint kapni. Vissza kellene térni ahhoz, hogy az emberek saját kezűleg készített kedvességeket adjanak egymásnak, és nem csak azért, mert olcsóbb (és nem feltétlen igaz ez), hanem azért, mert benne van a személyre szabottság, és a rááldozott idő.

Holnap elkezdem feltölteni azokat az ötletelős bejegyzéseket, amiket ígértem és írtam, írok majd Pötyiről, aki Lala, mert végre van róla képem, ha már egyre több időt tölt nálunk; és megosztok pár receptet. Az egyiket ma próbáltuk is, és isteni. A sütőtök újraértelmezése.

Ha pedig karácsony, akkor semmiképp sem feledkezhetünk meg a zenéről. Az egyik, ami már évek óta nem hiányozhat az estékből, az Frank Sinatra karácsonyi gyöngyszemei, Enya, illetve Sarah Brightman néhány száma, de legcsodálatosabb - bár nem kifejezetten karácsonyi album -, az Karl Jenkins zseniális zeneszerző, az Adiemus nevet viselő albumai, leginkább pedig az Adiemus II. Ez az egyik kedvenc számom, és nem csak azért, mert Kodály Zoltán nélkül ez a szám nem születhetett volna meg. Egyszerűen ez a tiszta zene, ami lenyűgöz.

Most pedig megnézem a Reszkessetek betörőket!

Csodás Adventet Nektek!