Diótorta

Az alább ismertetett süteményt elkészítettem magamnak a születésnapomra - osztatlan sikere volt! A már említett teás receptkönyvből lestem ki ezt is, nagyon szép volt a fotón. Bár az enyém nem olyan lett, mint a képen - viszont jobb. Isteni finom, ropogós a dió miatt, kicsit hasonlít a grillázsra. A tejszínhabbal remekül kiegészítik egymást, kellemesen krémes lesz tőle. Íme, ilyen egyszerű elkészíteni!

Hozzávalók:

A tésztához:

180 g liszt

100 g puha vaj (ne folyós legyen, hanem szobahőmérsékletű)

30 g porcukor (én 120 körül tettem bele)*

1 tojás

2 csipetnyi só

A lisztbe belemorzsoljuk a puha vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a csipetnyi sót és a tojást, majd gyors mozdulatokkal összedolgozzuk őket. A cél az, hogy ne ragadjon a tészta a kezünkhöz. Amint ez megvan, cipót formálunk belőle, celofánba csomagoljuk, és legalább egy órára a hűtőbe tesszük hűlni. A tészta a kezünk melegétől felmelegszik, ezért a nyújthatóság végett muszáj lehűteni.

* Nem tudom, miért, de nekem végül nem lett nyújtható a tésztám. Arra gyanakszom, hogy a több cukor kicsapódott a tetejére, ezért ragacsos lett. Ezt úgy oldottam meg, hogy nyújtás helyett a képen látható módon egyszerűen belenyomogattam a tepsibe. Nem tudom, milyen az eredmény kevesebb cukorral, de én nem szeretem az ízetlen tésztát, ezért inkább nyomogatok, minthogy ne legyen édes a tészta. 

Amíg a tészta lehűl, pihenhetünk, olvasgathatunk vagy elkortyolhatunk egy meleg kakaót, teát. 

Mikor letelt az ideje, kivajazunk egy 25 cm átmérőjű formát (az enyém 28 cm, és bőven befedte a tészta, még sok is volt). A tésztát kinyújtjuk (ha sikerül), és beletesszük a formába úgy, hogy a szélein is legyen tészta. A felesleget levágjuk. Ha nem megy a nyújtás, akkor nyomkodjuk. A tésztát így visszatesszük 10 percre a hűtőbe, közben elkezdjük előmelegíteni a sütőt 180 fokra.

Hozzávalók a töltelékhez:

260 g tisztított dió (keressünk szép fél diókat a tetejére díszítésnek)

3 tojás

125 g cukor

75 g vaj

A keverést kézi verővel kell csinálni a diók épsége végett, de ne aggódjatok, mire végeztek, szép kis karizmotok lesz!

A puha vajat kikeverjük a cukorral úgy, hogy krémes legyen, teljesen eltűnjenek a vajdarabkák. Utána egyenként hozzáütjük a tojásokat, és mindegyikkel alaposan kikeverjük. A massza szép krémes lesz, a cukor lassan elkezd felolvadni. Ha megfelelő az állaga (nincsenek benne vajmaradékok), akkor hozzáadjuk az előzőleg durvára összetört dióbelet. A durvára összetört nálam azt jelentette, hogy egy kicsit a mozsárral megtörögettem, de nem zavart, ha marad benne nagyobb darab.

Mindezt utána ráöntjük a tésztára, elegyengetjük, hogy mindenhová jusson. A tetejére feltesszük a fél diókat, hogy szép legyen, majd betesszük a 180 °C-os sütőbe, és jó 45 percig sütjük.

Az történik, hogy a tészta vékony, de jó textúrájú lesz sütés közben, nem lesz túl puha, túl kemény; a dió pedig istenien ropogós, a cukor körbevonja, és egy grillázsjellegű páncélt képez (nem olyan kemény, nyugalom!). 

Íme, a végeredmény:

Az idei születésnapomon volt a legtöbb tortám: 4 darab (a nem ehetővel együtt 5 - a nem ehető természetesen nem azt jelenti, hogy rossz volt, hanem azt, hogy "nem létezett" - rajzolva kaptam). Sütöttem magamnak ezt, anyukámtól kaptam egy csokisat, mamától egy orosz krémtortát, apa unokatesójától pedig egy fekete erdő tortát. Nyami! Másnap estére már minden elfogyott!

Mama tortája

Laci fekete erdő tortája

És ami aznap este maradt belőlük. A jobb sarokban Anyuka tortája

 Jó kis születésnap volt, jobban nem is telhetett volna! Együtt voltunk, jó sokan voltunk, játszottunk, beszélgettünk, és rég látott rokonok is jöttek. Helló, 22!