Őszi hangulatok

Hát, most már hivatalosan is ősz van - kinn is, a hőmérőn is és a lelkemben is. Nyilván komolyan hozzásegített ehhez az érzéshez, amíg bepakoltuk a téli tüzelőt, meg az, hogy a kandallóban ropog a tűz. A ma reggeli kilépés a meleg lakásból pedig szörnyű volt - azt hiszem, lassan felveszem a kesztyűm és a sapkámat is.

Ennek a sütőtökös aprósüteménynek a receptjét pedig záros határidőn belül megosztom. :)

Közeleg - 15 nap

Az izgalom egyre nagyobb. Tegnap volt az utolsó ruhapróbám, ahol rám igazították a szépséget. Volt bennem egy kis félelem, mert annak idején nagyjából 10 ruhát próbáltam fel, és készítettünk képeket is. Ezeket időről időre előveszem és nézegetem. Akkor is két ruha között hezitáltam, hosszan járkáltam bennük, hogy érezzem, melyik kényelmesebb - végül a választott ruhában éreztem azt, hogy ez az én ruhám. Mégis, visszanézve a képeket a két befutó között most is elkezdtem ingadozni, így féltem, hogy ha ismét rajtam lesz, majd nem tetszik. Szerencsére ez csak alaptalan félelem volt, szó sem volt ilyenről: felvettem és azt éreztem, hogy gyönyörű, jól áll, szép vagyok benne. Olyan jó érzés! Anyát megtanították, hogyan kell feladnia rám. Mivel az elmúlt időben fogytam 4-5 kilót, jócskán meg kell húzni a fűzőt - kíváncsi leszek, milyen lesz enni benne. Megmutatták, hogy üljek le, hogy az abroncs ne kerüljön rögtön a nyakamba - de elég vicces egy ilyen hatalmas ruhában üldögélni.

Már csak 15 nap van, és egyre jobban várom a napot, izgulok. Tegnap este például, bár már nagyon fáradt voltam, mégsem tudtam elaludni, mert annyi mindenen járt a fejem az esküvővel kapcsolatban. Milyen érzés lesz, milyen lesz meglátni először a vőlegényem, milyen lesz maga a szertartás... már úgy várom! :)

A szervezés javarészt már készen van, az utolsó simításokat végezzük. Így, hogy sokan a családjainkból levesznek terheket rólunk, sokkal könnyebb. A virágdíszítéseket, csokrokat a nagynéném készíti, a süteményeket, rágcsákat a család süti meg, már csak az italok beszerzése van, az esküvő előtt pedig egy-két nappal a dekorációt együtt csináljuk meg.

Voltam a hétvégén kontypróbán is - nagyon szép lett. Egyszerű, természetes hatású, épp ahogy elképzeltem. Még megyek majd sminkpróbára is, aztán jön a nagy nap! :)

Ami a házat illeti, már a legvégén vagyunk - már ami az enteriőrt illeti, mert kívülről még lesz rajta bőven munka a télig, de már beköltözhető. Elkészült a konyhánk és olyan gyönyörű lett, igazi mediterrán kis fészek. Készülnek a konyhabútorok. A hétvégén - már vagy huszadjára - kitakarítok fenn, beállítom az ágyakba a matracokat és elkezdek kihordani ruhákat, bár ezeket még csökkentett módban lehet csak, mert a gardrób is készül. Kiviszünk egy komódot, és ha minden igaz (és eljutok addig, hogy a nappalit is kitakarítom), akkor a könyvespolcot is, hogy a rengeteg könyvnek legalább egy részét eltehessük a hálószobából. Szóval szépen lassan elkezdünk berendezkedni, hogy ne az utolsó héten (hanem az utolsó 2 hétben :D ) kelljen ezzel időt tölteni.

Amint kialakultunk, mutatok majd képeket, hogy milyen praktikákat vetettünk be, milyen is lett a Rókalyuk.

Közben szervezem a nászutunkat is Pécsre, de ez a legkevesebb, úgyis úgy szeretek utazást szervezni. És olyan jó lesz végre két hetet együtt lenni. A legjobb pedig az érzés, hogy ha hazajövünk Pécsről, akkor sem kell már elválnunk, mert egy közös Otthonba térünk haza. :)

Mint a karácsony

Olyan ez az időszak, mint a karácsony. Szeretetteljes, izgatott várakozás, de közben nem siettetek semmit, mert úgyis olyan gyorsan elrohan az idő. Érdekes érzések kavarognak bennem, de közben pedig olyan nyugodt vagyok - tényleg, mint az adventi időszak. Ha megvagyok egy feladattal, kipipáltam egy tennivalót a listáról, akkor boldog vagyok, hogy egyel közelebb vagyunk a célhoz - de az a lázas siettetés már eltűnt belőlem, ami pár hónappal ezelőtt még jelen volt. Talán azért, mert tudom, hogy május már nincs olyan messze, hogy nem is kell sokat aludni addig. Talán azért, mert ez már a célegyenes.

Na persze vannak napok, amikor mégis csak ott van a siettetés... amikor már jó lenne együtt vacsorázni, egy hosszú nap után együtt hazamenni a közös otthonba. De nincs is ez már olyan messze.

~*~

A hétvégén pedig megint hideg jön... ismét jó lesz így kinn dolgozni, de ennek is olyan szép oldalai vannak. Jó érzés, hogy nem csak beleülünk a kész otthonunkba, hanem megdolgozunk érte, lefagy a lábunk-kezünk, küzdünk érte, korán kelünk, hogy elkészüljünk. Jó ez így. :)

Egy kis bútor és dekoráció

Tekintve, hogy lassan egy hónapja már mi is minden hétvégénket azzal töltjük, hogy csináljuk a házunkat, lassan-lassan el lehet kezdeni megvenni a bútorokat, belső berendezéseket. Aki ismer, az tudja, hogy ilyen téren nem ismerek viccet és a kedvenc helyem az IKEA, ahol csak célirányosan lehet közlekednem, különben temérdek órát képes vagyok elnézelődni és rengeteg pénzt is költök.

Azon túl, hogy sok-sok izgalmas és kreatív ötletet lehet meríteni a bemutatótérben berendezett helyiségekből, állítom, hogy az IKEA tényleg a legjobb a bútorok terén. Az egyik kezdeményezésük, amit nagyon szeretek, az, hogy létrehozták az IKEA Family tagságot - ez persze nem olyan új dolog, de ha az ember a saját házát kezdi el berendezni, akkor elkezdi többszörösen is értékelni ezt a lehetőséget.

Tegnap például elmentünk és megvettük a kanapénkat, mert jó árban volt - olyannyira, hogy még annál is kevesebb volt, mint amire számítottam. Nem tudom, ez hogyan lehet, de így történt.

Puha, süppedős, bekuckózós

Szóval a kanapénk most a garázsban pihen kb. májusig, de már megvan. Már ki is néztem rá néhány díszpárnát, bevallom...

Ami pedig még biztosan kell a nappaliba: fotel, hogy a kandalló köré lehessen ülni és melegedni. Megmutatom a befutókat.

Az Övé

Az enyém

Folytatása következik... :)