Két nap múlva leszünk két hónapja házasok. Őszintén mondom, hogy rohan az idő. Ferenc pápa egy tanítását olvasva - ami épp házasoknak szólt - úgy gondoltam, hogy megosztok pár gondolatot ezzel és a házasságunkkal kapcsolatban.
Ferenc pápa ezt tanítja:
"De mindenekelőtt a házaspárok tanuljanak meg kisebb hangsúlyt fektetni a másik hibáira – hiszen a másik személye több annál, mint az engem idegesítő dolgok összessége. Az a tény, hogy a társunk szeretete nem tökéletes, nem jelenti azt, hogy hamis vagy valótlan is lenne."
Az elmúlt két hónap nagy tanulsága nekem az, hogy az egyik legcsodálatosabb dolog az életben az, hogy elkötelezed magad a másik mellett, és mindegy, milyen helyzetbe kerültök, ott vagytok egymás mellett támaszként, szerelmesként. Úgy gondoltam, megosztok pár közös tippet, amit az elmúlt két hónapban tanultunk egymástól, egymásról.
1. A szeretetünk nem azon múlik, hogy hogyan szeret a másik vagy milyen szokásai vannak.
Szóval Ferenc pápának igaza van. Van úgy, hogy a másiknak nagyon rossz kedve van, épp semmihez sem akaródzik kezdenie magával vagy velünk - de ettől még a szeretetünk ugyanúgy megmaradt. Ilyenkor segítenünk kell, hogy túllendüljön ezen a perióduson.
Lesznek dolgok, amiket egész másként csinálunk - máshogy mosogatunk, szedjük szét a kávéfőzőt, másként hajtogatjuk a ruhákat. Mégis, ezek olyan apróságok - el kell döntenünk, hogy ezekre koncentrálunk és felidegesítjük magunkat vagy mosolygunk és elfogadjuk, hogy ő ilyen. Esetleg megbeszéljük, hogy hogyan lehetne jobban csinálni/közösen milyen szokást vezessünk be.
2. Fordítsatok minőségi időt a másikra!
A mindennapok sűrűjébe és rutinjába beleveszve nagyon könnyű elfelejteni, hogy szüksége van a másiknak és nekünk is a közös minőségi időre, amikor teljesen egymásra tudunk összpontosítani, közben nem csinálunk semmit. Nekünk ebből volt is konfliktusunk, mert munka után én hazaérve egyből elkezdtem főzni (a férjem általában tovább dolgozik, mint én), és mire ő hazaért, már egy frusztrált, nagyon fáradt nő fogadta, aki csak le akarta tudni a kötelező beszélgetős öt percet, de igazából már nem tudott figyelni rá.
Mi azt találtuk ki - és működik -, hogy amikor ő hazaér, akkor - amikor épp meg tudok állni -, kiszakítunk egy csendes húsz percet, leülünk az asztalhoz és megbeszéljük, mi történt a másikkal, a közös ügyeinket is megvitatjuk. Nem feltétlen jut erre minden nap időnk - de igyekszünk így csinálni -, akkor vacsora közben vagy az ágyban próbáljuk ezt pótolni. Fontos, hogy erre addig legyen időnk, amíg viszonylag élénkek vagyunk mindketten. Aztán közösen befejezzük a teendőket.
3. A férfi és női biológiai óra másként működik.
Legalábbis nálunk. Én mindig is bagoly voltam - inkább nagyon sokáig fenn vagyok, csak legyen készen minden aznapra eltervezett dolog -, Bence ezzel szemben a hajnali pörgős, aki inkább felkel négykor (nem vicc!), hogy elmosogasson, ahogy megígérte.
Ilyenkor egyszerűen el kell fogadni, hogy mások vagyunk. És bármennyire is nehéz, ha megígérte, hogy elmosogat reggel, akkor nagy levegőt veszek és felmegyek, bármennyire is idegesít, hogy kosz maradt lenn. Tényleg megcsinálja. Éjjel meg sötét van, ki nézi? :)
4. Osszátok fel a házimunkát!
Mi lassan beálltunk arra, hogy ki mit csinál otthon. Én megcsinálom a vacsit - hiszen én érek haza előbb -, Bence a reggelinket gyártja reggelente, mert annyival előbb kel fel. Nem tudatosan, de felosztottuk a takarítást is: övé a felső szint és a nappali, az enyém a konyha és a fürdő, de bármiben segít, ha megkérem.
Így senkinek sincs olyan érzése, hogy a másik kiszolgálja, mindent egymagának kell megcsinálnia a ház körül.
5. Legyetek őszinték egymással, de ne bántók!
Egymás között NEM lehetnek tabu témák. Ha nem tudtok mindenről őszintén beszélgetni - nem a másikat bántva -, akkor még sokat kell dolgozni a kapcsolaton. Az őszinteséggel kellett volna talán kezdeni a sort, mert az alapja mindennek. Ha el merek neki mondani bármit, ami a lelkem nyomja - legyen az vele, a közös életünkkel vagy épp a családjával kapcsolatos -, akkor mindent le tudunk együtt küzdeni. A némaságból senki sem fog minket megérteni...
A célom nem az, hogy bántó legyek. Az, hogy őszintén, egyszerűen elmondjam, mitől rossz nekem, min szeretnék változtatni.
6. Tudjam őt meghallgatni.
Tudod, ne csak úgy tegyél, mint aki figyel, hanem tényleg légy ott lélekben és fizikálisan, mentálisan, empatikus, szeretettel. Ahogy te is szeretnéd, hogy meghallgasson téged és segítsen.
7. Tudjatok együtt nevetni, viccelődni.
Mindegy, milyen rossz a helyzet. Néha kell, hogy elvicceljük, hogy nevessünk, hogy jobb kedvre derítsük egymást. Ilyenkor bármi jó lehet. Néha elég egy szó, egy pillantás, mi néha birkózni is szoktunk, aminek a vége a csikizés - de sok helyzetet nem lehet másként átbillenteni, csak humorral és nevetéssel.
8. Ne vedd magad túl komolyan! /A kritikát ne vedd mindig magadra.
Azt figyeltem meg magunkon, nőkön, hogy a ránk irányuló kedves kritikát is képesek vagyunk néha nagyon komolyan és támadólag venni. Nem szabad. Mi is megfogalmazzuk, ha szeretnénk, ha valamit másként csinálna a másik - ezen a férjem az esetek 90%-ban nem sértődik meg. Én az esetek 90%-ban megsértődök, ha azt kéri, változtassak valamin.
9. Csináljatok minél több közös programot együtt!
Furcsának hangozhat ez akkor, amikor együtt éltek, ott vagytok 0/24-ben egymásnak, de mégis, nagyon fontosak a közös élmények, programok. A hétköznapokban csak a napi mókuskerékben vagytok ott egymásnak, és ebben azért elég hamar fel lehet őrlődni. Találjatok most is közös programokat, mint a randi idején! :) A hétköznapokat egy esti sétával, étteremmel, mozival lehet feldobni, a hétvégét kirándulással, közös grillezéssel, bármivel, amiben örömötök lelitek! :) És igen, ez néha azt jelenti, hogy leültök és megnéztek együtt egy focimeccset. :) De túl lehet élni! ;)
10. Ne gondold, hogy rosszul vannak a dolgok! :) Épp csiszolódtok!
Voltak olyan percek, hogy azt gondoltam, mi vagyunk a bénák, hogy nem megy ez nekünk. Nyugi, nem így van! ;) A házasok nagy része keresztülmegy a kezdeti bukkanókon (főleg, ha nem éltetek együtt előtte, mint mi :) ), de ez nem jelenti azt, hogy rosszul csinálunk valamit vagy rossz döntést hoztunk. Össze kell szoknunk, ami egy lassabb folyamat, legyetek türelmesek és szeressétek egymást - akkor nem lesz gond. Ja, és beszélgessetek! :)
Ferenc pápa ezt tanítja:
"De mindenekelőtt a házaspárok tanuljanak meg kisebb hangsúlyt fektetni a másik hibáira – hiszen a másik személye több annál, mint az engem idegesítő dolgok összessége. Az a tény, hogy a társunk szeretete nem tökéletes, nem jelenti azt, hogy hamis vagy valótlan is lenne."
