Minestrone

Nem tudom, ismeritek-e a Bomo Artot, én nagyon szeretem az egyedi, kézzel készült bőrkötéses termékeiket. Még 2014 karácsonyára kaptam Fiúkától egy gyönyörű naptárat a tavalyi évre, de természetesen túl szép volt ahhoz, hogy beleírjam a találkozóimat, határidőimet - vettem egy egyszerűt és azt használtam. Sokáig csak állt az éjjeliszekrényemen, nem tudtam, mit kezdjek vele. Ez a bajom a szép füzetekkel: szeretem őket begyűjteni, de aztán nincs szívem beleírni és használni őket, merthogy olyan szépek! Aztán néhány hete, karácsony környékén jött az ötlet: ez lesz a családi receptes könyvünk, amibe szépen feljegyzem a kedvenc ételeinket úgy, ahogy mi szeretjük őket.

Például ilyen szépeket lehet kapni náluk

Tegnap este levezetésképp megfőztem a nagy kedvenc minestronét - és most is jól sikerült, úgyhogy úgy gondoltam, megosztom.

Jó nagy adagot csináltam, persze mindenből lehet kevesebbet venni, hogy kétszemélyes legyen. Ez 4-5 főnek legalább kétszeri adagnak elég.

Minestrone

Hozzávalók (4-5 főre)

1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyem
1 csokor zellerlevél
1 csokor újhagyma
1 fél karalábé
5 nagyobb szem krumpli
3 répa
2-3 fehérrépa
0,5 kg kelbimbó
600 g zöldborsó
150 g vörös bab
300 g darabolt paradicsom (ha konzerv, a leve is kell)

+ bármi, ami szezonális, megtalálható a kertben, szereted

ízlés szerint: só, bors, ételízesítő, majoranna, oregánó, bazsalikom, rozmaring, babérlevél (széttépve jobban kijön az íze!)

A minestrone igazi mindent bele leves olaszos módon. Szoktak beletenni húst is, én úgy annyira nem szeretem, a sok-sok zöldség egységes ízét szeretem legjobban, így ezt osztom meg veletek - teljesen eltérve amúgy a készítési módtól, de sebaj, így is finom.

Összevágom a hagymát, beteszem a nagy lábasba és megöntözöm bőven olívaolajjal. Mielőtt elkezdeném dinsztelni, megpucolom a keményebb hozzávalókat: a krumplit, répákat, karalábét és azonos méretűre vágom őket. Ezután a hagymát addig dinsztelem, míg átlátszó nem lesz, pár percre hozzáadom az apróra vágott fokhagymát is. Azután hozzáadom a korábban megpucolt zöldségeket és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepjen mindent. Ízlés szerint ízesítem, de még nem tökéletesre, hiszen belekerül még sok-sok minden, a legvégén lehet pontosan ízesíteni. Adok hozzá 1-2 kanál sót, néhány tekerésnyi borsot, a kettétört babérleveleket, oregánót, rozmaringot, bazsalikomot, kis ételízesítőt. Lefedem és hagyom, hogy felforrjon.

Közben megpucolok, megmosok minden maradék zöldséget, és azonos méretűekre vágom őket.

Ha felforrt a leves, leteszem takarékra és úgy gyöngyözik tovább, míg el nem kezd puhulni a sok-sok zöldség. Amikor már kezd jó állagú lenni a krumpli (de nem szétfőtt!), beleteszem a kelbimbót, mert kb. 5 perc alatt készre fő (persze frissességétől függ), az újhagymát, zellerlevelet, petrezselymet (nem szoktam felvágni, csak egyben beleteszem, de ízlés kérdése). Ha szükséges, felöntöm vízzel, hogy mindent ellepjen. Hagyom, hogy felforrjon és néhány perc múlva beleteszem a maradék zöldséget: a zöldborsót, babot és paradicsomot (konzervessel dolgoztam, de picit több idő kell nekik, ha frissen veszitek).

Elkezdem kóstolni és ízesíteni. Ha elégedett vagyok az ízével, akkor még 1-2 percet hagyom főni, majd leveszem a tűzről és lehet is fogyasztani. :)

Egészségetekre!

Friss, ízletes és egészséges vitaminbomba!

Mint a karácsony

Olyan ez az időszak, mint a karácsony. Szeretetteljes, izgatott várakozás, de közben nem siettetek semmit, mert úgyis olyan gyorsan elrohan az idő. Érdekes érzések kavarognak bennem, de közben pedig olyan nyugodt vagyok - tényleg, mint az adventi időszak. Ha megvagyok egy feladattal, kipipáltam egy tennivalót a listáról, akkor boldog vagyok, hogy egyel közelebb vagyunk a célhoz - de az a lázas siettetés már eltűnt belőlem, ami pár hónappal ezelőtt még jelen volt. Talán azért, mert tudom, hogy május már nincs olyan messze, hogy nem is kell sokat aludni addig. Talán azért, mert ez már a célegyenes.

Na persze vannak napok, amikor mégis csak ott van a siettetés... amikor már jó lenne együtt vacsorázni, egy hosszú nap után együtt hazamenni a közös otthonba. De nincs is ez már olyan messze.

~*~

A hétvégén pedig megint hideg jön... ismét jó lesz így kinn dolgozni, de ennek is olyan szép oldalai vannak. Jó érzés, hogy nem csak beleülünk a kész otthonunkba, hanem megdolgozunk érte, lefagy a lábunk-kezünk, küzdünk érte, korán kelünk, hogy elkészüljünk. Jó ez így. :)

Hálószoba - IKEA

Két hétig voltunk szabadságon, így rengeteget tudtunk haladni a házzal, nagyon látványos végre a tetőtér. Kezd egészen szoba formája lenni. Végig leszigeteltük a tetőteret, mind a 20 cm gyapot benn van, sokkal jobb az idő, végre nem fázunk (annyira), felkerültek a hőtükrök is, így végre sok-sok hétnyi kínlódás, viszketés és fázás után elkezdtük (azaz a fiúk) felszerelni a gipszkartonokat. Olyan jó látni, hogy végre a szoba szobává válik. Bekerült a válaszfal egy része a két szoba közé, és itt, igen itt természetesen működésbe lép a számoló, tervező, elképzelő, berendező nő is, aki bújja az IKEA-honlapot, álmodozik és meggyőz. :D Nem is én lennék...

Szóval, örülvén ennek a nagy előrelépésnek, a vidámságom párosult azzal, hogy az IKEA új akciókat hirdetett, úgyhogy az alábbi termékekért megyünk a hétvégén.

Azt azért megjegyezném, hogy NAGYON GONOSZ DOLOG, hogy a hozzánk SOKKAL távolabb eső budaörsi áruházban mindig sokkal nagyobb leárazások és sokkal jobb termékek vannak, mint a pestiben! Szégyelljétek magatokat. De azért is elmegyünk értük. :P

Kezdjük a kedvencemmel, és egy hálószoba legsarkalatosabb elemével - az ággyal. :)

Amikor elkezdtünk nézegetni ágyakat, akkor egyből beleszerettem... Az ára miatt hamar lemondtam róla, de tegnap este megláttam, hogy most akciós, és osztottam-szoroztam: a másik - olcsóbb - ágyhoz úgyis vettem volna alulra 4 tárolórekeszt és azok árával csak 12000 forintot spóroltunk volna. Akkor pedig inkább lenyelem azt az összeget, de legalább egy szépen megmunkált, jól kinéző, teljes szettet kapok. Mivel viszonylag pici otthonunk lesz, minden lehetséges tárolóhelyet meg kell ragadnunk, ezért is csodás, hogy ehhez tartozik 4 beépített tárolórekeszt (ráadásul azok is olyan csodásak belül!!!). A 200x180-as lesz a mi méretünk. Tekintve, hogy 25 évig egyedül aludtam egy viszonylag nagy ágyban, nem tudok lemondani arról a méretű, nekem járó helyről, úgyhogy NAGY ágy kell. Meg amúgy is, az ágy akkor jó, ha nagy, el lehet benne terülni.

Ágynemű. Karácsonyra már kaptunk egy pár ágyneműt, de úgyis kell legalább egy váltás, és ebbe is beleszerettem... mikor a tavalyi katalógusban kijött. És most jó áron van. Na, értitek! :)

Aztán persze kell az ágyba matrac is... ezt persze ki kell előbb próbálni, de ha mindketten rábólintunk (abszolút ellentétes a véleményünk, ami a "milyen a jó matrac és mennyire kemény?" kérdéskört illeti...), akkor jönnek ezek is.

Persze, kell majd ágyrács is, de az majd a következő utunk. Költséges ez a berendezés... :)

Karikagyűrűk

A karikagyűrűkkel - csak úgy, mint sok más dologgal - úgy voltunk, hogy nem szeretnénk kiadni több százezer forintot csak azért, mert jegygyűrű és mert kapcsolódik az esküvőhöz. A magas áraknak részben az az okuk, hogy az arany nagyon drága. Másfelől viszont ténylegesen tapasztalom azt, hogy amint kiejtem a számon az "esküvő" szót, hirtelen mindennek lesz legalább egy kétszeres szorzója.

A másik ok, hogy inkább készíttettük a gyűrűt, az, hogy egyéni, csak nekünk tervezett, igazán a sajátunknak érzett gyűrűt akartunk, ami nincs másnak és csak nekünk készült. Nézegettünk pár készen kaphatót, de egyik sem tetszett, így aztán összedugtuk a fejünket és ez lett.

A szélein 2 mm fehérarany van, a középső része pedig rozéarany, barokk véséssel, az én gyűrűmön egy kis követ is befoglaltattunk. A vőlegény gyűrűjét még nem sikerült lefotóznom... :)

Sok olyan ékszerem volt, amit nem használtam, a nagymamám is adott pár gramm aranyat, így valójában csak a munkadíjat kellett kifizetnünk. A két gyűrű együtt 13 gramm lett, az enyém 5 mm-es, a vőlegényemé 6 mm. Nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel, ahogy megláttuk, igazán éreztük, hogy a mi gyűrűnk, évekig viselni tudjuk majd. A belső kialakítása ergonomikus, így szinte úgy érezni, nincs is az ujjunkon a gyűrű: féldomború a belső része, ezért sokkal jobban simul az ujjra.

Ez úton is hálásan köszönjük a gyors, gyönyörű munkát a vecsési Si-Ma ékszerészetnek, ahol rendkívüli kedvességgel és türelemmel fogadtak minket és csodás karácsonyi ajándékot tettek a fa alá.

Mintegy egy hét alatt meg is szoktam, hogy az ujjamon van, már az lenne a furcsa, ha nem lenne... :)

Esküvőszervezés - avagy higgadtság és nyugodtság

Az esküvőszervezésről valamiért mindenkinek a kapkodás, a rohangálás és az idegeskedés jut az eszébe. Ezt nyilván csak alátámasztják az újonnan megjelent amerikai reality-sorozatok, ahol az idegeskedő és üvöltő arát kész stáb veszi körül, hogy a nagy napon minden csodás legyen.

Nekem szerencsére nem ezt jelenti, élvezem tervezni és szervezni, a stábot pedig a családunk alkotja. Lehet, hogy ebben közrejátszik az is, hogy elég kiforrott elképzeléseink vannak arról, hogy milyennek szeretnénk azt a májusi napot.

Foto credit Fotokeppel - Keppel Ákos

Az első biztos pont az volt, hogy nem akarunk rá milliókat áldozni, de még csak félmillió forintot sem, és nem akarunk hatalmas vendégsereget. Csak azokkal szeretnénk együtt ünnepelni, akik fontosak nekünk és akiknek mi is számítunk. Velük szeretnénk tölteni a napunkat. Az esküvőszervezésnél, -tervezésnél talán az egyik legfontosabb kiindulópont, hogy meghatározzunk egy összeget, amit hajlandóak vagyunk rááldozni és azt összegyűjtsük. Tudom, hogy itt is lesz, akinek megdöbbentő lesz, de van, aki hitelt vesz fel az esküvőjére - mi ezt nem akartuk. Alapvetően hitelt nem akarunk.

Így aztán miután megvolt, hogy milyen összeget tartunk elfogadhatónak, elkezdődhetett a folyamatos szervezés. Megkértük az időpontot az anyakönyvvezetőnél, ami nagyjából 30 perces eljárás, szükséges mindkettőnk anyagkönyvi-kivonata, személyi igazolványok, és sok-sok kérdésre a válaszok. Ha a dátum megvan, akkor onnantól azért igazán egyértelmű, hogy mennyi idő van mindent lefixálni. Attól függően, ki hol tervezi az esküvőt, a következő lépés a templom megkeresése (ha van ilyen igény), és hát igen... a vacsora helyszíne. Ez a legstresszesebb része nekem. Nem is csak a hely megtalálása, hanem az, hogy milyen árak vannak, és hogy milyen rejtett költségekkel kell számolnunk.

Én csináltam egy határidő táblázatot, amiben benn van minden feladat május 14-ig, és a legtöbbhöz dátumot is rendeltem. Úgyhogy nem adtam magamnak sok időt, meg kell találnom a vacsora helyét december végéig... nem egyszerű és 20-30 keresés után egy nap fel is adom, meg persze megnyugtató az alternatív lehetőségünk is. Mindenesetre döntenünk kell.

A süteménykészítést, a menyasszonyi tortát, a dekorációt, csokrokat mind megoldjuk családon belül, és szeretnénk olyan helyet találni, ahol a saját italok szolgálhatók fel. Ez azért nagyban meghúzza a költségeket.

A gyűrűink készülnek, az ékszerész azt ígérte, hogy karácsony előtt elkészülnek - alig várom, hogy hordjuk őket! :) Akkor készítek majd róla képet.

Szóval úgy gondoltam, hogy csinálok ebből valamiféle sorozatot - hátha okul belőle valaki. Amint megleszek még egy lépéssel, írok egy kis beszámolót. :)

Egy kis bútor és dekoráció

Tekintve, hogy lassan egy hónapja már mi is minden hétvégénket azzal töltjük, hogy csináljuk a házunkat, lassan-lassan el lehet kezdeni megvenni a bútorokat, belső berendezéseket. Aki ismer, az tudja, hogy ilyen téren nem ismerek viccet és a kedvenc helyem az IKEA, ahol csak célirányosan lehet közlekednem, különben temérdek órát képes vagyok elnézelődni és rengeteg pénzt is költök.

Azon túl, hogy sok-sok izgalmas és kreatív ötletet lehet meríteni a bemutatótérben berendezett helyiségekből, állítom, hogy az IKEA tényleg a legjobb a bútorok terén. Az egyik kezdeményezésük, amit nagyon szeretek, az, hogy létrehozták az IKEA Family tagságot - ez persze nem olyan új dolog, de ha az ember a saját házát kezdi el berendezni, akkor elkezdi többszörösen is értékelni ezt a lehetőséget.

Tegnap például elmentünk és megvettük a kanapénkat, mert jó árban volt - olyannyira, hogy még annál is kevesebb volt, mint amire számítottam. Nem tudom, ez hogyan lehet, de így történt.

Puha, süppedős, bekuckózós

Szóval a kanapénk most a garázsban pihen kb. májusig, de már megvan. Már ki is néztem rá néhány díszpárnát, bevallom...

Ami pedig még biztosan kell a nappaliba: fotel, hogy a kandalló köré lehessen ülni és melegedni. Megmutatom a befutókat.

Az Övé

Az enyém

Folytatása következik... :)

Egy év

Elrepült egy év. A szó legszorosabb értelmében, merthogy a napok és a hónapok olyan gyors egymásutánban következtek, mint még soha. Nem tudom, hogy a felnőttség, munka világa teszi-e, vagy mi nem tudunk lassítani, de furcsa volt ma reggel úgy felébredni, hogy a szeretett ünnepemig már csak 23-mat kell aludni. És tudom, hogy ez is roppant gyorsan el fog menni. Persze nem telnek eseménytelenül a napok.

A hétköznapokra ott van a munka és a mindennapi rutin meg az újabb egyetem. A hétvégére pedig a házépítés - ami egyre jobban halad -, és az esküvőszervezés.

Foto credit Fotokeppel - Keppel Ákos

Szóval arra gondoltam, hogy megpróbálok tényleg ismét rendszeresen itt lenni és írni. Felújításról, dekorációról és persze esküvőszervezésről, merthogy az elkövetkező fél évben ez mind lesz - egyszerre. Sőt, már van is. :)