Az ötödik bejegyzésem a teákkal kapcsolatban. Elvégre még tél van, megengedhetem magamnak, hogy egyelőre lazítsak, no és teázzak.
Ebben a bejegyzésben - nem mondom, hogy utolsó, hiszen a felfedezőutam a tea világában határozottan folytatódni fog - vegyesen írok minden olyan teáról, amit kipróbáltam már, tartunk is itthon, naponta használjuk, vagy már nem tartjuk itthon, mert nem nyerte el a tetszésünket. Kezdjük mindenesetre a pozitív oldallal!
Az egyik kedvenc teánk a Lord Nelson család összes teája. Egyelőre csak a gyümölcsteáikat próbáltuk ki - bár gyanakszom, hogy karácsonykor nagyiéknál az ehhez tartozó fekete teát kóstoltam, és nagyon finom volt -, de teljesen elégedettek vagyunk vele! Ezt a terméket a Lidlben lehet beszerezni, az ára is teljesen megengedhető. Az illata intenzív, a színe gyönyörű, és az íze is nagyon erős. Majdnem két literhez egy kis tasakot használunk fel, bőven elég. Nekünk kell ennyi tea, mert ilyenkor mindenki szereti a reggelt ezzel indítani, mi még az iskolába, egyetemre is azt viszünk magunkkal. Az erdei gyümölcs a kedvenc ízesítésem, nagyon jól érezni az összes beletett gyümölcs ízét, de mégis teljes összhangot alkotnak.
Említettem az előző, Lipton teás bejegyzésemben, hogy majd megírom, mi az a másik menta tea, ami sokkal erősebb, és szinte rögtön kitisztítja a légutakat. A képen a háttérben, az a zöld dobozka, illetve az abban lapuló finomság az. Már a dobozban is nagyon kellemes és átható illata van, csakhogy a Liptonéval ellentétben, a Lord Nelsoné a forrázás után is nagyon erős ízű marad, már-már végigperzseli (a szó legjobb értelmében) a torkot. Télen meghűléskor jó, hiszen csökkenti a fejfájást, szédülést, könnyíti a légzést, a mellkasi fájdalmat, no és segít, hogy levegőt tudjunk venni (de azért önmagában sajnos nem elég). Nyáron pedig - ha nincs otthon friss borsmenta a kertből -, akkor nagyon jó jeges teákba, hogy felfrissítse az egészet!
A Spar saját termékét látjátok a képen. Azt hiszem ebben a két - vagy talán három? - ízben kaphatók gyümölcsteáik. Tavaly előtt karácsonyra kaptam két dobozt - egy ilyet, egy olyat -, azóta is használom, és nagyon szeretem. Ez sem tartozik a drága árkategóriába, de ennek ellenére nagyon finom, jó ízű tea. Három nagy bögrét meg lehet főzni egy tasakkal, nagyon jó főzetet ad, az illata is nagyszerű.
Azt gondolom, sokat elárul egy teáról az illata - persze néha be is csaphat minket -, de ez épp úgy van, mint a borral: az ízleléshez, kóstoláshoz és értékeléshez nem csak a szájunkat használjuk, hanem a szemünket - a főzet színe, állaga, testessége -, az orrunkat - a tea illata a tasakban, majd forrázás közben és a forrázás után, miután teljesen kiáztak az illatok és aromák -, és végül természetesen a szánkat, nyelvünket, hiszen azzal dönthetjük csak el, végül is minden ellenére, ízlik-e a tea zamata. Sajnos sokszor annak ellenére is tud rossz lenni egy tea, hogy az előző két kategória - látvány és illat - kitűnővel átmentek a vizsgán.
A Milford ausztriai tea valahol a kettő között van. Pár napja vendégségben ittam egy vérnarancs teájukat, és elképesztően finom volt. Természetesen, ha finom teát ízlelek, rögtön lecsapok rá, és igyekszem mindent megtudni róla. A vendéglátóm elmondta, hogy van pár teája ebből a márkából, és elégedett vele.
A minap épp magokat vásároltam a Sparban, amikor megláttam, hogy egy darab Milford tea az akciós pulton hevert: joghurtos eper. Ugye, hogy összefut a szátokban a nyál, ha csak rágondoltok? Egyébként egy igencsak drága tea, de az akciós árán úgy gondoltam, érdemes kipróbálni. Ahogy hazaértem, rögtön kibontottam: (szaglás a csomagolásban) nagyon finom, erős illata volt, krémes, mint egy epres joghurté, és ezt vegyétek szó szerint. Fel is tettem forrni a vizet, majd leöntöttem vele, és az illat itt is mennyei volt: épp olyan, amikor gyümölcsre öntöm a friss, epres joghurtot. Ezután megkóstoltam, de az íze nem bűvölt el annyira. A krémességet nem éreztem, pedig például a Teekanna Irish Creamje valóban egy krémes állagú tea, tehát ezt elérni nem lehetetlen. Arra gondoltam, hogy a majdnem két liter teához nyilván kevés volt egy filter. Másnap ezért csak egy adagnyit készítettem magamnak. A színe és íze természetesen sokkal megkapóbb volt, de egy kicsit fájt az első csalódás. Ez a joghurtos fajta nem a nagy kedvencem a krémesség hiánya miatt, de mivel a vérnarancsos nagyon finom volt, mindenképp adok majd még egy esélyt neki, egy másik fajtából.
Ebben a bejegyzésben - nem mondom, hogy utolsó, hiszen a felfedezőutam a tea világában határozottan folytatódni fog - vegyesen írok minden olyan teáról, amit kipróbáltam már, tartunk is itthon, naponta használjuk, vagy már nem tartjuk itthon, mert nem nyerte el a tetszésünket. Kezdjük mindenesetre a pozitív oldallal!
Az egyik kedvenc teánk a Lord Nelson család összes teája. Egyelőre csak a gyümölcsteáikat próbáltuk ki - bár gyanakszom, hogy karácsonykor nagyiéknál az ehhez tartozó fekete teát kóstoltam, és nagyon finom volt -, de teljesen elégedettek vagyunk vele! Ezt a terméket a Lidlben lehet beszerezni, az ára is teljesen megengedhető. Az illata intenzív, a színe gyönyörű, és az íze is nagyon erős. Majdnem két literhez egy kis tasakot használunk fel, bőven elég. Nekünk kell ennyi tea, mert ilyenkor mindenki szereti a reggelt ezzel indítani, mi még az iskolába, egyetemre is azt viszünk magunkkal. Az erdei gyümölcs a kedvenc ízesítésem, nagyon jól érezni az összes beletett gyümölcs ízét, de mégis teljes összhangot alkotnak.
Említettem az előző, Lipton teás bejegyzésemben, hogy majd megírom, mi az a másik menta tea, ami sokkal erősebb, és szinte rögtön kitisztítja a légutakat. A képen a háttérben, az a zöld dobozka, illetve az abban lapuló finomság az. Már a dobozban is nagyon kellemes és átható illata van, csakhogy a Liptonéval ellentétben, a Lord Nelsoné a forrázás után is nagyon erős ízű marad, már-már végigperzseli (a szó legjobb értelmében) a torkot. Télen meghűléskor jó, hiszen csökkenti a fejfájást, szédülést, könnyíti a légzést, a mellkasi fájdalmat, no és segít, hogy levegőt tudjunk venni (de azért önmagában sajnos nem elég). Nyáron pedig - ha nincs otthon friss borsmenta a kertből -, akkor nagyon jó jeges teákba, hogy felfrissítse az egészet!
A Spar saját termékét látjátok a képen. Azt hiszem ebben a két - vagy talán három? - ízben kaphatók gyümölcsteáik. Tavaly előtt karácsonyra kaptam két dobozt - egy ilyet, egy olyat -, azóta is használom, és nagyon szeretem. Ez sem tartozik a drága árkategóriába, de ennek ellenére nagyon finom, jó ízű tea. Három nagy bögrét meg lehet főzni egy tasakkal, nagyon jó főzetet ad, az illata is nagyszerű.
Azt gondolom, sokat elárul egy teáról az illata - persze néha be is csaphat minket -, de ez épp úgy van, mint a borral: az ízleléshez, kóstoláshoz és értékeléshez nem csak a szájunkat használjuk, hanem a szemünket - a főzet színe, állaga, testessége -, az orrunkat - a tea illata a tasakban, majd forrázás közben és a forrázás után, miután teljesen kiáztak az illatok és aromák -, és végül természetesen a szánkat, nyelvünket, hiszen azzal dönthetjük csak el, végül is minden ellenére, ízlik-e a tea zamata. Sajnos sokszor annak ellenére is tud rossz lenni egy tea, hogy az előző két kategória - látvány és illat - kitűnővel átmentek a vizsgán.
A Milford ausztriai tea valahol a kettő között van. Pár napja vendégségben ittam egy vérnarancs teájukat, és elképesztően finom volt. Természetesen, ha finom teát ízlelek, rögtön lecsapok rá, és igyekszem mindent megtudni róla. A vendéglátóm elmondta, hogy van pár teája ebből a márkából, és elégedett vele.
A minap épp magokat vásároltam a Sparban, amikor megláttam, hogy egy darab Milford tea az akciós pulton hevert: joghurtos eper. Ugye, hogy összefut a szátokban a nyál, ha csak rágondoltok? Egyébként egy igencsak drága tea, de az akciós árán úgy gondoltam, érdemes kipróbálni. Ahogy hazaértem, rögtön kibontottam: (szaglás a csomagolásban) nagyon finom, erős illata volt, krémes, mint egy epres joghurté, és ezt vegyétek szó szerint. Fel is tettem forrni a vizet, majd leöntöttem vele, és az illat itt is mennyei volt: épp olyan, amikor gyümölcsre öntöm a friss, epres joghurtot. Ezután megkóstoltam, de az íze nem bűvölt el annyira. A krémességet nem éreztem, pedig például a Teekanna Irish Creamje valóban egy krémes állagú tea, tehát ezt elérni nem lehetetlen. Arra gondoltam, hogy a majdnem két liter teához nyilván kevés volt egy filter. Másnap ezért csak egy adagnyit készítettem magamnak. A színe és íze természetesen sokkal megkapóbb volt, de egy kicsit fájt az első csalódás. Ez a joghurtos fajta nem a nagy kedvencem a krémesség hiánya miatt, de mivel a vérnarancsos nagyon finom volt, mindenképp adok majd még egy esélyt neki, egy másik fajtából.
És vannak teák, amik elkeserítően rosszak. Egy régebbi bevásárlás alkalmával szintén az akciós pulton megláttam ezt a fajta teát. Nagyon szép a csomagolása - élőben az, ne a képnek higgyetek! -, az ára pedig bőven megengedhető volt - 200 forint egy doboz, vagy még kevesebb -, szóval fellelkesedtem, és lekaptam jó pár gyümölcsös ízt a polcról. Ebből a fajtából csak a gyümölcsteákat ismerem, a tea teához nem volt szerencsém, de talán nem is baj. Nagy elvárásokkal mentem neki a teafőzésnek, de nagyon gyorsan elszontyolodtam. Valójában már akkor, amikor elkezdtem elolvasni, mi van benne. A jó minőségű gyümölcsteákban - és itt a filteresekről beszélek, nem az egész gyümölcshúst, héjat tartalmazókról - mindenféleképpen több mint 50% gyümölcs található, hiszen ezért viseli a gyümölcstea elnevezést. Nos, nem ez a játékos! Sok-sok dolgot tartalmazott, de a legelkeserítőbb az volt, hogy még a képen látható erdei gyümölcs ízű is csak pár százalék almahéjat, azon felül pedig erdei gyümölcs aromát tartalmazott, ribizlit, áfonyát vagy málnát a világért sem.
Az illata a tasakban, leforrázva, a színe és az íze ehhez mérten pocsék volt. Egy BÖGRE - tehát nem egy majdnem két literes adaghoz - teához két tasak kellett, hogy érezni lehessen valami ízt a pocsolyaízen kívül. Nagyon szomorú eset.
Igyekeztem megtalálni, hogy amúgy a fekete teájukat például honnét származtatják, de erről semmilyen információt nem találtam a honlapjukon, és mivel ismerek ezer jobb teagyártót, mint ők, és biztosan nem fogom megkóstolni a fekete vagy bármilyen más - állítólag -tealevélből készült készítményüket, tulajdonképpen mindegy is a dolog. Őszintén: alig vártam, hogy elfogyjon az a három doboz, amit vásároltam, és megfogadtam, hogy soha többé nem veszek ilyet!
Egyelőre ennyi volt a tea része a dolognak, ahogy kipróbálok új teát - akár már említett márkáktól, akár újaktól -, megírom a véleményem! Addig is: keep calm and keep drinking tea!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése