Mennyi is volt az annyi?

Azt ígértem, hogy írok még egy összegzést arról, hogy hozzávetőleg mennyiből jöttünk ki az esküvő végén. Szerintem ez nem egy olyan dolog, amiről ne lehetne beszélni, ráadásul a tapasztalatcsere fontos lehet, hogy mások is tudjanak spórolni - ha akarnak. Pontos számokat nem tudok mondani, mert van, amire nem emlékszem pontosan. Látni fogjátok, hogy mennyi áldás volt az esküvőnk alatt, mert sok mindent kaptunk ajándékba, azokra pedig így nem kellett költenünk.
Hosszú bejegyzés. :)

1. A helyszín

A helyszínkeresés volt a legstresszesebb része az egész szervezésnek. Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, azért elmondom, hogy az után, hogy az interneten leszűrt, a környékünkön lévő helyszínekből kizártuk azokat, amik biztosan nem jöhetnek szóba (távolság, stílus(hiány), ár), elmentünk egy helyre, ahol rögtön kiábrándultam ebből az egészből, mert csak a lehúzást éreztem, ráadásul az egész hely középszerű volt (olyan értelemben, hogy mindent így akartak megcsinálni, a helyszín maga szép lehetett volna).

Az első áldásunk itt jött. Az egyik kollégám, aki itt rendezvényszervezéssel foglalkozik, említette, hogy a testvérének van egy borospincéje, ahol történetesen szokott esküvőket szervezni, szívesen megbeszéli vele, hogy erre való tekintettel állapodjunk meg egy árban. Elmentünk hozzá, beleszerettünk a pincéjébe és a lehetőségekbe, így kivettük május 14-re. A vacsoránk így a Budafoki Seybold-Garab Pincészetben volt.

Nagyon készségesen megengedték azt, hogy mi vigyük a süteményeket, italokat, mi díszítsünk. Így ők csak a főételeket készítették nekünk (ott helyben, frissen), valamint az asztalokat és székeket, és azok terítését adták nekünk. Úgy emlékszem, hogy 270-300000 Ft lett végül. A vendégeink 50-en voltak, ebből 5 gyerek volt.

2. Polgári esküvő

Amennyiben a polgári esküvő nem két tanúval történik, úgy fizetni kell érte. Ez nálunk 14000 Ft körül volt, de megért minden fillért, mert nagyon szépen adtak minket össze (és ezt úgy mondom, hogy voltam pár esküvőn, eddig csak egy olyanon voltam, ami tényleg csodás volt - meg a miénken :) )

3. Ruhák

A menyasszonyi ruháról korábban már írtam, az 58000 Ft volt. A cipőm 4000 Ft körül lehetett. Bence ruhája és cipője pedig úgy 70000 Ft-ből jött ki. Mi itt úgy voltunk vele, hogy az öltönyét, ingjét még úgyis fogja használni, úgyhogy akkor vegyünk olyat, amit ráigazítanak és jól áll neki máskor is. Úgyhogy itt nem sajnáltuk a pénzt.

4. Díszítés

A nagynéném csinálta a díszítést, és nagyon sok mindent a családban szedtünk össze. Az égőket, kis asztaldíszeket így kértük kölcsön, de mindannyian sok pici darabot vittünk be, hogy még hangulatosabb legyen a helyszín (mutatok még majd képeket). Ami itt költségként felmerült (de eléggé elengedhető), az a kb. 500 teamécses volt, nagyobb gyertyák és két nagy mécsestartó - de ezekkel pedig úgy voltam, hogy a házunkban amúgy is használnék ilyen dekorációs elemeket, úgyhogy befektettem előre. Ezt nem is számítom.

5. Desszertek, sós sütemények

Csak a család sütött, így ezt ajándékba kaptuk.

6. Menyasszonyi torta

Nászajándék volt az unokatestvérünktől, aki cukrász. Isteni és gyönyörű volt! Négy emeletnyi csoki-csoda (az egyik diabetikus), a belsejében vegyesen volt meggy, kandírozott narancs.

A háttérben a menyasszonyi csokor és a szülők csokrai is látszanak, valamint a sok-sok plusz virág.

7. Italok

Nagykereskedésben vették ezeket a férjemék, amiben az volt a jó, hogy a fel nem bontott dolgokat vissza lehetett vinni. Az üdítő- és alkoholos italokért így körülbelül 55000 Ft-ot fizettünk úgy, hogy volt, amit - bár bontatlan volt -, de nem adtunk vissza (whiskey, lányos alkoholos italok, borok), hiszen ezek egy-egy vendégség alkalmával úgyis elfogynak majd.

8. Virágok, csokor

Nagyon sok virágunk volt, de ebből sokat ajándékba kaptam. A menyasszonyi csokrom, illetve annak a kis változatát, ami a dobócsokor volt; az asztalcsokrokat, illetve az autóra a csokrot mind ajándékba kaptuk a nagynénémtől, aki a kötést is csinálta. Nekem a szülők köszöntőcsokrait, illetve a fontos fiúk (férj, szülők, tanú) kis öltönycsokrait kellett csak állnom. Ez úgy 12000 Ft körül volt.

9. Autó

Ajándék volt. Sajnos nem permanens, hétfőn vissza kellett adnunk, pedig jó kis gép. :(

10. Karikagyűrűk

Nem emlékszem, hogy erről írtam-e. A gyűrűink egyedi készítésűek, a vecsési ötvösünk csinálta nekünk. Az aranyat mi vittük, így csak a munkadíjat, a gravírozást és a követ kellett fizetnünk, kaptunk a végén engedményt. Úgy emlékszem, 65000 Ft-ot fizettünk az egy párért.

11. Fotós

A fotósunk az egyetemi csoporttársam volt, Keppel Ákos (vállal fotózást, a nevére kattintva látható a honlapja). Nekünk - nyilván tekintettel arra, hogy barátok vagyunk - kedvezményesen, 60000 Ft-ért vállalta. Gyönyörű képeket kaptunk. :) Ő volt egyébként a jegyes fotózásunk elkövetője is.

12. Helyszín

A kreatív fotózás helyszínéül a péceli Ráday-kastélyt választottuk. Nagyon szép, és nagyon kedvesek! A fotózás ára 10000 Ft/óra volt, és ez azt jelentette, hogy kívül-belül, és ezen belül is bárhol lehetett fotózni. Kívül az eső miatt nem tudtunk, de benn tényleg bárhová bemehettünk, még a barokk konyha díszletébe is beléphettünk. Az egy óra bőven elég volt, de ha maradtunk volna még egy kicsit, akkor sem számoltak volna fel semmit, nagyon nagylelkűek, és ez nagyon tetszett bennük! :)

13. Smink és frizura

A sminkemet a kozmetikusom ajándékba adta. :) A frizura (próbakonty és a nagy napra) 7500 Ft volt.

14. Koszorús...

Nekem nem voltak koszorúslányaim. Nem akartam őket egyszerűen, úgyhogy nem lettek. Volt viszont gyűrűhordónk. :) Nem volt ceremóniamesterünk sem, meg semmi ilyen ma (ismét) divatos izé, mert nagyon nem a mi stílusunk volt.

15. Zene

Spotify, előfizetés (de az első hónap ingyenes és nyilván az volt ez is). Összeállítottunk egy 16 órás playlistet, szinkronizáltuk, hogy wifi nélkül is elérhető legyen és ennyi. Laptop, hangszórók, a többit meg megoldotta a pince akusztikája.

Azt hiszem, hogy ennyi költség merült fel. Összegezzünk? :)

Így összesen kb. 651.500 Ft volt az esküvőnk. Lehet, hogy van olyan, amit kifelejtettem. Pl. nem számoltam a sok-sok fuvart, amit a házunktól a pincéig tettünk meg (és egyéb körökben), ezt is ajándékként kaptuk meg. Azt hiszem, ha a sok-sok ajándékba kapott dolgot is beleszámolnám, akkor olyan 1M körülre jöttünk volna ki. Nagy áldás volt ez nekünk! :)

Menyasszonyi ruha

Ezzel a bejegyzéssel valójában még tartoztam. Itt volt vázlatban a bejegyzések között, úgyhogy úgy gondoltam, hogy akkor írok pár sort.

Tudom, hogy sokaknak az egyik legkritikusabb pont a ruha megtalálása, és ez érthető is, elvégre egész nap ebben leszel, fontos, hogy szépnek érezd magad. Ezzel én is így voltam, de nekem a sarkalatosabb pont inkább az ár volt... Tekintve, hogy elég meghúzott büdzsével dolgoztunk (erről is lesz még egy bejegyzés), nem volt arra keretem, hogy 150-200 ezer forintokért béreljek vagy vegyek ruhát.

Elgondolkoztam azon is, hogy vásároljak vagy varrassak, hátha olcsóbban jövök ki, de nagyjából ugyanannyi lett volna a vége, mintha valami drága helyen bérlek. Még két éve (vagy régebben) a Mesterségek Ünnepén a Várban találtam egy csodaszép ruhát, abba beleszerettem, de az 250 ezer forint lett volna, plusz még valamennyit fizetni kellett volna, hogy utána átalakítsák koktélruhává, hogy ne csak a szekrényben álljon. Ez volt a végső lökés ahhoz, hogy a bérlésnél maradjak: megveszek valamit rengeteg pénzért, amit utána nem is fogok tudni használni. Minek? Úgyhogy elkezdtem nézelődni a kölcsönzőszalonok között.

Az alapvető elképzelésem az volt, hogy egy egyszerű vonalvezetésű ruhát szeretnék, semmi extrával vagy tüllel. Valami ilyesmit.

Pinterest.com

Szalonokat találni nem nehéz. Az már egyre nehezebb, hogy 1. kiderítsük, milyen árkategóriákban lehet ruhákat kapni, mert ezt hétpecsétes titokként kezelik sok helyütt, pedig nagyságrendileg - szerintem - ki lehetne írni; 2. bejutni hozzájuk, mert egyfelől tele vannak, másfelől sok helyen a próbáért is kérnek pénzt, amit én azért kikérek magamnak. Végül elkeseredetten feladtam egy idő után, aztán anyukám jött a megmentésemre (megint.)

Talált egy helyet a 16. kerületben, ahol azt írták, hogy 30000 ft-ért lehet kölcsönözni.

Végül aztán a Nicole Szalonból lett a ruhám. A tulajdonos egy rendkívül kedves, segítőkész nő volt, talán ez fogott meg először. Nem nagy szalon, egy része van leválasztva a háznak, ezt alakították át próbálóhelyiséggé, ami nagyon barátságos, kis előtérrel, váróval a kísérőknek. Rengeteg ruhájuk van (azért nem annyi, mint egy nagy-nagy szalonnak). A honlapjukon én kinéztem a Nicole ruhát, teljesen beleszerettem. Erről sajnos kiderült, hogy szívesen megvarrják nekem, de jóval a keretem felett volt, így elkezdtem nézelődni.

Nem siettettek, nem nyűglődtek, amikor a tizedik próbálni való ruhát akasztottam le, engedték, hogy fotózzak (ezt sem engedik meg mindenütt, pedig a döntést nagyon megkönnyíti!), volt ruha, amit kétszer vagy háromszor is felpróbáltam... de nagyon segítőkészen és türelmesen próbálgatott velem a hölgy.

Az én technikám az volt, hogy átnéztem az összes ruhát, amik ott voltak és kivettem a sok közül. Így lett 10-11 ruhám, ezeket mind felpróbáltam. A korábbi elhatározásom ellenére az egyszerű ruhák mellé bekerült jó pár habos-babos ruha is. Ezután elkezdtem próbálni. Nem fotóztuk le mindet, mert volt, ahol rögtön, egyértelműen éreztem, hogy nem az én ruhám, stílusom. Amikről úgy gondoltam, hogy esélyesek lehetnek, azokat lefényképeztük. Amikor ez megvolt, akkor átnéztem a képeket és leszűkítettem 5 lehetséges ruhára, amiket ismét felpróbáltam, megint készültek képek - itt már csak azokról, amiket az újrapróbálás után is úgy éreztem, hogy tetszik. Igazság szerint már először is éreztem, hogy melyik lesz a ruhám. A második körben egyértelmű volt, hogy abban érzem azt, hogy ez az én ruhám. Nem gondoltam, hogy van ilyen, de tényleg így történik: felveszed és egyszerűen tudod, hogy ez lesz az a ruha, amiben meg kell esküdnöd.

A kör itt már leszűkült háromra, amiből egyet rögtön ki is tudtam zárni, és végül kettő között hezitáltam egy kicsit.

Megmutatom azért, hogy milyeneket próbáltam, a végén pedig azt, hogy milyen lett. Az eredeti elképzelésem (egyszerű, az alakot követő, tüllmentes ruha) pedig úgy két próba után érződött, hogy nem az én világom. Szerintem ezek a ruhák nagyon magas nőknek állnak jól, így az én 168 centimmel engem inkább összenyomott, semmint kiemelt, magasított volna, ráadásul én tudtam, hogy nem akarok magassarkúban lenni az esküvőmön, tudtam, hogy balerinát fogok viselni, így az is világos volt, hogy arra nem számíthatok, hogy majd a sarkak megemelnek.

Ezen kívül talán két hasonló ruhát próbáltam, de nem az én stílusom, úgyhogy elengedtem, és váltottam a hercegnő-style-ra.

Mivel a dekorációnk (itt már sejtettem) bordó volt az étteremben, egyből megtetszett ez a ruha az egyszerűségével, mégis a bordó díszítések különlegessé varázsolták. Aztán felpróbálva már nem voltam meggyőződve erről, meg arról, hogy az én ruhám volna, és nem tetszett, hogy így látszott alatta az abroncs.

Ez volt az első igazán NAGY ruha, amit felpróbáltam. Emlékszem, hogy nagyon nehéz volt, itt pedig még nem is a megfelelő méretű abroncs van alatta, ezért lóg rajtam, illetve sokkal nagyobb, mint én, ezt be kellett volna vetetni. Tetszett, hogy a vállánál különleges, illetve a mellrészén a díszítés is nagyon egyedi volt. Ez benne volt a 3 esélyes között, de rontotta az összképet az, hogy sokkal nagyobb volt, mint én, és bármennyire is igyekezett rám fogni a hölgy, nem állt úgy, ahogy kellett volna, nem adta ki az alakom, így nem láttam, milyen is lennék benne. Aztán felpróbálva az ujjatlan fazonokat, meggyőződtem, hogy nekem azok állnak jól, amik fedetlenül hagyják a vállam és a mellkasom egy részét. Anyának egyébként ez volt a totál befutó.

Ez az utolsó kettő szintén nagy szerelem volt, vacilláltam, végül a felső maradt benn a három között. Szóval, látjátok, mégis csak a hercegnősre adtam a fejem. Élveztem, hogy ring körülöttem az anyag, hogy körbeölel.

Végül aztán megmutatom, melyik lett a választottam, bár volt már pár kép, ahol láthattátok korábban, de most igyekszem kicsit a részleteit megmutatni.

Ez is egy viszonylag nagy ruha volt, majdnem a legnagyobb méretű abronccsal kellett felvennem, de nem volt olyan nehéz, mint a vállában különleges ruha, amit fentebb mutattam. Tüllös, picit gyűrött alul, a turnűrje pedig nagyon szép bubis volt. Itt látjátok, milyen szép vonala van.

A felső része nagyon szépen kidolgozott, strasszos, csipkés megoldással volt elkészítve, elszórtan gyöngyök is voltak rajta, csillogott és persze teljesen beleszerettem. Ez jól ment a fátyolhoz. Erről annyit tudtam, hogy nagyot szeretnék és azt, hogy a sajátom legyen. A szalonban találtam is megfelelőt: ez két részből állt, így - ahogy látjátok - az esküvőkötés előtt, a bevonuláson leengedtem az elejét, a vőlegényem ezt felhajtva tudott megcsókolni (épp mint a filmekben :) ). Nagyon hosszú volt: a hátsó része a fenekemig ért, a lehajtható része a hátam közepéig. A szélén gyöngyök voltak sorban, így illett a ruhához, és anyagaikban is passzoltak. Ezt megvettem magamnak, mert szeretném majd odaadni az egyik lányunknak.

A ruhához a biztonság kedvéért választottam még egy bolerót is. Nem akartam valami szőrös izét, ezért egy egyszerű, fehér anyagút választottam, ami nagyon jól melegített és szépen illett az egész megjelenéshez.

Itt részben látszik, hogy milyen minták voltak a felső részén a ruhának.

A cipőmből javarészt semmi nem látszott, mert a ruha teljesen a földig ért. A szoknya része több rétegnyi tüllből állt, ez alatt viseltem alsószoknyát is.

Úgy gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy a végére mennyire jött ki a bérlésem ebben a szalonban.

A ruha bérlése: 30.000 Ft

A ruha tisztíttatása: 10.000 Ft

A boleró bérlése: 6.000 Ft

Kaució: 50.000 Ft (visszakaptuk, miután sértetlenül visszaadtuk a ruhákat)

A fátyol (az enyém): 12.000 Ft

Összesen: 58.000 Ft

Őszinte szívvel tudom ajánlani nektek a Nicole Szalont, mert kedvesek, megbízhatóak, készségesek és szép ruháik vannak. Ja, és ne ijedjetek meg, ha a próbált ruha sárgás, szennyezett, mert a nagy napra tökéletesen kitisztítják a választott darabot.

Ági

Megesküdtünk!

Az utolsó éjszaka az én ágyamban, az utolsó éjszaka egyedül. Nem voltam különösebben izgatott egészen addig, amíg arra nem gondoltam, hogy nem vagyok különösebben izgatott és ez talán furcsa - és akkor izgatott lettem. A nap korán indult, mert arra ébredtem, hogy esik az eső, de ez nem kedvtelenített el. Hát, eljött a nap - gondoltam, elindultam reggelizni, aztán az események egyszerűen csak sodortak magukkal. Amíg apáék sátrat vertek a kocsi fölé, hogy lehessen díszíteni, nekem elkészült a hajam és a sminkem, elkezdtük az öltöztetést és eljött 10.15.

Természetesen nem sikerült elkészülnöm a megbeszélt időre, még tartott az öltöztetés, amikor megláttam, hogy jön értem a leendő férjem. :) Ez az érzés nem leírható - ha addig nem lett volna bennem izgalom, akkor hirtelen lett, egészen önkívületi állapotba kerültem. Sokszor elképzeltem a pillanatot, amikor először meglátjuk egymást aznap, de persze egyszer sem tudtam úgy életre hívni ezeket a perceket és érzéseket a fejemben, szívemben, amilyenek valójában voltak. Olyan volt, mint amikor karácsonykor tudod, hogy ott, a fa alatti ajándék a tiéd, de még nem bonthatod ki, és már mindennél jobban várod, hogy meglásd, mit rejt. Mágikus-mesés percek voltak látni a fel-le sétáló alakját, látni, hogy ő is izgul - és aztán megölelni egymást.

Innentől kezdve tényleg helyszínről helyszínre jártunk, az események gyorsan pörögtek, de minden egyes pillanatot annyira élveztünk és szerettünk. Sok mosoly, öröm, szeretet, ölelés, némi könny - teljesen elkerülhetetlen, főleg, ha az ember az esküt mondja -: egyszóval ez a mi napunk volt, a mi csodás emlékünk, ami mindennel együtt pont olyan lett, amilyenné varázsolni akartuk.

És minden téves hiedelemmel ellentétesen nekünk ez a nap egyáltalán nem volt idegeskedős, hisztizős. Nyugodtan, örömmel és mosollyal, sok nevetéssel töltöttük azoknak a körében, akiket nagyon szeretünk. A képek pedig mesélnek úgyis...

Három generáció

Innentől a közös életünk történései, közös receptek és kalandok lesznek itt. Jövök még,

xoxo

P.S. Közös kalandokról a jövőben a Két gyalogkakukkon olvashattok. :)

Karikagyűrűk

A karikagyűrűkkel - csak úgy, mint sok más dologgal - úgy voltunk, hogy nem szeretnénk kiadni több százezer forintot csak azért, mert jegygyűrű és mert kapcsolódik az esküvőhöz. A magas áraknak részben az az okuk, hogy az arany nagyon drága. Másfelől viszont ténylegesen tapasztalom azt, hogy amint kiejtem a számon az "esküvő" szót, hirtelen mindennek lesz legalább egy kétszeres szorzója.

A másik ok, hogy inkább készíttettük a gyűrűt, az, hogy egyéni, csak nekünk tervezett, igazán a sajátunknak érzett gyűrűt akartunk, ami nincs másnak és csak nekünk készült. Nézegettünk pár készen kaphatót, de egyik sem tetszett, így aztán összedugtuk a fejünket és ez lett.

A szélein 2 mm fehérarany van, a középső része pedig rozéarany, barokk véséssel, az én gyűrűmön egy kis követ is befoglaltattunk. A vőlegény gyűrűjét még nem sikerült lefotóznom... :)

Sok olyan ékszerem volt, amit nem használtam, a nagymamám is adott pár gramm aranyat, így valójában csak a munkadíjat kellett kifizetnünk. A két gyűrű együtt 13 gramm lett, az enyém 5 mm-es, a vőlegényemé 6 mm. Nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel, ahogy megláttuk, igazán éreztük, hogy a mi gyűrűnk, évekig viselni tudjuk majd. A belső kialakítása ergonomikus, így szinte úgy érezni, nincs is az ujjunkon a gyűrű: féldomború a belső része, ezért sokkal jobban simul az ujjra.

Ez úton is hálásan köszönjük a gyors, gyönyörű munkát a vecsési Si-Ma ékszerészetnek, ahol rendkívüli kedvességgel és türelemmel fogadtak minket és csodás karácsonyi ajándékot tettek a fa alá.

Mintegy egy hét alatt meg is szoktam, hogy az ujjamon van, már az lenne a furcsa, ha nem lenne... :)

Esküvőszervezés - avagy higgadtság és nyugodtság

Az esküvőszervezésről valamiért mindenkinek a kapkodás, a rohangálás és az idegeskedés jut az eszébe. Ezt nyilván csak alátámasztják az újonnan megjelent amerikai reality-sorozatok, ahol az idegeskedő és üvöltő arát kész stáb veszi körül, hogy a nagy napon minden csodás legyen.

Nekem szerencsére nem ezt jelenti, élvezem tervezni és szervezni, a stábot pedig a családunk alkotja. Lehet, hogy ebben közrejátszik az is, hogy elég kiforrott elképzeléseink vannak arról, hogy milyennek szeretnénk azt a májusi napot.

Foto credit Fotokeppel - Keppel Ákos

Az első biztos pont az volt, hogy nem akarunk rá milliókat áldozni, de még csak félmillió forintot sem, és nem akarunk hatalmas vendégsereget. Csak azokkal szeretnénk együtt ünnepelni, akik fontosak nekünk és akiknek mi is számítunk. Velük szeretnénk tölteni a napunkat. Az esküvőszervezésnél, -tervezésnél talán az egyik legfontosabb kiindulópont, hogy meghatározzunk egy összeget, amit hajlandóak vagyunk rááldozni és azt összegyűjtsük. Tudom, hogy itt is lesz, akinek megdöbbentő lesz, de van, aki hitelt vesz fel az esküvőjére - mi ezt nem akartuk. Alapvetően hitelt nem akarunk.

Így aztán miután megvolt, hogy milyen összeget tartunk elfogadhatónak, elkezdődhetett a folyamatos szervezés. Megkértük az időpontot az anyakönyvvezetőnél, ami nagyjából 30 perces eljárás, szükséges mindkettőnk anyagkönyvi-kivonata, személyi igazolványok, és sok-sok kérdésre a válaszok. Ha a dátum megvan, akkor onnantól azért igazán egyértelmű, hogy mennyi idő van mindent lefixálni. Attól függően, ki hol tervezi az esküvőt, a következő lépés a templom megkeresése (ha van ilyen igény), és hát igen... a vacsora helyszíne. Ez a legstresszesebb része nekem. Nem is csak a hely megtalálása, hanem az, hogy milyen árak vannak, és hogy milyen rejtett költségekkel kell számolnunk.

Én csináltam egy határidő táblázatot, amiben benn van minden feladat május 14-ig, és a legtöbbhöz dátumot is rendeltem. Úgyhogy nem adtam magamnak sok időt, meg kell találnom a vacsora helyét december végéig... nem egyszerű és 20-30 keresés után egy nap fel is adom, meg persze megnyugtató az alternatív lehetőségünk is. Mindenesetre döntenünk kell.

A süteménykészítést, a menyasszonyi tortát, a dekorációt, csokrokat mind megoldjuk családon belül, és szeretnénk olyan helyet találni, ahol a saját italok szolgálhatók fel. Ez azért nagyban meghúzza a költségeket.

A gyűrűink készülnek, az ékszerész azt ígérte, hogy karácsony előtt elkészülnek - alig várom, hogy hordjuk őket! :) Akkor készítek majd róla képet.

Szóval úgy gondoltam, hogy csinálok ebből valamiféle sorozatot - hátha okul belőle valaki. Amint megleszek még egy lépéssel, írok egy kis beszámolót. :)