Teák mindenhonnan (Tea V.)

Az ötödik bejegyzésem a teákkal kapcsolatban. Elvégre még tél van, megengedhetem magamnak, hogy egyelőre lazítsak, no és teázzak.

Ebben a bejegyzésben - nem mondom, hogy utolsó, hiszen a felfedezőutam a tea világában határozottan folytatódni fog - vegyesen írok minden olyan teáról, amit kipróbáltam már, tartunk is itthon, naponta használjuk, vagy már nem tartjuk itthon, mert nem nyerte el a tetszésünket. Kezdjük mindenesetre a pozitív oldallal!

Az egyik kedvenc teánk a Lord Nelson család összes teája. Egyelőre csak a gyümölcsteáikat próbáltuk ki - bár gyanakszom, hogy karácsonykor nagyiéknál az ehhez tartozó fekete teát kóstoltam, és nagyon finom volt -, de teljesen elégedettek vagyunk vele! Ezt a terméket a Lidlben lehet beszerezni, az ára is teljesen megengedhető. Az illata intenzív, a színe gyönyörű, és az íze is nagyon erős. Majdnem két literhez egy kis tasakot használunk fel, bőven elég. Nekünk kell ennyi tea, mert ilyenkor mindenki szereti a reggelt ezzel indítani, mi még az iskolába, egyetemre is azt viszünk magunkkal. Az erdei gyümölcs a kedvenc ízesítésem, nagyon jól érezni az összes beletett gyümölcs ízét, de mégis teljes összhangot alkotnak.

Említettem az előző, Lipton teás bejegyzésemben, hogy majd megírom, mi az a másik menta tea, ami sokkal erősebb, és szinte rögtön kitisztítja a légutakat. A képen a háttérben, az a zöld dobozka, illetve az abban lapuló finomság az. Már a dobozban is nagyon kellemes és átható illata van, csakhogy a Liptonéval ellentétben, a Lord Nelsoné a forrázás után is nagyon erős ízű marad, már-már végigperzseli (a szó legjobb értelmében) a torkot. Télen meghűléskor jó, hiszen csökkenti a fejfájást, szédülést, könnyíti a légzést, a mellkasi fájdalmat, no és segít, hogy levegőt tudjunk venni (de azért önmagában sajnos nem elég). Nyáron pedig - ha nincs otthon friss borsmenta a kertből -, akkor nagyon jó jeges teákba, hogy felfrissítse az egészet!

A Spar saját termékét látjátok a képen. Azt hiszem ebben a két - vagy talán három? - ízben kaphatók gyümölcsteáik. Tavaly előtt karácsonyra kaptam két dobozt - egy ilyet, egy olyat -, azóta is használom, és nagyon szeretem. Ez sem tartozik a drága árkategóriába, de ennek ellenére nagyon finom, jó ízű tea. Három nagy bögrét meg lehet főzni egy tasakkal, nagyon jó főzetet ad, az illata is nagyszerű.

Azt gondolom, sokat elárul egy teáról az illata - persze néha be is csaphat minket -, de ez épp úgy van, mint a borral: az ízleléshez, kóstoláshoz és értékeléshez nem csak a szájunkat használjuk, hanem a szemünket - a főzet színe, állaga, testessége -, az orrunkat - a tea illata a tasakban, majd forrázás közben és a forrázás után, miután teljesen kiáztak az illatok és aromák -, és végül természetesen a szánkat, nyelvünket, hiszen azzal dönthetjük csak el, végül is minden ellenére, ízlik-e a tea zamata. Sajnos sokszor annak ellenére is tud rossz lenni egy tea, hogy az előző két kategória - látvány és illat - kitűnővel átmentek a vizsgán.

A Milford ausztriai tea valahol a kettő között van. Pár napja vendégségben ittam egy vérnarancs teájukat, és elképesztően finom volt. Természetesen, ha finom teát ízlelek, rögtön lecsapok rá, és igyekszem mindent megtudni róla. A vendéglátóm elmondta, hogy van pár teája ebből a márkából, és elégedett vele.

A minap épp magokat vásároltam a Sparban, amikor megláttam, hogy egy darab Milford tea az akciós pulton hevert: joghurtos eper. Ugye, hogy összefut a szátokban a nyál, ha csak rágondoltok? Egyébként egy igencsak drága tea, de az akciós árán úgy gondoltam, érdemes kipróbálni. Ahogy hazaértem, rögtön kibontottam: (szaglás a csomagolásban) nagyon finom, erős illata volt, krémes, mint egy epres joghurté, és ezt vegyétek szó szerint. Fel is tettem forrni a vizet, majd leöntöttem vele, és az illat itt is mennyei volt: épp olyan, amikor gyümölcsre öntöm a friss, epres joghurtot. Ezután megkóstoltam, de az íze nem bűvölt el annyira. A krémességet nem éreztem, pedig például a Teekanna Irish Creamje valóban egy krémes állagú tea, tehát ezt elérni nem lehetetlen. Arra gondoltam, hogy a majdnem két liter teához nyilván kevés volt egy filter. Másnap ezért csak egy adagnyit készítettem magamnak. A színe és íze természetesen sokkal megkapóbb volt, de egy kicsit fájt az első csalódás. Ez a joghurtos fajta nem a nagy kedvencem a krémesség hiánya miatt, de mivel a vérnarancsos nagyon finom volt, mindenképp adok majd még egy esélyt neki, egy másik fajtából.

És vannak teák, amik elkeserítően rosszak. Egy régebbi bevásárlás alkalmával szintén az akciós pulton megláttam ezt a fajta teát. Nagyon szép a csomagolása - élőben az, ne a képnek higgyetek! -, az ára pedig bőven megengedhető volt - 200 forint egy doboz, vagy még kevesebb -, szóval fellelkesedtem, és lekaptam jó pár gyümölcsös ízt a polcról. Ebből a fajtából csak a gyümölcsteákat ismerem, a tea teához nem volt szerencsém, de talán nem is baj. Nagy elvárásokkal mentem neki a teafőzésnek, de nagyon gyorsan elszontyolodtam. Valójában már akkor, amikor elkezdtem elolvasni, mi van benne. A jó minőségű gyümölcsteákban - és itt a filteresekről beszélek, nem az egész gyümölcshúst, héjat tartalmazókról - mindenféleképpen több mint 50% gyümölcs található, hiszen ezért viseli a gyümölcstea elnevezést. Nos, nem ez a játékos! Sok-sok dolgot tartalmazott, de a legelkeserítőbb az volt, hogy még a képen látható erdei gyümölcs ízű is csak pár százalék almahéjat, azon felül pedig erdei gyümölcs aromát tartalmazott, ribizlit, áfonyát vagy málnát a világért sem.

Az illata a tasakban, leforrázva, a színe és az íze ehhez mérten pocsék volt. Egy BÖGRE - tehát nem egy majdnem két literes adaghoz - teához két tasak kellett, hogy érezni lehessen valami ízt a pocsolyaízen kívül. Nagyon szomorú eset.

Igyekeztem megtalálni, hogy amúgy a fekete teájukat például honnét származtatják, de erről semmilyen információt nem találtam a honlapjukon, és mivel ismerek ezer jobb teagyártót, mint ők, és biztosan nem fogom megkóstolni a fekete vagy bármilyen más - állítólag -tealevélből készült készítményüket, tulajdonképpen mindegy is a dolog. Őszintén: alig vártam, hogy elfogyjon az a három doboz, amit vásároltam, és megfogadtam, hogy soha többé nem veszek ilyet!

Egyelőre ennyi volt a tea része a dolognak, ahogy kipróbálok új teát - akár már említett márkáktól, akár újaktól -, megírom a véleményem! Addig is: keep calm and keep drinking tea!

Lipton (Tea IV.)

Magyarországon az egyik legismertebb, legsikeresebb teamárka a Lipton. Többféle teájuk is megtalálható a piacon, legújabb hódításuk pedig a Nestea-hez hasonló előre palackozott, hideg, frissítő italok. Itt természetesen nem ezekről fogok írni, ugyanis egyfelől még nem kóstoltam őket, másfelől pedig, mint már láthattátok, itt a magunknak elkészített teákról van szó. Többféle tasakos teát árul a Lipton, ezek közül fogom megmutatni és véleményzeni azokat, amelyeket én használok, kóstoltam.

