Dióverés

Új színekbe öltöztettem a blogot, most már elmúlt a kék lobéliás nyár, ideje, hogy a tűztövis őszi színei kápráztassák a szemeket.

Ilyen volt (a mostanit pedig mindenki látja):

Gondoltam, beszámolok megint, mi a helyzet a hátsókertben. Noha még mindig kora nyári meleggel kényeztetnek minket a fentiek, a természet - mint azt írtam - kétségtelenül érzi, hogy lassan, de biztosan le kell vetni a szép ruhát, és ideje megpihenni. A kertben napról napra figyelem a változásokat, hogyan vörösödnek a levelek, hogy potyog a dió. Az élénk zöld színek most gyönyörű barnába, narancsba, rőtbe fordulnak.

Ma úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a dióverő napot. Tulajdonképpen valóban arról van szó, amire gondolsz, kedves olvasó. Összegyűlik a család a diófa alatt, egy valaki pedig vállalkozik a dióverő szerepére, és egy délután alatt a feladatot abszolváljuk. A dióverő természetesen én voltam, már csak azért is, mert erre leginkább olyan személy szükségeltetik, aki mer és tud fára mászni, azon ugrálni, azt ráncigálni, illetve ütlegelni egy bottal. A cél az, hogy a lehető legtöbb diót juttassam a földre, amit aztán össze kell szedni. Miért? Azért, mert egyelőre még nem hullanak a levelek, így könnyebb megtalálni a diót és eltenni télire, nem kell a barna levelek között kutakodni a barna dióért. Ráadásul még vicces is. Nekünk két diófánk van, egyik nagyobb a másiknál, bár idén az elülsőn nagyon kevés dió volt (szerintem a nagy szárazság miatt; megviseltebbnek is látszik); a hátsón viszont nagy szemek voltak, jó sűrűn. Nap végére amennyit csak tudtam, levertem, most már bezsákoztuk őket, el lehet kezdeni a bontást.

Előző héten leszedtük a kökényt (jó sok lett, vagy 12 üvegnyi lekvár), és megszedtük a csipkebokrokat is, a bogyók most száradnak, aztán majd össze lehet őket porítani, és lehet inni is.

Képek, hogy milyen színek uralkodnak a hátsókertben.

Piroslik a bangita termése, az énekesmadarak egyik kedvenc téli elesége

A reggeli hideg csípései

A petúnia színei

Nem, nem paradicsom

Az erőspaprika már szedhető állapotban van

"Őszi éjen izzik a galagonya/ Izzik a galagonya ruhája."

Rőt vadszőlőlevél

Elbújt a keresztes