Az elmúlt két hónap nagy tanulsága nekem az, hogy az egyik legcsodálatosabb dolog az életben az, hogy elkötelezed magad a másik mellett, és mindegy, milyen helyzetbe kerültök, ott vagytok egymás mellett támaszként, szerelmesként. Úgy gondoltam, megosztok pár közös tippet, amit az elmúlt két hónapban tanultunk egymástól, egymásról.
1. A szeretetünk nem azon múlik, hogy hogyan szeret a másik vagy milyen szokásai vannak.
Szóval Ferenc pápának igaza van. Van úgy, hogy a másiknak nagyon rossz kedve van, épp semmihez sem akaródzik kezdenie magával vagy velünk - de ettől még a szeretetünk ugyanúgy megmaradt. Ilyenkor segítenünk kell, hogy túllendüljön ezen a perióduson.
Lesznek dolgok, amiket egész másként csinálunk - máshogy mosogatunk, szedjük szét a kávéfőzőt, másként hajtogatjuk a ruhákat. Mégis, ezek olyan apróságok - el kell döntenünk, hogy ezekre koncentrálunk és felidegesítjük magunkat vagy mosolygunk és elfogadjuk, hogy ő ilyen. Esetleg megbeszéljük, hogy hogyan lehetne jobban csinálni/közösen milyen szokást vezessünk be.
2. Fordítsatok minőségi időt a másikra!
A mindennapok sűrűjébe és rutinjába beleveszve nagyon könnyű elfelejteni, hogy szüksége van a másiknak és nekünk is a közös minőségi időre, amikor teljesen egymásra tudunk összpontosítani, közben nem csinálunk semmit. Nekünk ebből volt is konfliktusunk, mert munka után én hazaérve egyből elkezdtem főzni (a férjem általában tovább dolgozik, mint én), és mire ő hazaért, már egy frusztrált, nagyon fáradt nő fogadta, aki csak le akarta tudni a kötelező beszélgetős öt percet, de igazából már nem tudott figyelni rá.
Mi azt találtuk ki - és működik -, hogy amikor ő hazaér, akkor - amikor épp meg tudok állni -, kiszakítunk egy csendes húsz percet, leülünk az asztalhoz és megbeszéljük, mi történt a másikkal, a közös ügyeinket is megvitatjuk. Nem feltétlen jut erre minden nap időnk - de igyekszünk így csinálni -, akkor vacsora közben vagy az ágyban próbáljuk ezt pótolni. Fontos, hogy erre addig legyen időnk, amíg viszonylag élénkek vagyunk mindketten. Aztán közösen befejezzük a teendőket.
3. A férfi és női biológiai óra másként működik.
Legalábbis nálunk. Én mindig is bagoly voltam - inkább nagyon sokáig fenn vagyok, csak legyen készen minden aznapra eltervezett dolog -, Bence ezzel szemben a hajnali pörgős, aki inkább felkel négykor (nem vicc!), hogy elmosogasson, ahogy megígérte.
Ilyenkor egyszerűen el kell fogadni, hogy mások vagyunk. És bármennyire is nehéz, ha megígérte, hogy elmosogat reggel, akkor nagy levegőt veszek és felmegyek, bármennyire is idegesít, hogy kosz maradt lenn. Tényleg megcsinálja. Éjjel meg sötét van, ki nézi? :)
4. Osszátok fel a házimunkát!
Mi lassan beálltunk arra, hogy ki mit csinál otthon. Én megcsinálom a vacsit - hiszen én érek haza előbb -, Bence a reggelinket gyártja reggelente, mert annyival előbb kel fel. Nem tudatosan, de felosztottuk a takarítást is: övé a felső szint és a nappali, az enyém a konyha és a fürdő, de bármiben segít, ha megkérem.
Így senkinek sincs olyan érzése, hogy a másik kiszolgálja, mindent egymagának kell megcsinálnia a ház körül.
5. Legyetek őszinték egymással, de ne bántók!
Egymás között NEM lehetnek tabu témák. Ha nem tudtok mindenről őszintén beszélgetni - nem a másikat bántva -, akkor még sokat kell dolgozni a kapcsolaton. Az őszinteséggel kellett volna talán kezdeni a sort, mert az alapja mindennek. Ha el merek neki mondani bármit, ami a lelkem nyomja - legyen az vele, a közös életünkkel vagy épp a családjával kapcsolatos -, akkor mindent le tudunk együtt küzdeni. A némaságból senki sem fog minket megérteni...
A célom nem az, hogy bántó legyek. Az, hogy őszintén, egyszerűen elmondjam, mitől rossz nekem, min szeretnék változtatni.
6. Tudjam őt meghallgatni.
Tudod, ne csak úgy tegyél, mint aki figyel, hanem tényleg légy ott lélekben és fizikálisan, mentálisan, empatikus, szeretettel. Ahogy te is szeretnéd, hogy meghallgasson téged és segítsen.
7. Tudjatok együtt nevetni, viccelődni.
Mindegy, milyen rossz a helyzet. Néha kell, hogy elvicceljük, hogy nevessünk, hogy jobb kedvre derítsük egymást. Ilyenkor bármi jó lehet. Néha elég egy szó, egy pillantás, mi néha birkózni is szoktunk, aminek a vége a csikizés - de sok helyzetet nem lehet másként átbillenteni, csak humorral és nevetéssel.
8. Ne vedd magad túl komolyan! /A kritikát ne vedd mindig magadra.
Azt figyeltem meg magunkon, nőkön, hogy a ránk irányuló kedves kritikát is képesek vagyunk néha nagyon komolyan és támadólag venni. Nem szabad. Mi is megfogalmazzuk, ha szeretnénk, ha valamit másként csinálna a másik - ezen a férjem az esetek 90%-ban nem sértődik meg. Én az esetek 90%-ban megsértődök, ha azt kéri, változtassak valamin.
9. Csináljatok minél több közös programot együtt!
Furcsának hangozhat ez akkor, amikor együtt éltek, ott vagytok 0/24-ben egymásnak, de mégis, nagyon fontosak a közös élmények, programok. A hétköznapokban csak a napi mókuskerékben vagytok ott egymásnak, és ebben azért elég hamar fel lehet őrlődni. Találjatok most is közös programokat, mint a randi idején! :) A hétköznapokat egy esti sétával, étteremmel, mozival lehet feldobni, a hétvégét kirándulással, közös grillezéssel, bármivel, amiben örömötök lelitek! :) És igen, ez néha azt jelenti, hogy leültök és megnéztek együtt egy focimeccset. :) De túl lehet élni! ;)
10. Ne gondold, hogy rosszul vannak a dolgok! :) Épp csiszolódtok!
Voltak olyan percek, hogy azt gondoltam, mi vagyunk a bénák, hogy nem megy ez nekünk. Nyugi, nem így van! ;) A házasok nagy része keresztülmegy a kezdeti bukkanókon (főleg, ha nem éltetek együtt előtte, mint mi :) ), de ez nem jelenti azt, hogy rosszul csinálunk valamit vagy rossz döntést hoztunk. Össze kell szoknunk, ami egy lassabb folyamat, legyetek türelmesek és szeressétek egymást - akkor nem lesz gond. Ja, és beszélgessetek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése