Furcsa az időjárás. Már rég nem volt ennyire csapadékos nyarunk (és enyhe telünk, aminek most látja a kert a negatív következményeit), és ahogy hirtelen a 35 fokról 20-ra esett vissza a hőmérséklet, a szervezetemen túl a lelkem is megsínyli kicsit a változásokat. A testem érzi, hogy jön az ősz megállíthatatlanul, kapar a torkom, a propolisz ugyan segít, de azért érzi. A lelkem pedig valamiért - mint minden nyár végén, de most fokozottan - úgy érzi, hogy elveszít valamit. Valamit a nyár könnyedségéből, légiességéből, felelőtlenségéből. A szabadságból. Ilyenkor mindig elszontyolodom, főleg akkor, ha reggel nem süt a nap, hanem esik az eső, és akkor valahogy úgy érzem, hogy a lelkemben is esik. Persze valahol tudom az eszem legeldugottabb részében, hogy az ősz is gyönyörű - azok a színek, az illatok! - és ugyanúgy lehet kirándulni - de mégis, ilyenkor mindig úgy érzem, elveszítek valami megfoghatatlan örömet. Az emlékek persze maradnak. Balaton, Miskolc, Lillafüred... vagy a nagy séták.
Tegnap elvittük a kutyát egy nagy sétára a mezőre, és ahogy ott sétáltunk, már-már őszi színek kezdtek derengeni, őszi illatok jártak a levegőben. A nap sem úgy süt, ahogy eddig, nincs olyan ereje. A naplemente gyönyörű - de gyors. Nyolckor már sötét van.
És persze ilyenkor eszembe jut azért a pozitív oldala az egésznek... jön a karácsony, az advent szentséggel telt várakozása, a közös készülődés - az utolsó a családdal, aztán majd ketten. A sok sütés-főzés, a meleg szoba, kinn a hóesés, kakaó vagy tea és egy jó könyv... és ahogy ezekre gondolok, rájövök, hogy a szívem nagyon is várja már az őszt és a telet, a csípős reggeleket, hogy csipkebogyót és kökényt szedjünk az erdőben a kutya kíséretében, a pulcsit és... ó, de szép is az ősz! De azért nehéz elengedni a nyarat.
*
A napokban mutatok pár képet a kirándulásunkról, és közkinccsé teszek néhány receptet. Mostanában elkapott a sütési láz, Kedves teszteli, amit csak sütök és a nyár múlását ezzel pótolom. :)
Tegnap elvittük a kutyát egy nagy sétára a mezőre, és ahogy ott sétáltunk, már-már őszi színek kezdtek derengeni, őszi illatok jártak a levegőben. A nap sem úgy süt, ahogy eddig, nincs olyan ereje. A naplemente gyönyörű - de gyors. Nyolckor már sötét van.
És persze ilyenkor eszembe jut azért a pozitív oldala az egésznek... jön a karácsony, az advent szentséggel telt várakozása, a közös készülődés - az utolsó a családdal, aztán majd ketten. A sok sütés-főzés, a meleg szoba, kinn a hóesés, kakaó vagy tea és egy jó könyv... és ahogy ezekre gondolok, rájövök, hogy a szívem nagyon is várja már az őszt és a telet, a csípős reggeleket, hogy csipkebogyót és kökényt szedjünk az erdőben a kutya kíséretében, a pulcsit és... ó, de szép is az ősz! De azért nehéz elengedni a nyarat.
*
A napokban mutatok pár képet a kirándulásunkról, és közkinccsé teszek néhány receptet. Mostanában elkapott a sütési láz, Kedves teszteli, amit csak sütök és a nyár múlását ezzel pótolom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése