Olyan ez az időszak, mint a karácsony. Szeretetteljes, izgatott várakozás, de közben nem siettetek semmit, mert úgyis olyan gyorsan elrohan az idő. Érdekes érzések kavarognak bennem, de közben pedig olyan nyugodt vagyok - tényleg, mint az adventi időszak. Ha megvagyok egy feladattal, kipipáltam egy tennivalót a listáról, akkor boldog vagyok, hogy egyel közelebb vagyunk a célhoz - de az a lázas siettetés már eltűnt belőlem, ami pár hónappal ezelőtt még jelen volt. Talán azért, mert tudom, hogy május már nincs olyan messze, hogy nem is kell sokat aludni addig. Talán azért, mert ez már a célegyenes.
Na persze vannak napok, amikor mégis csak ott van a siettetés... amikor már jó lenne együtt vacsorázni, egy hosszú nap után együtt hazamenni a közös otthonba. De nincs is ez már olyan messze.
~*~
A hétvégén pedig megint hideg jön... ismét jó lesz így kinn dolgozni, de ennek is olyan szép oldalai vannak. Jó érzés, hogy nem csak beleülünk a kész otthonunkba, hanem megdolgozunk érte, lefagy a lábunk-kezünk, küzdünk érte, korán kelünk, hogy elkészüljünk. Jó ez így. :)
Na persze vannak napok, amikor mégis csak ott van a siettetés... amikor már jó lenne együtt vacsorázni, egy hosszú nap után együtt hazamenni a közös otthonba. De nincs is ez már olyan messze.
~*~
A hétvégén pedig megint hideg jön... ismét jó lesz így kinn dolgozni, de ennek is olyan szép oldalai vannak. Jó érzés, hogy nem csak beleülünk a kész otthonunkba, hanem megdolgozunk érte, lefagy a lábunk-kezünk, küzdünk érte, korán kelünk, hogy elkészüljünk. Jó ez így. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése