Menyasszonyi ruha

Ezzel a bejegyzéssel valójában még tartoztam. Itt volt vázlatban a bejegyzések között, úgyhogy úgy gondoltam, hogy akkor írok pár sort.

Tudom, hogy sokaknak az egyik legkritikusabb pont a ruha megtalálása, és ez érthető is, elvégre egész nap ebben leszel, fontos, hogy szépnek érezd magad. Ezzel én is így voltam, de nekem a sarkalatosabb pont inkább az ár volt... Tekintve, hogy elég meghúzott büdzsével dolgoztunk (erről is lesz még egy bejegyzés), nem volt arra keretem, hogy 150-200 ezer forintokért béreljek vagy vegyek ruhát.

Elgondolkoztam azon is, hogy vásároljak vagy varrassak, hátha olcsóbban jövök ki, de nagyjából ugyanannyi lett volna a vége, mintha valami drága helyen bérlek. Még két éve (vagy régebben) a Mesterségek Ünnepén a Várban találtam egy csodaszép ruhát, abba beleszerettem, de az 250 ezer forint lett volna, plusz még valamennyit fizetni kellett volna, hogy utána átalakítsák koktélruhává, hogy ne csak a szekrényben álljon. Ez volt a végső lökés ahhoz, hogy a bérlésnél maradjak: megveszek valamit rengeteg pénzért, amit utána nem is fogok tudni használni. Minek? Úgyhogy elkezdtem nézelődni a kölcsönzőszalonok között.

Az alapvető elképzelésem az volt, hogy egy egyszerű vonalvezetésű ruhát szeretnék, semmi extrával vagy tüllel. Valami ilyesmit.

Pinterest.com

Szalonokat találni nem nehéz. Az már egyre nehezebb, hogy 1. kiderítsük, milyen árkategóriákban lehet ruhákat kapni, mert ezt hétpecsétes titokként kezelik sok helyütt, pedig nagyságrendileg - szerintem - ki lehetne írni; 2. bejutni hozzájuk, mert egyfelől tele vannak, másfelől sok helyen a próbáért is kérnek pénzt, amit én azért kikérek magamnak. Végül elkeseredetten feladtam egy idő után, aztán anyukám jött a megmentésemre (megint.)

Talált egy helyet a 16. kerületben, ahol azt írták, hogy 30000 ft-ért lehet kölcsönözni.

Végül aztán a Nicole Szalonból lett a ruhám. A tulajdonos egy rendkívül kedves, segítőkész nő volt, talán ez fogott meg először. Nem nagy szalon, egy része van leválasztva a háznak, ezt alakították át próbálóhelyiséggé, ami nagyon barátságos, kis előtérrel, váróval a kísérőknek. Rengeteg ruhájuk van (azért nem annyi, mint egy nagy-nagy szalonnak). A honlapjukon én kinéztem a Nicole ruhát, teljesen beleszerettem. Erről sajnos kiderült, hogy szívesen megvarrják nekem, de jóval a keretem felett volt, így elkezdtem nézelődni.

Nem siettettek, nem nyűglődtek, amikor a tizedik próbálni való ruhát akasztottam le, engedték, hogy fotózzak (ezt sem engedik meg mindenütt, pedig a döntést nagyon megkönnyíti!), volt ruha, amit kétszer vagy háromszor is felpróbáltam... de nagyon segítőkészen és türelmesen próbálgatott velem a hölgy.

Az én technikám az volt, hogy átnéztem az összes ruhát, amik ott voltak és kivettem a sok közül. Így lett 10-11 ruhám, ezeket mind felpróbáltam. A korábbi elhatározásom ellenére az egyszerű ruhák mellé bekerült jó pár habos-babos ruha is. Ezután elkezdtem próbálni. Nem fotóztuk le mindet, mert volt, ahol rögtön, egyértelműen éreztem, hogy nem az én ruhám, stílusom. Amikről úgy gondoltam, hogy esélyesek lehetnek, azokat lefényképeztük. Amikor ez megvolt, akkor átnéztem a képeket és leszűkítettem 5 lehetséges ruhára, amiket ismét felpróbáltam, megint készültek képek - itt már csak azokról, amiket az újrapróbálás után is úgy éreztem, hogy tetszik. Igazság szerint már először is éreztem, hogy melyik lesz a ruhám. A második körben egyértelmű volt, hogy abban érzem azt, hogy ez az én ruhám. Nem gondoltam, hogy van ilyen, de tényleg így történik: felveszed és egyszerűen tudod, hogy ez lesz az a ruha, amiben meg kell esküdnöd.

A kör itt már leszűkült háromra, amiből egyet rögtön ki is tudtam zárni, és végül kettő között hezitáltam egy kicsit.

