Sterilizálás

"Leszedtük az égről az összes szenteket, és elkívántuk a kurva anyjába a sok idiótát, de még olyan cifra káromkodások is eszünkbe jutottak, amelyeket korábban sose ejtettünk ki a szánkon, sőt, még csak abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán léteznek, de még így sem sikerült lecsillapítani azt a mérhetetlen dühöt, amely elöntött bennünket ma reggel, amikor megtudtuk, hogy mindaz, amit eddig csináltunk, lószart se ér, és hogy az összes eddigi tudásunkat meg tapasztalatunkat dobhatjuk ki a szemétbe. A nagyokosok, akik örök időktől fogva idejárnak hozzánk, hogy a mi tengerünkben áztassák a seggüket, mi meg lemondtunk a legfinomabb falatokról, és feltálaltuk nekik, mert magunk is úgy hittük, hogy úgyse vagyunk mi ahhoz eléggé kifinomultak, az a rengeteg német, francia, angol és isten tudja ki még, szóval az összes külföldi meg turista, akik halálra dicsértek bennünket, és azt állították, hogy itt és csakis itt létezik az igazi földi Paradicsom, és be is bizonyították, hogy nem hazudtak, mert rendre visszatértek, bekvártélyozták magukat, végül mindent felvásároltak, gondolván, hogy ez itt másmilyen, mint az, ahonnan elmenekültek, egyszóval azok ott, tőlünk nyugatra most ünnepélyesen kijelentették, hogy semmirekellők vagyunk, mindent rosszul csinálunk, és ha olyan jól akarunk élni, ahogy ők, akkor mindent úgy kell csinálnunk, ahogy ők mondják. És sikerült meggyőzniük a mi helyi törzsfőinket meg varázslóinkat arról, hogy ez így természetes, és hogy csak ők tudják, hogy kell normális életet élni. És most ezek a mieink úgy nyomják ezt a süket dumát nekünk, mintha közülük valók lennének. [...]

Forrás: Pinterest

Képtelenek vagyunk elhinni, hogy a nyitott tűzhelyen, amit még az apánk rakott kőből, soha többé nem süthetünk semmit, ma sütőrácsot meg végleg a szögre akaszthatjuk, hogy a régmúlt időkről tanúskodjon, amikor még primitív barbárként éltünk, és kézzel forgattuk a tűzön azt, ami egykor élt. Abban a vastag bibliában, amit tanulmányozás céljából küldtek nekünk, feketén.fehéren az áll, hogy amikor legközelebb eljönnek nyaralni meg szórakozni, a feleségünknek úgy kell tüzet gyújtania és megsütnie rajta a halat vagy a húst, hogy nem érhet hozzá puszta kézzel, merthogy kesztyűt kell viselnie, biztos azért, hogy látszódjon rajta, valódi dáma lett belőle, annak ellenére, hogy őket szolgálja ki. A háziállatoknak pedig bizonyítvánnyal kell rendelkezniük arról, hogy emberséges körülmények között éltek és nevelkedtek, vagyis csempézett, melegvízzel ellátott istállókban, és hogy kizárólag zacskós táppal etették őket.

A nagyapánknak, aki egyik kezén meg tudja számolni, hányszor tette ki a lábát a szigetről, és akkor is mindig csak egy napra, most el kell magyaráznunk, hogy nyugodtan elfelejtheti a szőlővessző-parázson a szőlőben sütött húsos szalonna elfogyasztása után elszívott cigarettáit és lehajtott hosszúlépéseit, merthogy a hosszú élet titka egészen másfajta szokásokban rejlik, hogy milyenekben, azt még mi sem tudjuk, de egészen biztosan nem azokban, amelyeket életének eddigi kilencven évében kultivált. Amikor megemlítjük neki, hogy mostantól fogva nem főzhet pálinkát az udvarban, egészen elszontyolodik, de hát fiam, mondja, az olyan, mintha börtönbe lennénk zárva, akkor meg minek élünk?!"

Részlet Senki Karuza Szigetlakók c. könyvéből (Libri Kiadó, Budapest, 2012. pp. 19-22.)