Mivel több mint egy hónapja szünetel frissítés miatt a hivatalos oldaluk, ezért nem tudok pontos információt közölni, honnan szedik a tealeveleket, pedig az információ fenn volt. Arra emlékszem, több helyütt is saját ültetvényeik vannak Ázsiában és Afrikában, ahol a saját, jól felkészített szakembereik végzik a betakarítást, feldolgozást. Akkor vágjunk is bele a különféle ízekbe!

Egy kivétellel, eddig a Liptontól csak igazi teát kóstoltam (azaz nem gyümölcsöt). A gyűjteményem nem olyan nagy, ez csak azt jelzi, hogy annyira nem vonzódom hozzá, mint mondjuk a Teekanne-hoz, de van pár nagyon jó teájuk is.

Példának okáért a klasszikus Earl Grey fekete tea-keverékükkel nem lehet melléfogni. Nagyon intenzív tea, hamar kifejti a hatását - ajánlatos tanulás közben -, reggelente szoktam inni, ha nagyon korán kezdek, mert ad egy jó löketet. A teában kevesebb koffein van, mint a kávéban a hatása mégis tovább tart - ez a paradox minden logikai ellentmondás ellenére igaz. Noha a kávé többször annyi koffeint tartalmaz, mint a tea, szinte azonnal belekerül a véráramba - fogyasztás után 15 perccel -, és elkezd keringeni, majd úgy 2 óra múltán már el is veszíti hatását, hiszen kiürül a szervezetből. Ezzel szemben a teában lévő lassabban szívódik fel, és lassabban kering, ezért sokkal tovább tart, kisebb kárt okozva a szívben, vénákban.

Még egy pozitív tulajdonság, amit a tea számlájára írhatunk!

A zöld teájukat - legalábbis ezt - nem ajánlom. Számomra földíze van, nem könnyű és a színe sem megnyerő. Nekem ez annyira ihatatlan, hogy igyekszem gyümölcsteával keverve elhasználni.

A fentivel szemben határozottan pozitív a véleményem erről a zöld teáról. Ez egyike annak a teának, ami abban a díszdobozban volt, amit pár hónapja mutattam. Narancs és mandarin íze van, inkább az utóbbi dominál, amitől még különlegesebb, mert sok narancs, ellenben kevés mandarin ízesítésű teát kapni. Nekem a csomagolása is tetszik, főként a díszdoboz, de nagyon mutatósak a piramis alakú tartók is. Ezekről már írtam régebben: elvileg az ő találmányuk, ma már több teagyártó cég is átvette ezt az ötletet. Állítólag frissebb és zamatosabb tea nyerhető, mert a formájának köszönhetően nagyobb és ezért jobb minőségű tealevelek kerülhetnek a kis csomagokba. Az tény, hogy valóban nagyobb tealevelek vannak benne, nem pedig a zúzott por, ami a hagyományos tasakokban van, illetve ebben még a citrusok héját is lehet látni. A forrázáskor az illatok és színek gyorsabban, intenzívebben bontakoznak ki. Azt azonban nem tudom megállapítani, hogy mennyivel jobb így ez a tea, mintha a régi, téglalap alakú tasakban volna.

Az íze és illata egyaránt nagyon finom, szinte betölti a teret. Magában is nagyon finom, kissé édesítve is remek, ez ízlés dolga. Szeretem, hogy az egész könnyed, bársonyos ízű, és bár érezni a zöld teát is, mellette azért nagyon karakteresen ott van. Liptonból ez a kedvencem!

Külön plusz, hogy többször is forrázható a tealevelek mérete miatt - második forrázásra már az előírtnál tovább kell ázni hagyni. Nagyon érdekes meginni egy csészével az első, aztán a második forrázatból - egészen más ízt ad!

Az előző tea után nagy várakozással forráztam le ezt a fajtát. Szintén zöld tea citrom ízesítéssel. Sajnos annyira nem nyerte el a tetszésem. Az illattal forrázás közben most sem volt baj, azonban az íze nem olyan intenzív, mint az előzőé. Noha magában a citrom nem olyan jelentős és összetett íz, mint a másik két citrusféle együtt, azért valami sokkal erőteljesebbet vártam. Sajnos ez annyira nem nyerte el a tetszésem. Finom, csak nem elég intenzív számomra. Ha viszont valami könnyű, nem erős és nem túl aromás teára vágyunk, amit este elkortyolgatunk az ágyban egy jó könyv mellett, akkor ez alkalmas rá.

A kép valahonnan az internetről

A napokban kaptam még egy Lipton teát, azonban lusta voltam képet készíteni, szóval kerestem egyet. Mentol és eukaliptusz keveréke, a Herbal Infusion családhoz tartozik, és teljesen koffeinmentes, hiszen csak ezt a két gyógynövényt tartalmazza. Az illata eszméletlen erős már önmagában, a csomagoláson belül is! Kinyitottam, és a szobát ellepte a mentolos illat. Ezzel szemben az íze lefőzve nem ilyen meggyőző. Nagyon finom, és télre, amikor nincs friss menta, tökéletesen megfelel, azonban én nyaranta amúgy is sok mentateát iszom, és az, mikor a kertből frissen szedett, zöld leveleket forrázza le az ember, össze sem hasonlítható ezzel a verzióval. Mindenesetre nagyon jó, ha betegek vagyunk, és levegőt akarunk kapni. Van egy másik menta tea, ami sokkal intenzívebb - arról írok majd a következő bejegyzésben.

Jó teázást!

Drága gránátalma!

A gránátalma talán kívülről nem olyan érdekfeszítő, azonban ha kiszedjük a benne található apró almácskákat, magokat, eláll a lélegzetünk! Hát még ha utánaolvasunk, mi mindenre jó, mennyi betegséget előz meg és gyógyít hatékonyan ez a mediterrán, Perzsiából származó gyümölcs.

Mostanában egyre többet lehet hallani a rákmegelőzéssel kapcsolatban az antioxidáns szót. Megannyi ételünkben, italunkban jelen van, köztük az egyik legintenzívebben a zöld teában - a lenyűgöző pedig az, hogy a zöld teában lévő antioxidánsok háromszorosa található meg a gránátalmában. Ezzel az ötödik leghatékonyabb élelmiszer a rákmegelőzésben. Egy felnőtt embernek elég volna hetente egy gránátalmát elfogyasztania ahhoz, hogy a szervezetében kialakuljon a védettség. Ezen kívül pozitív hatások mutatkoznak a vérnyomás csökkentésében, a szívinfarktus megelőzésében, a már meszesedő artériák felfrissítésében, gyógyításában. Ezen kívül idősebb korban elősegíti, hogy a vérünk ne legyen olyan sűrű, így megelőzhető az embólia és a már említett infarktus.

Ez a vörös csoda, aminek kevésbé éretten édeskés, teljesen éretten - mint a képen - a ribizlihez hasonló savanykás íze van, segít a rák megelőzésében, majd kezelésében. Többféle rák ellen hatásos, többek között a bőr-, emlő-, tüdő-, prosztatarák megelőzésében kísérletekkel mutatták ki, hogy segíti a már rákos sejtek rendes sejtté való visszaalakulását (differenciálódás); ezen kívül megköti a glükózt, vagyis a cukrot, ami azért fontos, mert a rákos sejteknek ez a fő tápanyagforrásuk.

Nem csak hogy egészséges, de finom is! ITT olvashattok a rák elleni hatásáról egy részletes, pontos cikket, illetve további jótékony tulajdonságairól bővebben.

A megpucolása kicsit hosszadalmas és türelemhez kötött. Én levágom a tetejét és az alját, majd egy kés vagy az ujjaim segítségével elkezdem lehúzni a külső bőrt, ezzel feltárva a, mintegy rekeszekben ülő kis magokat. Ezeket aztán egy tányérra szedem. Az érettebb könnyebben morzsolódik, és nagyon engedi a levét, szóval SEMMIKÉPP se pucoljátok fehér ruhában.

Magában is nagyon finom, de tortákra, gyümölcssalátában is ízletes. Igyatok sok zöld teát, és egészítsétek ki ezzel a gyöngyszemmel! (Egyébként tényleg mindig gyöngyökre emlékeztet.)

Dilmah - (Tea III.)

Az alábbiakban egy igazán különleges teáról fogok írni. A Dilmah teái több tekintetben is egyediek. Az ültetvényeik Ceylonon (Sri Lanka) találhatók, a sajátjaik. Az előállítástól egészen a polcokra kerülésig fair trade üzletről van szó, ami azt jelenti, hogy ottani, a teaszedéshez értő embereket foglalkoztatnak, őket rendesen megfizetik. A tealevelek ezután nem vándorolnak kontinenseken keresztül, hanem ottani teaízlelők keverik ki a megfelelő arányokból a kívánt teát, ott szárítanak, és végül ott csomagolnak ottani munkaerő felhasználásával. Külön érdekesség még, hogy korlátozott számban kapható csak a Dilmah tea, ugyanis nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekednek, így nem használják ki az ültetvényeket: csak a legkiválóbb időszakban szedik le a leveleket, hogy a legmagasabb minőségű teákat készíthessék belőle.

A csomagoláson több ismertetőjegy is szerepel, amiről a vásárló megismerheti, hogy valódi Dilmah terméket vásárol. Egyfelől ott van több helyen is a márkajelzés, mint egy címer. Rajta van a fair trade jel is, illetve, hogy egészen biztosak legyünk a dolgunkban, a csomagoláson meg kell találnunk az egyetlen magyar beszállító, a G.I.F.T. címkéjét is.

Lehet rendelni a képen látható teákat (ízesített fekete), sima fekete és zöld teákat, gyümölcs teákat, illetve dobozos, egész tealeveleket tartalmazó fekete és zöld teákat is.

Gyömbéres Dilmah tea

A Dilmah márkájával először egy gyömbér ízesítésű fekete tea formájában találkoztam. Az, hogy a Dilmah első osztályú tea, nem csak egy mondat, hanem valóban igaz. A fekete tea ízén keresztül erőteljesen lehet érezni a gyömbér torkot bizsergető, erős ízét. Rövid áztatás után nagyon finom illattal oldja ki az ízeit, a kész tea mélybarna színű. Kis mézzel ízesítve mutatja meg számomra a teljes ízvilágát.

Ezután az élmény után elkezdtem keresni a boltokban a teát, de nehéz dolgom volt, mert kevés helyen kapható a korlátolt import végett, hiszen kevés tealevelet szednek le (már a többi teához képest) a prémium minőség eléréséhez. Nagyon megörültem, amikor megtaláltam aztán az egyik kedvenc boltom polcán több terméküket is.

Ez egy málna ízesítésű fekete tea. Ezen a közelebbi képen látható a jobb felső sarokban a fair trade jel, középen a márkajelzés, illetve a jobb alsó sarokban az, hogy valódi, minőségi tealevelekből készült a tea. Az íze nagyon finom, kellemesen fanyarkás utóízzel. Kis mézzel fogyasztva érezni az igazi ízét, én még egy kis citromot is teszek hozzá.

Nagyon finom tea, jól érezni a fekete teát, de mellette a gyümölcsös ízesítést is. A kettő egyensúlyban van, nem nyomják el egymást, nem sok a gyümölcsösségből. Éppen megfelelő.

Karácsonyra kaptam ezt a narancs-gyömbér ízesítésű fekete teát. Ez más, mint amit fentebb mutattam, hiszen az csak gyömbéres volt. Ez is nagyon finom tea, egyaránt érezni benne a gyömbért - legalább annyira, mint a csak gyömbéres változatban -, illetve a frissítő narancs édeskés ízét. Kis mézzel az igazi (számomra).

Az ára nem olcsó. Ez a fajta a hipermarketekben olyan 600-800 forint között lehet, a 25 darabos a G.I.F.T.-től rendelve 1000 Ft; a fémdobozos teák még drágábbak (2000-tól az egészen majdnem tízezres árig), de aki például igazi sencha teát szeretne vásárolni, annak érdemes akkor már egy ismerten jó márkától rendelni.

Szintén nagy kedvenc!

Teekanne - Tea (II.)

Nos, ígértem, hogy készítek egy összefoglalót a kedvenc teáimról márka szerint, majd utána azokról is, amik nem nyerték el a tetszésem. Először a kedvencem jön, a német Teekanne. Ebből eddig négy félét kóstoltam, mindegyikről írok egy keveset. Mindig megnézem vásárláskor, hogy honnan érkezik a tea, és mit kell róla tudni, azonban sajnos ezt a legtöbb tea dobozolásán nem tüntetik fel. Ilyenkor nyomozásba kezdek. A honlapokon néha már találni információt, amikor azonban ott sem érhető el sokkal több adat, akkor írok nekik. Így történt ez a Teekanne esetében is; nagyon készségesen és kedvesen válaszoltak.

A teák természetesen több helyről érkeznek attól függően, milyen fajtáról beszélünk. A fekete teáik főként Kínából, Indiából, Ceylonról (Sri Lanka) és Afrikából érkezik. A zöld teákat Kínából, Japánból és Indonéziából importálják.

Az első tea, amit ebből a márkából kóstoltam, a fehér tea volt, még tavaly kaptam karácsonyra. Sok antioxidánst tartalmaz, és mint azt korábban írtam, fermentálás nélkül készül, csak szárítják, esetleg ízesítik. Ez egy natúr fajta, a színe fehér-arany között mozog, egyszerű, tiszta íze van. Rövid ideig, 2-3 percig kell áztatni. Általában elalvás előtt iszom, mert nyugtató, relaxáló hatása van, ráadásul egy picit altat is. Ajánlják egyébként vacsora utánra, reggelihez és tízóraihoz vagy uzsonnához.

Az a kandalló a képen nagyon hívogató volt, valamint a rumos fekete tea gondolata is izgatott, úgyhogy kipróbáltam ezt a fajtát is. Most sem csalódtam! A fekete tealevelek rummal való ízesítése nagyon jó ötlet; száz fokos vízzel 3-5 percig kell áztatni, a színe mély aranybarna. Amikor leöntöm a forró vízzel, kiszabadulnak az erős aromák, egy egy percig tényleg olyan, mintha jó erős rumot töltene az ember. Én általában a fekete teát nem ízesítve iszom, azonban ehhez kell egy kis cukor, hogy kihozza az ízeket, de önmagában is igazán finom. Jó arányban van a rum íze a fekete tea erősségével. Hideg délutánokon szeretem; vagy a groghoz.

Úgy gondoltam, hogy ha a rumos finom lehetett, akkor az Irish Creammel sem lehet nagyon mellényúlni, és nem is tévedtem. Ez is ízesített fekete tea, és szintén száz fokos vízzel kell 3-5 percig forrázni. Az illata? Amikor rázúdul a forró víz, akkor egy nagy lágy, krémes, marcipánra vagy valami édes likőrre emlékeztető illatcsomag szabadul ki: maga a mennyország! Erre ugyanaz vonatkozik, mint az előzőre.

A Teekanne valóban egy nagyon jó termék! Minőségi tealevelekből jól készítik el a teákat. Kíváncsi voltam, hogy ez igaz-e a gyümölcsteáikra is. Többféle gyümölcsös tea kapható tőlük is (a Granny's Finest még kipróbálásra vár...), de ilyenkor karácsony és tél idején, mi mást próbálhattam volna ki, ha nem a karácsonyi összeállítást. Több karácsonyra szánt termékük is van, én emellett döntöttem. Mint a képen is láthatjátok, van benne jázmin, hibiszkusz, áfonya, csipkebogyó, menta, alma, narancs és fahéj. Az eredmény ISTENI. Amikor először ittam, azt éreztem, hogy a karácsonyt nyelem le. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, de a sok gyümölcs tökéletes összhangban van, mindet érezni, egyik sem nyomja el a másikat, kiegészítik egymást, az illata pedig hihetetlenül finom, aromás.

Összességében tehát a Teekanne minden téren kiállta a próbát, bár bőven van még mit tesztelni, hiszen rengeteg típusú teájuk van, viszont mint azt fentebb írtam, az ízesített és a mentes teáik is finomak, jól és percízen elkészítettek, jó helyről hozzák a tealeveleket; valamint a gyümölcsteájuk sem egy ízetlen, színtelen, aromátlan vacak, ami több órás áztatás árán sem akarja megmutatni magát. Ellenkezőleg: nyolc perc és kész a tea-gyönyör.

A Teekanne minden dobozában 20 teazacskó található; nekem nagyon sokáig kitartanak, pedig sokat iszom - csak sokfélét.
Az ára nem olcsó, azt hiszem, a nagy hipermarketekben 400 és 600 forint között mozog fajtánként eltérően, azonban pár helyen hozzá lehet jutni olcsóbban is; illetve a javaslatomra megfontolják az online vásárlási felület kialakítását (az lenne csak az igazán remek!)

További információért keressétek fel a HONLAPJUKAT, és fogyasszátok egészséggel a finom teáikat!

Tea (I.)

Genetikailag örököltem, hogy szeretem a teát: apa családja óriási teás, mindenki örökké issza. Ugyaninnen van a bögrék iránti őrületem, imádatom: a lakásom biztosan tele lesz bögrékkel (itthon is a 70 százalékuk az enyém), no meg teával. Bár Magyarországon általában a teaszezon szeptembertől áprilisig tart, én minden időszakban képes vagyok inni, legtöbbször ezzel indítom a reggelemet is; de azért tény, hogy esős, havas időben, mikor hideg van, én is többet teázom. Általában ekkor iszom több fekete és fehér teát.

Mivel ennyire szeretem és elhanyagolhatatlan az életemből, a napi rituálémból ez a "szűrlé" (Magyarországon így próbálták a XVIII. században magyarosítani a tea szót), úgy gondoltam, többet is meg kell tudnom az eredetéről, termesztéséről, szedéséről, fajtáiról, egyszóval magáról a tea történelméről, ízvilágáról, kultúrájáról szerte a világon. Éppen ezért elmentem a könyvtárba, és egyelőre két könyvet vettem ki: ebből egyet már említettem is, de van egy sokkal aprólékosabb, több tényszerűséget tartalmazó kis könyv: Teakalauz - A tea kultúrtörténete

Forrás: Libri

A könyv rengeteg érdekességet ír le, a számomra érdekeseket emelem itt ki - és a későbbi bejegyzésekben, mert azt hiszem, idén a tea történetében fogok részletesen elmerülni.

A teának három alapvető fajtája van:
Thea sinensis - kínai tea
Thea assamica - asszámi tea
Thea Lasiocalyx - kambodzsai tea

Külön érdekesség, hogy sokszor cserjeként emlegetik a teafát, azonban azt csak cserjeméretűre hagyják, ugyanis könnyebb így gondozni, mert fajtától függően akár 5-7 méter magasra is megnőhet (a legmagasabb és legidősebb teafa Kínában található, nagyjából 1700 éves, 35 méter magas).

Ezen teák keverékéből jönnek létre a különböző ízek (erről később, még én sem tartok itt). Sosem tudtam, mi a különbség pontosan a fekete/zöld stb. teák között, de íme:

A fekete tea teljesen fermentált (érjesztett), az oolong félig fermentált, a zöld fermentálás nélküli, a fehér pedig minimálisan feldolgozott, csak szárított tea. Természetesen máskor kell őket inni, mert az ízükön kívül a hatóanyagaik sem ugyanolyanok (a fekete pl. felébreszt, a fehér megnyugtat és elaltat).

A tea őshazája Kína, itt már Krisztus előtt 2000-ben is használták szertartásszerűen a teát, de a mostani ceremóniákig nagyon sok fejlődésen esett át, az pedig, hogy miként alakult át a szertartás sokszor politikai indíttatású is volt. Kínából Japánba vitték át a buddhista szerzetesek a füveket és a szokást, de ott csak később terjesztették el a köznép köreiben is, először csak vallási célokkal használták. Kínában a teaszedőket és -feldolgozókat nagy becsben tartották (egészen a XX. századig).

Európába sokkal később, a holland gyarmatosítással jutott el ez a különlegesség. Innen származik például a neve is: a kínai kandzsi három írásjegyből áll össze: fű, ember fa, ezt pedig többféleképpen ejtették. Délen, ahol vízi úton terjedt a luxuscikk az Öreg Kontinensre te-nek ejtették, innen jön a Tea, tea, Tee, té, te stb.; északon viszont, ahonnan karavánutakon jutott el az áru cha-nak ejtették, innen az orosz chai szó.

Először Hollandia lett teafogyasztó, illetve ő importálta Európa-szerte (hozzánk például német közvetítéssel került be az első adag valószínűleg; egyébként Hoffmann József nevéhez fűződik), a csodaszer aztán lassan meghódította Franciaországot, Németországot, majd Angliát is, utóbbiban pedig a mai napig szent és sérthetetlen az ötórai tea; a legnagyobb kultúrája mindmáig ott van.

Tudtátok például, hogy először Franciaországban öntöttek a teába tejet? Ez a francia érintés, az angolok innen vették át ezt a szokást.
A magyarok azért isszák cukorral és citrommal a teát, mert a szovjet uralom alatt átvették a hagyományt: az oroszok (akik karavánok útján jutottak a teához) először ízesítés nélkül itták a teát, mert nem ismerték a cukrot, de amikor azt is importálni kezdték az édesítőszereket Kínából, rákaptak az ízére, még dzsemmel is ízesítették azt. Külön érdekesség, hogy Oroszország európai részén fekete, ázsiai részén pedig a zöld teát részesítik előnyben a mai napig is.

Angliában tömegével nyitottak meg a sörözők, kávézók, ahol teát is mértek, azonban itt kinézték az elvegyülő rétegeket és nemeket, ezért kitalálták a teapartikat, ahol aztán már pironkodás nélkül lehetett együtt nemes és nemtelen, férfi és nő. Szendvicseket, teasüteményeket kínáltak a tea mellé. S hogy miért ötórai tea? Akkoriban ugyanis Angliában a reggeli és vacsora között nem volt étkezés, ez pedig túl hosszú intervallumnak bizonyult, tehát senki sem berzenkedett a teázás ellen.

Az angolok átvették a kereskedelmi hatalmat a Hollandoktól, a Holland Kelet-indiai Társaság ideje leáldozott, helyette megalapították a Brit Kelet-indiai Társaságot, elkezdődött a teaimport, az ópiumháború, majd a teacsempészet és hamisítás a magas adók miatt.

Forrás: Pinterest

A tea eljutott az Új Világba is, viszont a Bostoni Teadélután után (ami a függetlenség kivívásával állt kapcsolatban), és miután elszakadtak az Egyesült Királyságtól , és végre megalapították az Amerikai Egyesült Államokat, elszakadásukat végképp mutatva, a teafogyasztás kultúrája drasztikusan csökkent, és ez így van a mai napig is: az amerikaiak szívesebben isznak kávét (nem úgy Kanadában).

A teát sokáig orvosságként árulták, felhívták a figyelmet gyógyító, jótékony hatásaira, így kívánták megszerettetni az ínyencséget (ezek a hatások egyébként bizonyítottak). Hamarosan az ital felváltotta az angoloknál a reggeli sört és a napközbeni gint.

Hozzánk nagyon sokára ért el, a XIX. század elején sem voltunk még nagy teafogyasztók, a kávét szerettük igazán, egyesek azonban mindkettőtől féltették a magyar bor sorsát. Cukrászdákat hoztak létre, ahol a sütemények mellett teát is lehetett kóstolni. Petőfi és Jókai szerettek teázni, sőt Görgey Artúr is fogyasztotta - ő megsózta...
Magyarországon úgy is próbálták népszerűsíteni a teát, hogy díszes fémdobozkákban árulták, illetve adtak hozzá tartozékokat is: mérőeszközöket, csészéket - azonban így sem lett soha olyan kedvelt ital, mint Angliában. Napjainkban kezdenek erőre kapni a teázók, egyre több minőségi importcég jön létre, tőlük lehet közvetlenül is vásárolni tealeveleket, amelyek a készítőtől közvetlenül érkeznek; a nagy részét azonban általában saját teaházukban használják fel.

A teafilter amerikai találmány - ki hitte volna? Az egész tulajdonképpen egy "baleset" következménye. Thomas Sullivan amerikai teaimportőr ugyanis selyembe burkolt tealeveleket küldött ajándékba vásárlóinak, akik a selyemzacskóval együtt forrázták le a leveleket.

William McGregor Paxton: Tea Leaves

Angliában egyébként a világháborúkban nem hogy csökkent (mint nálunk), épp hogy nőtt a teaimport. A katonák napirendjébe beépítették a teázást, amikor pihenhettek, beszélgethettek - és nem utolsó sorban, az a csésze tea a jobb, békés idők eljövetelét jósolta.

(Folyt. köv.)