Megmutatom azért, hogy milyeneket próbáltam, a végén pedig azt, hogy milyen lett. Az eredeti elképzelésem (egyszerű, az alakot követő, tüllmentes ruha) pedig úgy két próba után érződött, hogy nem az én világom. Szerintem ezek a ruhák nagyon magas nőknek állnak jól, így az én 168 centimmel engem inkább összenyomott, semmint kiemelt, magasított volna, ráadásul én tudtam, hogy nem akarok magassarkúban lenni az esküvőmön, tudtam, hogy balerinát fogok viselni, így az is világos volt, hogy arra nem számíthatok, hogy majd a sarkak megemelnek.

Ezen kívül talán két hasonló ruhát próbáltam, de nem az én stílusom, úgyhogy elengedtem, és váltottam a hercegnő-style-ra.

Mivel a dekorációnk (itt már sejtettem) bordó volt az étteremben, egyből megtetszett ez a ruha az egyszerűségével, mégis a bordó díszítések különlegessé varázsolták. Aztán felpróbálva már nem voltam meggyőződve erről, meg arról, hogy az én ruhám volna, és nem tetszett, hogy így látszott alatta az abroncs.

Ez volt az első igazán NAGY ruha, amit felpróbáltam. Emlékszem, hogy nagyon nehéz volt, itt pedig még nem is a megfelelő méretű abroncs van alatta, ezért lóg rajtam, illetve sokkal nagyobb, mint én, ezt be kellett volna vetetni. Tetszett, hogy a vállánál különleges, illetve a mellrészén a díszítés is nagyon egyedi volt. Ez benne volt a 3 esélyes között, de rontotta az összképet az, hogy sokkal nagyobb volt, mint én, és bármennyire is igyekezett rám fogni a hölgy, nem állt úgy, ahogy kellett volna, nem adta ki az alakom, így nem láttam, milyen is lennék benne. Aztán felpróbálva az ujjatlan fazonokat, meggyőződtem, hogy nekem azok állnak jól, amik fedetlenül hagyják a vállam és a mellkasom egy részét. Anyának egyébként ez volt a totál befutó.

Ez az utolsó kettő szintén nagy szerelem volt, vacilláltam, végül a felső maradt benn a három között. Szóval, látjátok, mégis csak a hercegnősre adtam a fejem. Élveztem, hogy ring körülöttem az anyag, hogy körbeölel.

Végül aztán megmutatom, melyik lett a választottam, bár volt már pár kép, ahol láthattátok korábban, de most igyekszem kicsit a részleteit megmutatni.

Ez is egy viszonylag nagy ruha volt, majdnem a legnagyobb méretű abronccsal kellett felvennem, de nem volt olyan nehéz, mint a vállában különleges ruha, amit fentebb mutattam. Tüllös, picit gyűrött alul, a turnűrje pedig nagyon szép bubis volt. Itt látjátok, milyen szép vonala van.

A felső része nagyon szépen kidolgozott, strasszos, csipkés megoldással volt elkészítve, elszórtan gyöngyök is voltak rajta, csillogott és persze teljesen beleszerettem. Ez jól ment a fátyolhoz. Erről annyit tudtam, hogy nagyot szeretnék és azt, hogy a sajátom legyen. A szalonban találtam is megfelelőt: ez két részből állt, így - ahogy látjátok - az esküvőkötés előtt, a bevonuláson leengedtem az elejét, a vőlegényem ezt felhajtva tudott megcsókolni (épp mint a filmekben :) ). Nagyon hosszú volt: a hátsó része a fenekemig ért, a lehajtható része a hátam közepéig. A szélén gyöngyök voltak sorban, így illett a ruhához, és anyagaikban is passzoltak. Ezt megvettem magamnak, mert szeretném majd odaadni az egyik lányunknak.

A ruhához a biztonság kedvéért választottam még egy bolerót is. Nem akartam valami szőrös izét, ezért egy egyszerű, fehér anyagút választottam, ami nagyon jól melegített és szépen illett az egész megjelenéshez.

Itt részben látszik, hogy milyen minták voltak a felső részén a ruhának.

A cipőmből javarészt semmi nem látszott, mert a ruha teljesen a földig ért. A szoknya része több rétegnyi tüllből állt, ez alatt viseltem alsószoknyát is.

Úgy gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy a végére mennyire jött ki a bérlésem ebben a szalonban.

A ruha bérlése: 30.000 Ft

A ruha tisztíttatása: 10.000 Ft

A boleró bérlése: 6.000 Ft

Kaució: 50.000 Ft (visszakaptuk, miután sértetlenül visszaadtuk a ruhákat)

A fátyol (az enyém): 12.000 Ft

Összesen: 58.000 Ft

Őszinte szívvel tudom ajánlani nektek a Nicole Szalont, mert kedvesek, megbízhatóak, készségesek és szép ruháik vannak. Ja, és ne ijedjetek meg, ha a próbált ruha sárgás, szennyezett, mert a nagy napra tökéletesen kitisztítják a választott darabot.

Ági