Genetikailag örököltem, hogy szeretem a teát: apa családja óriási teás, mindenki örökké issza. Ugyaninnen van a bögrék iránti őrületem, imádatom: a lakásom biztosan tele lesz bögrékkel (itthon is a 70 százalékuk az enyém), no meg teával. Bár Magyarországon általában a teaszezon szeptembertől áprilisig tart, én minden időszakban képes vagyok inni, legtöbbször ezzel indítom a reggelemet is; de azért tény, hogy esős, havas időben, mikor hideg van, én is többet teázom. Általában ekkor iszom több fekete és fehér teát.
Mivel ennyire szeretem és elhanyagolhatatlan az életemből, a napi rituálémból ez a "szűrlé" (Magyarországon így próbálták a XVIII. században magyarosítani a tea szót), úgy gondoltam, többet is meg kell tudnom az eredetéről, termesztéséről, szedéséről, fajtáiról, egyszóval magáról a tea történelméről, ízvilágáról, kultúrájáról szerte a világon. Éppen ezért elmentem a könyvtárba, és egyelőre két könyvet vettem ki: ebből egyet már említettem is, de van egy sokkal aprólékosabb, több tényszerűséget tartalmazó kis könyv: Teakalauz - A tea kultúrtörténete
A könyv rengeteg érdekességet ír le, a számomra érdekeseket emelem itt ki - és a későbbi bejegyzésekben, mert azt hiszem, idén a tea történetében fogok részletesen elmerülni.
A teának három alapvető fajtája van:
Thea sinensis - kínai tea
Thea assamica - asszámi tea
Thea Lasiocalyx - kambodzsai tea
Külön érdekesség, hogy sokszor cserjeként emlegetik a teafát, azonban azt csak cserjeméretűre hagyják, ugyanis könnyebb így gondozni, mert fajtától függően akár 5-7 méter magasra is megnőhet (a legmagasabb és legidősebb teafa Kínában található, nagyjából 1700 éves, 35 méter magas).
Ezen teák keverékéből jönnek létre a különböző ízek (erről később, még én sem tartok itt). Sosem tudtam, mi a különbség pontosan a fekete/zöld stb. teák között, de íme:
A fekete tea teljesen fermentált (érjesztett), az oolong félig fermentált, a zöld fermentálás nélküli, a fehér pedig minimálisan feldolgozott, csak szárított tea. Természetesen máskor kell őket inni, mert az ízükön kívül a hatóanyagaik sem ugyanolyanok (a fekete pl. felébreszt, a fehér megnyugtat és elaltat).
A tea őshazája Kína, itt már Krisztus előtt 2000-ben is használták szertartásszerűen a teát, de a mostani ceremóniákig nagyon sok fejlődésen esett át, az pedig, hogy miként alakult át a szertartás sokszor politikai indíttatású is volt. Kínából Japánba vitték át a buddhista szerzetesek a füveket és a szokást, de ott csak később terjesztették el a köznép köreiben is, először csak vallási célokkal használták. Kínában a teaszedőket és -feldolgozókat nagy becsben tartották (egészen a XX. századig).
Európába sokkal később, a holland gyarmatosítással jutott el ez a különlegesség. Innen származik például a neve is: a kínai kandzsi három írásjegyből áll össze: fű, ember fa, ezt pedig többféleképpen ejtették. Délen, ahol vízi úton terjedt a luxuscikk az Öreg Kontinensre te-nek ejtették, innen jön a Tea, tea, Tee, té, te stb.; északon viszont, ahonnan karavánutakon jutott el az áru cha-nak ejtették, innen az orosz chai szó.
Először Hollandia lett teafogyasztó, illetve ő importálta Európa-szerte (hozzánk például német közvetítéssel került be az első adag valószínűleg; egyébként Hoffmann József nevéhez fűződik), a csodaszer aztán lassan meghódította Franciaországot, Németországot, majd Angliát is, utóbbiban pedig a mai napig szent és sérthetetlen az ötórai tea; a legnagyobb kultúrája mindmáig ott van.
Tudtátok például, hogy először Franciaországban öntöttek a teába tejet? Ez a francia érintés, az angolok innen vették át ezt a szokást.
A magyarok azért isszák cukorral és citrommal a teát, mert a szovjet uralom alatt átvették a hagyományt: az oroszok (akik karavánok útján jutottak a teához) először ízesítés nélkül itták a teát, mert nem ismerték a cukrot, de amikor azt is importálni kezdték az édesítőszereket Kínából, rákaptak az ízére, még dzsemmel is ízesítették azt. Külön érdekesség, hogy Oroszország európai részén fekete, ázsiai részén pedig a zöld teát részesítik előnyben a mai napig is.
Angliában tömegével nyitottak meg a sörözők, kávézók, ahol teát is mértek, azonban itt kinézték az elvegyülő rétegeket és nemeket, ezért kitalálták a teapartikat, ahol aztán már pironkodás nélkül lehetett együtt nemes és nemtelen, férfi és nő. Szendvicseket, teasüteményeket kínáltak a tea mellé. S hogy miért ötórai tea? Akkoriban ugyanis Angliában a reggeli és vacsora között nem volt étkezés, ez pedig túl hosszú intervallumnak bizonyult, tehát senki sem berzenkedett a teázás ellen.
Az angolok átvették a kereskedelmi hatalmat a Hollandoktól, a Holland Kelet-indiai Társaság ideje leáldozott, helyette megalapították a Brit Kelet-indiai Társaságot, elkezdődött a teaimport, az ópiumháború, majd a teacsempészet és hamisítás a magas adók miatt.
A tea eljutott az Új Világba is, viszont a Bostoni Teadélután után (ami a függetlenség kivívásával állt kapcsolatban), és miután elszakadtak az Egyesült Királyságtól , és végre megalapították az Amerikai Egyesült Államokat, elszakadásukat végképp mutatva, a teafogyasztás kultúrája drasztikusan csökkent, és ez így van a mai napig is: az amerikaiak szívesebben isznak kávét (nem úgy Kanadában).
A teát sokáig orvosságként árulták, felhívták a figyelmet gyógyító, jótékony hatásaira, így kívánták megszerettetni az ínyencséget (ezek a hatások egyébként bizonyítottak). Hamarosan az ital felváltotta az angoloknál a reggeli sört és a napközbeni gint.
Hozzánk nagyon sokára ért el, a XIX. század elején sem voltunk még nagy teafogyasztók, a kávét szerettük igazán, egyesek azonban mindkettőtől féltették a magyar bor sorsát. Cukrászdákat hoztak létre, ahol a sütemények mellett teát is lehetett kóstolni. Petőfi és Jókai szerettek teázni, sőt Görgey Artúr is fogyasztotta - ő megsózta...
Magyarországon úgy is próbálták népszerűsíteni a teát, hogy díszes fémdobozkákban árulták, illetve adtak hozzá tartozékokat is: mérőeszközöket, csészéket - azonban így sem lett soha olyan kedvelt ital, mint Angliában. Napjainkban kezdenek erőre kapni a teázók, egyre több minőségi importcég jön létre, tőlük lehet közvetlenül is vásárolni tealeveleket, amelyek a készítőtől közvetlenül érkeznek; a nagy részét azonban általában saját teaházukban használják fel.
A teafilter amerikai találmány - ki hitte volna? Az egész tulajdonképpen egy "baleset" következménye. Thomas Sullivan amerikai teaimportőr ugyanis selyembe burkolt tealeveleket küldött ajándékba vásárlóinak, akik a selyemzacskóval együtt forrázták le a leveleket.
Angliában egyébként a világháborúkban nem hogy csökkent (mint nálunk), épp hogy nőtt a teaimport. A katonák napirendjébe beépítették a teázást, amikor pihenhettek, beszélgethettek - és nem utolsó sorban, az a csésze tea a jobb, békés idők eljövetelét jósolta.
(Folyt. köv.)
Mivel ennyire szeretem és elhanyagolhatatlan az életemből, a napi rituálémból ez a "szűrlé" (Magyarországon így próbálták a XVIII. században magyarosítani a tea szót), úgy gondoltam, többet is meg kell tudnom az eredetéről, termesztéséről, szedéséről, fajtáiról, egyszóval magáról a tea történelméről, ízvilágáról, kultúrájáról szerte a világon. Éppen ezért elmentem a könyvtárba, és egyelőre két könyvet vettem ki: ebből egyet már említettem is, de van egy sokkal aprólékosabb, több tényszerűséget tartalmazó kis könyv: Teakalauz - A tea kultúrtörténete
 |
| Forrás: Libri |
A teának három alapvető fajtája van:
Thea sinensis - kínai tea
Thea assamica - asszámi tea
Thea Lasiocalyx - kambodzsai tea
Külön érdekesség, hogy sokszor cserjeként emlegetik a teafát, azonban azt csak cserjeméretűre hagyják, ugyanis könnyebb így gondozni, mert fajtától függően akár 5-7 méter magasra is megnőhet (a legmagasabb és legidősebb teafa Kínában található, nagyjából 1700 éves, 35 méter magas).
Ezen teák keverékéből jönnek létre a különböző ízek (erről később, még én sem tartok itt). Sosem tudtam, mi a különbség pontosan a fekete/zöld stb. teák között, de íme:
A fekete tea teljesen fermentált (érjesztett), az oolong félig fermentált, a zöld fermentálás nélküli, a fehér pedig minimálisan feldolgozott, csak szárított tea. Természetesen máskor kell őket inni, mert az ízükön kívül a hatóanyagaik sem ugyanolyanok (a fekete pl. felébreszt, a fehér megnyugtat és elaltat).
A tea őshazája Kína, itt már Krisztus előtt 2000-ben is használták szertartásszerűen a teát, de a mostani ceremóniákig nagyon sok fejlődésen esett át, az pedig, hogy miként alakult át a szertartás sokszor politikai indíttatású is volt. Kínából Japánba vitték át a buddhista szerzetesek a füveket és a szokást, de ott csak később terjesztették el a köznép köreiben is, először csak vallási célokkal használták. Kínában a teaszedőket és -feldolgozókat nagy becsben tartották (egészen a XX. századig).
Európába sokkal később, a holland gyarmatosítással jutott el ez a különlegesség. Innen származik például a neve is: a kínai kandzsi három írásjegyből áll össze: fű, ember fa, ezt pedig többféleképpen ejtették. Délen, ahol vízi úton terjedt a luxuscikk az Öreg Kontinensre te-nek ejtették, innen jön a Tea, tea, Tee, té, te stb.; északon viszont, ahonnan karavánutakon jutott el az áru cha-nak ejtették, innen az orosz chai szó.
Először Hollandia lett teafogyasztó, illetve ő importálta Európa-szerte (hozzánk például német közvetítéssel került be az első adag valószínűleg; egyébként Hoffmann József nevéhez fűződik), a csodaszer aztán lassan meghódította Franciaországot, Németországot, majd Angliát is, utóbbiban pedig a mai napig szent és sérthetetlen az ötórai tea; a legnagyobb kultúrája mindmáig ott van.
Tudtátok például, hogy először Franciaországban öntöttek a teába tejet? Ez a francia érintés, az angolok innen vették át ezt a szokást.
A magyarok azért isszák cukorral és citrommal a teát, mert a szovjet uralom alatt átvették a hagyományt: az oroszok (akik karavánok útján jutottak a teához) először ízesítés nélkül itták a teát, mert nem ismerték a cukrot, de amikor azt is importálni kezdték az édesítőszereket Kínából, rákaptak az ízére, még dzsemmel is ízesítették azt. Külön érdekesség, hogy Oroszország európai részén fekete, ázsiai részén pedig a zöld teát részesítik előnyben a mai napig is.
Angliában tömegével nyitottak meg a sörözők, kávézók, ahol teát is mértek, azonban itt kinézték az elvegyülő rétegeket és nemeket, ezért kitalálták a teapartikat, ahol aztán már pironkodás nélkül lehetett együtt nemes és nemtelen, férfi és nő. Szendvicseket, teasüteményeket kínáltak a tea mellé. S hogy miért ötórai tea? Akkoriban ugyanis Angliában a reggeli és vacsora között nem volt étkezés, ez pedig túl hosszú intervallumnak bizonyult, tehát senki sem berzenkedett a teázás ellen.
Az angolok átvették a kereskedelmi hatalmat a Hollandoktól, a Holland Kelet-indiai Társaság ideje leáldozott, helyette megalapították a Brit Kelet-indiai Társaságot, elkezdődött a teaimport, az ópiumháború, majd a teacsempészet és hamisítás a magas adók miatt.
 |
| Forrás: Pinterest |
A teát sokáig orvosságként árulták, felhívták a figyelmet gyógyító, jótékony hatásaira, így kívánták megszerettetni az ínyencséget (ezek a hatások egyébként bizonyítottak). Hamarosan az ital felváltotta az angoloknál a reggeli sört és a napközbeni gint.
Hozzánk nagyon sokára ért el, a XIX. század elején sem voltunk még nagy teafogyasztók, a kávét szerettük igazán, egyesek azonban mindkettőtől féltették a magyar bor sorsát. Cukrászdákat hoztak létre, ahol a sütemények mellett teát is lehetett kóstolni. Petőfi és Jókai szerettek teázni, sőt Görgey Artúr is fogyasztotta - ő megsózta...
Magyarországon úgy is próbálták népszerűsíteni a teát, hogy díszes fémdobozkákban árulták, illetve adtak hozzá tartozékokat is: mérőeszközöket, csészéket - azonban így sem lett soha olyan kedvelt ital, mint Angliában. Napjainkban kezdenek erőre kapni a teázók, egyre több minőségi importcég jön létre, tőlük lehet közvetlenül is vásárolni tealeveleket, amelyek a készítőtől közvetlenül érkeznek; a nagy részét azonban általában saját teaházukban használják fel.
A teafilter amerikai találmány - ki hitte volna? Az egész tulajdonképpen egy "baleset" következménye. Thomas Sullivan amerikai teaimportőr ugyanis selyembe burkolt tealeveleket küldött ajándékba vásárlóinak, akik a selyemzacskóval együtt forrázták le a leveleket.
x.jpg) |
| William McGregor Paxton: Tea Leaves |
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése