Mennyi is volt az annyi?

Azt ígértem, hogy írok még egy összegzést arról, hogy hozzávetőleg mennyiből jöttünk ki az esküvő végén. Szerintem ez nem egy olyan dolog, amiről ne lehetne beszélni, ráadásul a tapasztalatcsere fontos lehet, hogy mások is tudjanak spórolni - ha akarnak. Pontos számokat nem tudok mondani, mert van, amire nem emlékszem pontosan. Látni fogjátok, hogy mennyi áldás volt az esküvőnk alatt, mert sok mindent kaptunk ajándékba, azokra pedig így nem kellett költenünk.
Hosszú bejegyzés. :)

1. A helyszín

A helyszínkeresés volt a legstresszesebb része az egész szervezésnek. Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, azért elmondom, hogy az után, hogy az interneten leszűrt, a környékünkön lévő helyszínekből kizártuk azokat, amik biztosan nem jöhetnek szóba (távolság, stílus(hiány), ár), elmentünk egy helyre, ahol rögtön kiábrándultam ebből az egészből, mert csak a lehúzást éreztem, ráadásul az egész hely középszerű volt (olyan értelemben, hogy mindent így akartak megcsinálni, a helyszín maga szép lehetett volna).

Az első áldásunk itt jött. Az egyik kollégám, aki itt rendezvényszervezéssel foglalkozik, említette, hogy a testvérének van egy borospincéje, ahol történetesen szokott esküvőket szervezni, szívesen megbeszéli vele, hogy erre való tekintettel állapodjunk meg egy árban. Elmentünk hozzá, beleszerettünk a pincéjébe és a lehetőségekbe, így kivettük május 14-re. A vacsoránk így a Budafoki Seybold-Garab Pincészetben volt.

Nagyon készségesen megengedték azt, hogy mi vigyük a süteményeket, italokat, mi díszítsünk. Így ők csak a főételeket készítették nekünk (ott helyben, frissen), valamint az asztalokat és székeket, és azok terítését adták nekünk. Úgy emlékszem, hogy 270-300000 Ft lett végül. A vendégeink 50-en voltak, ebből 5 gyerek volt.

2. Polgári esküvő

Amennyiben a polgári esküvő nem két tanúval történik, úgy fizetni kell érte. Ez nálunk 14000 Ft körül volt, de megért minden fillért, mert nagyon szépen adtak minket össze (és ezt úgy mondom, hogy voltam pár esküvőn, eddig csak egy olyanon voltam, ami tényleg csodás volt - meg a miénken :) )

3. Ruhák

A menyasszonyi ruháról korábban már írtam, az 58000 Ft volt. A cipőm 4000 Ft körül lehetett. Bence ruhája és cipője pedig úgy 70000 Ft-ből jött ki. Mi itt úgy voltunk vele, hogy az öltönyét, ingjét még úgyis fogja használni, úgyhogy akkor vegyünk olyat, amit ráigazítanak és jól áll neki máskor is. Úgyhogy itt nem sajnáltuk a pénzt.

4. Díszítés

A nagynéném csinálta a díszítést, és nagyon sok mindent a családban szedtünk össze. Az égőket, kis asztaldíszeket így kértük kölcsön, de mindannyian sok pici darabot vittünk be, hogy még hangulatosabb legyen a helyszín (mutatok még majd képeket). Ami itt költségként felmerült (de eléggé elengedhető), az a kb. 500 teamécses volt, nagyobb gyertyák és két nagy mécsestartó - de ezekkel pedig úgy voltam, hogy a házunkban amúgy is használnék ilyen dekorációs elemeket, úgyhogy befektettem előre. Ezt nem is számítom.

5. Desszertek, sós sütemények

Csak a család sütött, így ezt ajándékba kaptuk.

6. Menyasszonyi torta

Nászajándék volt az unokatestvérünktől, aki cukrász. Isteni és gyönyörű volt! Négy emeletnyi csoki-csoda (az egyik diabetikus), a belsejében vegyesen volt meggy, kandírozott narancs.

A háttérben a menyasszonyi csokor és a szülők csokrai is látszanak, valamint a sok-sok plusz virág.

7. Italok

Nagykereskedésben vették ezeket a férjemék, amiben az volt a jó, hogy a fel nem bontott dolgokat vissza lehetett vinni. Az üdítő- és alkoholos italokért így körülbelül 55000 Ft-ot fizettünk úgy, hogy volt, amit - bár bontatlan volt -, de nem adtunk vissza (whiskey, lányos alkoholos italok, borok), hiszen ezek egy-egy vendégség alkalmával úgyis elfogynak majd.

8. Virágok, csokor

Nagyon sok virágunk volt, de ebből sokat ajándékba kaptam. A menyasszonyi csokrom, illetve annak a kis változatát, ami a dobócsokor volt; az asztalcsokrokat, illetve az autóra a csokrot mind ajándékba kaptuk a nagynénémtől, aki a kötést is csinálta. Nekem a szülők köszöntőcsokrait, illetve a fontos fiúk (férj, szülők, tanú) kis öltönycsokrait kellett csak állnom. Ez úgy 12000 Ft körül volt.

9. Autó

Ajándék volt. Sajnos nem permanens, hétfőn vissza kellett adnunk, pedig jó kis gép. :(

10. Karikagyűrűk

Nem emlékszem, hogy erről írtam-e. A gyűrűink egyedi készítésűek, a vecsési ötvösünk csinálta nekünk. Az aranyat mi vittük, így csak a munkadíjat, a gravírozást és a követ kellett fizetnünk, kaptunk a végén engedményt. Úgy emlékszem, 65000 Ft-ot fizettünk az egy párért.

11. Fotós

A fotósunk az egyetemi csoporttársam volt, Keppel Ákos (vállal fotózást, a nevére kattintva látható a honlapja). Nekünk - nyilván tekintettel arra, hogy barátok vagyunk - kedvezményesen, 60000 Ft-ért vállalta. Gyönyörű képeket kaptunk. :) Ő volt egyébként a jegyes fotózásunk elkövetője is.

12. Helyszín

A kreatív fotózás helyszínéül a péceli Ráday-kastélyt választottuk. Nagyon szép, és nagyon kedvesek! A fotózás ára 10000 Ft/óra volt, és ez azt jelentette, hogy kívül-belül, és ezen belül is bárhol lehetett fotózni. Kívül az eső miatt nem tudtunk, de benn tényleg bárhová bemehettünk, még a barokk konyha díszletébe is beléphettünk. Az egy óra bőven elég volt, de ha maradtunk volna még egy kicsit, akkor sem számoltak volna fel semmit, nagyon nagylelkűek, és ez nagyon tetszett bennük! :)

13. Smink és frizura

A sminkemet a kozmetikusom ajándékba adta. :) A frizura (próbakonty és a nagy napra) 7500 Ft volt.

14. Koszorús...

Nekem nem voltak koszorúslányaim. Nem akartam őket egyszerűen, úgyhogy nem lettek. Volt viszont gyűrűhordónk. :) Nem volt ceremóniamesterünk sem, meg semmi ilyen ma (ismét) divatos izé, mert nagyon nem a mi stílusunk volt.

15. Zene

Spotify, előfizetés (de az első hónap ingyenes és nyilván az volt ez is). Összeállítottunk egy 16 órás playlistet, szinkronizáltuk, hogy wifi nélkül is elérhető legyen és ennyi. Laptop, hangszórók, a többit meg megoldotta a pince akusztikája.

Azt hiszem, hogy ennyi költség merült fel. Összegezzünk? :)

Így összesen kb. 651.500 Ft volt az esküvőnk. Lehet, hogy van olyan, amit kifelejtettem. Pl. nem számoltam a sok-sok fuvart, amit a házunktól a pincéig tettünk meg (és egyéb körökben), ezt is ajándékként kaptuk meg. Azt hiszem, ha a sok-sok ajándékba kapott dolgot is beleszámolnám, akkor olyan 1M körülre jöttünk volna ki. Nagy áldás volt ez nekünk! :)

62 nap

Két nap múlva leszünk két hónapja házasok. Őszintén mondom, hogy rohan az idő. Ferenc pápa egy tanítását olvasva - ami épp házasoknak szólt - úgy gondoltam, hogy megosztok pár gondolatot ezzel és a házasságunkkal kapcsolatban.

Ferenc pápa ezt tanítja:

"De mindenekelőtt a házaspárok tanuljanak meg kisebb hangsúlyt fektetni a másik hibáira – hiszen a másik személye több annál, mint az engem idegesítő dolgok összessége. Az a tény, hogy a társunk szeretete nem tökéletes, nem jelenti azt, hogy hamis vagy valótlan is lenne."

Az elmúlt két hónap nagy tanulsága nekem az, hogy az egyik legcsodálatosabb dolog az életben az, hogy elkötelezed magad a másik mellett, és mindegy, milyen helyzetbe kerültök, ott vagytok egymás mellett támaszként, szerelmesként. Úgy gondoltam, megosztok pár közös tippet, amit az elmúlt két hónapban tanultunk egymástól, egymásról.

1. A szeretetünk nem azon múlik, hogy hogyan szeret a másik vagy milyen szokásai vannak.
Szóval Ferenc pápának igaza van. Van úgy, hogy a másiknak nagyon rossz kedve van, épp semmihez sem akaródzik kezdenie magával vagy velünk - de ettől még a szeretetünk ugyanúgy megmaradt. Ilyenkor segítenünk kell, hogy túllendüljön ezen a perióduson.
Lesznek dolgok, amiket egész másként csinálunk - máshogy mosogatunk, szedjük szét a kávéfőzőt, másként hajtogatjuk a ruhákat. Mégis, ezek olyan apróságok - el kell döntenünk, hogy ezekre koncentrálunk és felidegesítjük magunkat vagy mosolygunk és elfogadjuk, hogy ő ilyen. Esetleg megbeszéljük, hogy hogyan lehetne jobban csinálni/közösen milyen szokást vezessünk be.

2. Fordítsatok minőségi időt a másikra!
A mindennapok sűrűjébe és rutinjába beleveszve nagyon könnyű elfelejteni, hogy szüksége van a másiknak és nekünk is a közös minőségi időre, amikor teljesen egymásra tudunk összpontosítani, közben nem csinálunk semmit. Nekünk ebből volt is konfliktusunk, mert munka után én hazaérve egyből elkezdtem főzni (a férjem általában tovább dolgozik, mint én), és mire ő hazaért, már egy frusztrált, nagyon fáradt nő fogadta, aki csak le akarta tudni a kötelező beszélgetős öt percet, de igazából már nem tudott figyelni rá.

Mi azt találtuk ki - és működik -, hogy amikor ő hazaér, akkor - amikor épp meg tudok állni -, kiszakítunk egy csendes húsz percet, leülünk az asztalhoz és megbeszéljük, mi történt a másikkal, a közös ügyeinket is megvitatjuk. Nem feltétlen jut erre minden nap időnk - de igyekszünk így csinálni -, akkor vacsora közben vagy az ágyban próbáljuk ezt pótolni. Fontos, hogy erre addig legyen időnk, amíg viszonylag élénkek vagyunk mindketten. Aztán közösen befejezzük a teendőket.

3. A férfi és női biológiai óra másként működik.
Legalábbis nálunk. Én mindig is bagoly voltam - inkább nagyon sokáig fenn vagyok, csak legyen készen minden aznapra eltervezett dolog -, Bence ezzel szemben a hajnali pörgős, aki inkább felkel négykor (nem vicc!), hogy elmosogasson, ahogy megígérte.
Ilyenkor egyszerűen el kell fogadni, hogy mások vagyunk. És bármennyire is nehéz, ha megígérte, hogy elmosogat reggel, akkor nagy levegőt veszek és felmegyek, bármennyire is idegesít, hogy kosz maradt lenn. Tényleg megcsinálja. Éjjel meg sötét van, ki nézi? :)

4. Osszátok fel a házimunkát!
Mi lassan beálltunk arra, hogy ki mit csinál otthon. Én megcsinálom a vacsit - hiszen én érek haza előbb -, Bence a reggelinket gyártja reggelente, mert annyival előbb kel fel. Nem tudatosan, de felosztottuk a takarítást is: övé a felső szint és a nappali, az enyém a konyha és a fürdő, de bármiben segít, ha megkérem.
Így senkinek sincs olyan érzése, hogy a másik kiszolgálja, mindent egymagának kell megcsinálnia a ház körül.

5. Legyetek őszinték egymással, de ne bántók!
Egymás között NEM lehetnek tabu témák. Ha nem tudtok mindenről őszintén beszélgetni - nem a másikat bántva -, akkor még sokat kell dolgozni a kapcsolaton. Az őszinteséggel kellett volna talán kezdeni a sort, mert az alapja mindennek. Ha el merek neki mondani bármit, ami a lelkem nyomja - legyen az vele, a közös életünkkel vagy épp a családjával kapcsolatos -, akkor mindent le tudunk együtt küzdeni. A némaságból senki sem fog minket megérteni...

A célom nem az, hogy bántó legyek. Az, hogy őszintén, egyszerűen elmondjam, mitől rossz nekem, min szeretnék változtatni.

6. Tudjam őt meghallgatni.
Tudod, ne csak úgy tegyél, mint aki figyel, hanem tényleg légy ott lélekben és fizikálisan, mentálisan, empatikus, szeretettel. Ahogy te is szeretnéd, hogy meghallgasson téged és segítsen.

7. Tudjatok együtt nevetni, viccelődni.
Mindegy, milyen rossz a helyzet. Néha kell, hogy elvicceljük, hogy nevessünk, hogy jobb kedvre derítsük egymást. Ilyenkor bármi jó lehet. Néha elég egy szó, egy pillantás, mi néha birkózni is szoktunk, aminek a vége a csikizés - de sok helyzetet nem lehet másként átbillenteni, csak humorral és nevetéssel.

8. Ne vedd magad túl komolyan! /A kritikát ne vedd mindig magadra.
Azt figyeltem meg magunkon, nőkön, hogy a ránk irányuló kedves kritikát is képesek vagyunk néha nagyon komolyan és támadólag venni. Nem szabad. Mi is megfogalmazzuk, ha szeretnénk, ha valamit másként csinálna a másik - ezen a férjem az esetek 90%-ban nem sértődik meg. Én az esetek 90%-ban megsértődök, ha azt kéri, változtassak valamin.

9. Csináljatok minél több közös programot együtt!
Furcsának hangozhat ez akkor, amikor együtt éltek, ott vagytok 0/24-ben egymásnak, de mégis, nagyon fontosak a közös élmények, programok. A hétköznapokban csak a napi mókuskerékben vagytok ott egymásnak, és ebben azért elég hamar fel lehet őrlődni. Találjatok most is közös programokat, mint a randi idején! :) A hétköznapokat egy esti sétával, étteremmel, mozival lehet feldobni, a hétvégét kirándulással, közös grillezéssel, bármivel, amiben örömötök lelitek! :) És igen, ez néha azt jelenti, hogy leültök és megnéztek együtt egy focimeccset. :) De túl lehet élni! ;)

10. Ne gondold, hogy rosszul vannak a dolgok! :) Épp csiszolódtok!
Voltak olyan percek, hogy azt gondoltam, mi vagyunk a bénák, hogy nem megy ez nekünk. Nyugi, nem így van! ;) A házasok nagy része keresztülmegy a kezdeti bukkanókon (főleg, ha nem éltetek együtt előtte, mint mi :) ), de ez nem jelenti azt, hogy rosszul csinálunk valamit vagy rossz döntést hoztunk. Össze kell szoknunk, ami egy lassabb folyamat, legyetek türelmesek és szeressétek egymást - akkor nem lesz gond. Ja, és beszélgessetek! :)

Megesküdtünk!

Az utolsó éjszaka az én ágyamban, az utolsó éjszaka egyedül. Nem voltam különösebben izgatott egészen addig, amíg arra nem gondoltam, hogy nem vagyok különösebben izgatott és ez talán furcsa - és akkor izgatott lettem. A nap korán indult, mert arra ébredtem, hogy esik az eső, de ez nem kedvtelenített el. Hát, eljött a nap - gondoltam, elindultam reggelizni, aztán az események egyszerűen csak sodortak magukkal. Amíg apáék sátrat vertek a kocsi fölé, hogy lehessen díszíteni, nekem elkészült a hajam és a sminkem, elkezdtük az öltöztetést és eljött 10.15.

Természetesen nem sikerült elkészülnöm a megbeszélt időre, még tartott az öltöztetés, amikor megláttam, hogy jön értem a leendő férjem. :) Ez az érzés nem leírható - ha addig nem lett volna bennem izgalom, akkor hirtelen lett, egészen önkívületi állapotba kerültem. Sokszor elképzeltem a pillanatot, amikor először meglátjuk egymást aznap, de persze egyszer sem tudtam úgy életre hívni ezeket a perceket és érzéseket a fejemben, szívemben, amilyenek valójában voltak. Olyan volt, mint amikor karácsonykor tudod, hogy ott, a fa alatti ajándék a tiéd, de még nem bonthatod ki, és már mindennél jobban várod, hogy meglásd, mit rejt. Mágikus-mesés percek voltak látni a fel-le sétáló alakját, látni, hogy ő is izgul - és aztán megölelni egymást.

Innentől kezdve tényleg helyszínről helyszínre jártunk, az események gyorsan pörögtek, de minden egyes pillanatot annyira élveztünk és szerettünk. Sok mosoly, öröm, szeretet, ölelés, némi könny - teljesen elkerülhetetlen, főleg, ha az ember az esküt mondja -: egyszóval ez a mi napunk volt, a mi csodás emlékünk, ami mindennel együtt pont olyan lett, amilyenné varázsolni akartuk.

És minden téves hiedelemmel ellentétesen nekünk ez a nap egyáltalán nem volt idegeskedős, hisztizős. Nyugodtan, örömmel és mosollyal, sok nevetéssel töltöttük azoknak a körében, akiket nagyon szeretünk. A képek pedig mesélnek úgyis...

Három generáció

Innentől a közös életünk történései, közös receptek és kalandok lesznek itt. Jövök még,

xoxo

P.S. Közös kalandokról a jövőben a Két gyalogkakukkon olvashattok. :)

Közeleg - 15 nap

Az izgalom egyre nagyobb. Tegnap volt az utolsó ruhapróbám, ahol rám igazították a szépséget. Volt bennem egy kis félelem, mert annak idején nagyjából 10 ruhát próbáltam fel, és készítettünk képeket is. Ezeket időről időre előveszem és nézegetem. Akkor is két ruha között hezitáltam, hosszan járkáltam bennük, hogy érezzem, melyik kényelmesebb - végül a választott ruhában éreztem azt, hogy ez az én ruhám. Mégis, visszanézve a képeket a két befutó között most is elkezdtem ingadozni, így féltem, hogy ha ismét rajtam lesz, majd nem tetszik. Szerencsére ez csak alaptalan félelem volt, szó sem volt ilyenről: felvettem és azt éreztem, hogy gyönyörű, jól áll, szép vagyok benne. Olyan jó érzés! Anyát megtanították, hogyan kell feladnia rám. Mivel az elmúlt időben fogytam 4-5 kilót, jócskán meg kell húzni a fűzőt - kíváncsi leszek, milyen lesz enni benne. Megmutatták, hogy üljek le, hogy az abroncs ne kerüljön rögtön a nyakamba - de elég vicces egy ilyen hatalmas ruhában üldögélni.

Már csak 15 nap van, és egyre jobban várom a napot, izgulok. Tegnap este például, bár már nagyon fáradt voltam, mégsem tudtam elaludni, mert annyi mindenen járt a fejem az esküvővel kapcsolatban. Milyen érzés lesz, milyen lesz meglátni először a vőlegényem, milyen lesz maga a szertartás... már úgy várom! :)

A szervezés javarészt már készen van, az utolsó simításokat végezzük. Így, hogy sokan a családjainkból levesznek terheket rólunk, sokkal könnyebb. A virágdíszítéseket, csokrokat a nagynéném készíti, a süteményeket, rágcsákat a család süti meg, már csak az italok beszerzése van, az esküvő előtt pedig egy-két nappal a dekorációt együtt csináljuk meg.

Voltam a hétvégén kontypróbán is - nagyon szép lett. Egyszerű, természetes hatású, épp ahogy elképzeltem. Még megyek majd sminkpróbára is, aztán jön a nagy nap! :)

Ami a házat illeti, már a legvégén vagyunk - már ami az enteriőrt illeti, mert kívülről még lesz rajta bőven munka a télig, de már beköltözhető. Elkészült a konyhánk és olyan gyönyörű lett, igazi mediterrán kis fészek. Készülnek a konyhabútorok. A hétvégén - már vagy huszadjára - kitakarítok fenn, beállítom az ágyakba a matracokat és elkezdek kihordani ruhákat, bár ezeket még csökkentett módban lehet csak, mert a gardrób is készül. Kiviszünk egy komódot, és ha minden igaz (és eljutok addig, hogy a nappalit is kitakarítom), akkor a könyvespolcot is, hogy a rengeteg könyvnek legalább egy részét eltehessük a hálószobából. Szóval szépen lassan elkezdünk berendezkedni, hogy ne az utolsó héten (hanem az utolsó 2 hétben :D ) kelljen ezzel időt tölteni.

Amint kialakultunk, mutatok majd képeket, hogy milyen praktikákat vetettünk be, milyen is lett a Rókalyuk.

Közben szervezem a nászutunkat is Pécsre, de ez a legkevesebb, úgyis úgy szeretek utazást szervezni. És olyan jó lesz végre két hetet együtt lenni. A legjobb pedig az érzés, hogy ha hazajövünk Pécsről, akkor sem kell már elválnunk, mert egy közös Otthonba térünk haza. :)

A miértek

Azt hiszem, fiatal házasoknak számítunk. Az én fejemben nem, de az átlaghoz képest úgy tűnik, hogy mégiscsak hamar gondoltuk úgy, hogy összekötjük az életünket. Gondoltam, csinálok egy gyűjtést azokból a kérdésekből, amiket kapok/kapunk, amikor meglátják a gyűrűnket vagy kiderül, hogy hamarosan összeházasodunk.

1. De hát még alig éltetek!/Kiéltétek már magatokat?

Nem tudom, miért van az a fejekben, hogy a házassággal megszűnik az életünk. Sok minden meg fog változni, de pár dolog biztosan nem: ugyanígy 25 évesek leszünk, kedvesek, szépek és fiatalok. Ahogy eddig is jártunk kirándulni, szórakozni, ez ezután sem fog megszűnni. Kiélni magunkat? Mármint milyen értelemben? :) Ezt a kérdést tényleg nem tudom értelmezni. Én például nem szeretném kiélni magam. Folyamatosan élvezzük az életet, az épp aktuális kalandokat együtt. És ebben épp ez a szép. A házasságunk után is fogunk találkozni a barátainkkal, sőt, könnyen lehet, hogy főzni is fogunk rájuk. :) Alig várjuk a kertipartikat, játékokat, közös vacsorákat. Szóval: épp élünk, és épp megéljük az életet közösen. Ezt pedig nem hiszem, hogy meg lehetne unni.

2. De ti nem is éltetek együtt! Hogy meritek ezt így bevállalni? Mi lesz, ha kiderül, hogy nem tökéletes?

Ezen a kérdésen mindig nevetünk és elég markáns véleményünk van.

Azt már most tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek - sőt. :) Furcsa, hogy most épp a tökéletes kort éljük minden tekintetben. Tombol a tökéletes alak, tökéletes smink, tökéletes haj, tökéletes pár időszaka, és közben senki sem gondolkozik el azon, hogy tökéletlen, hibákkal és butaságokkal teli emberek mégis hogyan alkothatnának tökéleteset? Természetesen lehet tökéleteset alkotni - együtt (azt hiszem, mindenütt ezen van a hangsúly.) Közösen, elfogadással minden lehet tökéletes.

Az a helyzet, hogy nem azért megyek hozzá, mert csodás és tökéletes - hanem mert minden tökéletlenségével együtt kiegészít engem, ő a legjobb barátom. És fordítva. Innentől kezdve pedig mindegy, hogy hogyan mosogat, hogyan veszi le a ruháját, hova hajítja. Neki mindegy, hogy én fogmosás közben mászkálok, hogy a takarítás több órát vesz igénybe, mert mindig elkalandozok, hogy makacs vagyok. Ezek olyan dolgok, amiken kis odafigyeléssel lehet változtatni. Bosszantóak, de nem ezeken múlik a kapcsolatunk. Amikor én tökéletes leszek, akkor elvárhatom majd, hogy ő is az legyen (Előbb a saját szemedből vedd ki a gerendát, utána keresd a máséban a szálkát...)

Nem akartunk együtt élni, mielőtt összeházasodtunk volna. Egyfelől azt gondolom, hogy az emberek kapcsolata nem valami, amit ki kellene próbálni, hogy működik-e? Ez nem egy ruha vagy cipő, amit felveszek és ha valami nem tetszik, akkor visszateszem a fogasra. Az elmúlt 2,5 év egy nagyszerű, észvesztő utazás volt, ami alatt megismertük egymást, szerelmesek és barátok lettünk, ismerjük egymás legbensőbb titkait, érzéseit, bajait, örömeit, tudom, milyen, ha éhes, ha fáradt, ha jókedvű. Nem hiszem, hogy komoly meglepetések érhetnek. Tudom, hogy a problémákra nem úgy tekintünk, mint amik elől menekülni kellene, hanem megoldjuk őket. Azt hiszem, hogy sokszor az a gond, hogy úgy tekintenek megoldandó feladatokra az emberek, mint óriási bajra, amiből nincs más kiút, csak a másik elutasítása.

Egy kapcsolaton mindig dolgozni kell - mindegy, hogy előtte együtt laktatok-e vagy sem. Mindegy, hány éve vagytok házasok. Mindig ott kell lenni, és mindig igaz lesz, hogy egy kapcsolat annyi lesz, amennyit az emberek egyenként beletesznek.

Másfelől pedig úgy gondoljuk, hogy annak a mély megismerésnek, ami egy együttéléskor megkezdődik, a házasság intimitásában van a helye.

Foto credit Fotokeppel - Keppel Ákos

3. Minek a házasság?

Ez is egy személyes kedvencem. :) Tudom, hogy divatos lett mostanában azt mondani, hogy a házasság az csak egy papír - de hadd cáfoljam ezt meg.

Amikor megkérte a kezem, akkor valami nagyon gyökeresen megváltozott (pedig ott még papír sem volt.) Egyszerűen deklarálta, hogy kellek neki, az övé vagyok, azt akarja, hogy a felesége legyek ebben az életben. A társa. A szerelme. A párja. Igent mondtam. Szavakkal valójában nem lehet elmondani, hogy milyen lelki folyamatok mentek akkor végbe bennem/bennünk, de egyszerűen az elkötelezettségünk lett sokkal mélyebb és még intenzívebb.

A házasság nekem azt jelenti, hogy azok előtt hangosan kimondjuk az összetartozásunkat, akik fontosak az életünkben. Olyan, mint egy rítus, ami elválaszt két kort. Szükséges ahhoz, hogy az összetartozásunk és elköteleződésünk végleges legyen. Kimondjuk, hogy ő az enyém, én meg az övé vagyok, nincs senki más. Ígéretet teszünk egymásnak a hűségre, a szeretetre. Nem csak szavak ezek (jó esetben), hanem akarat, racionálisan meghozott döntés.

Szóval a házasság nekünk fontos és kell. Alapvető dolog.

4. Nem vagytok túl fiatalok ehhez?

Nem. :) El tudjuk magunkat tartani, van egy házunk, ami a közös otthonunk, a kettőnké. Ennél mér csak idősebbek leszünk.

5. Jön a baba?

Ez pedig az, amivel ki lehet akasztani. Nem. Nem jön. Majd akkor jön, ha mi akarjuk. Most pedig csak összeházasodunk, mert szeretjük egymást és el akarjuk kezdeni a közös életet. Aztán majd jöhetnek a gyerkőcök is, amint "kiéltük magunkat". :D

Mint a karácsony

Olyan ez az időszak, mint a karácsony. Szeretetteljes, izgatott várakozás, de közben nem siettetek semmit, mert úgyis olyan gyorsan elrohan az idő. Érdekes érzések kavarognak bennem, de közben pedig olyan nyugodt vagyok - tényleg, mint az adventi időszak. Ha megvagyok egy feladattal, kipipáltam egy tennivalót a listáról, akkor boldog vagyok, hogy egyel közelebb vagyunk a célhoz - de az a lázas siettetés már eltűnt belőlem, ami pár hónappal ezelőtt még jelen volt. Talán azért, mert tudom, hogy május már nincs olyan messze, hogy nem is kell sokat aludni addig. Talán azért, mert ez már a célegyenes.

Na persze vannak napok, amikor mégis csak ott van a siettetés... amikor már jó lenne együtt vacsorázni, egy hosszú nap után együtt hazamenni a közös otthonba. De nincs is ez már olyan messze.

~*~

A hétvégén pedig megint hideg jön... ismét jó lesz így kinn dolgozni, de ennek is olyan szép oldalai vannak. Jó érzés, hogy nem csak beleülünk a kész otthonunkba, hanem megdolgozunk érte, lefagy a lábunk-kezünk, küzdünk érte, korán kelünk, hogy elkészüljünk. Jó ez így. :)

Hálószoba - IKEA

Két hétig voltunk szabadságon, így rengeteget tudtunk haladni a házzal, nagyon látványos végre a tetőtér. Kezd egészen szoba formája lenni. Végig leszigeteltük a tetőteret, mind a 20 cm gyapot benn van, sokkal jobb az idő, végre nem fázunk (annyira), felkerültek a hőtükrök is, így végre sok-sok hétnyi kínlódás, viszketés és fázás után elkezdtük (azaz a fiúk) felszerelni a gipszkartonokat. Olyan jó látni, hogy végre a szoba szobává válik. Bekerült a válaszfal egy része a két szoba közé, és itt, igen itt természetesen működésbe lép a számoló, tervező, elképzelő, berendező nő is, aki bújja az IKEA-honlapot, álmodozik és meggyőz. :D Nem is én lennék...

Szóval, örülvén ennek a nagy előrelépésnek, a vidámságom párosult azzal, hogy az IKEA új akciókat hirdetett, úgyhogy az alábbi termékekért megyünk a hétvégén.

Azt azért megjegyezném, hogy NAGYON GONOSZ DOLOG, hogy a hozzánk SOKKAL távolabb eső budaörsi áruházban mindig sokkal nagyobb leárazások és sokkal jobb termékek vannak, mint a pestiben! Szégyelljétek magatokat. De azért is elmegyünk értük. :P

Kezdjük a kedvencemmel, és egy hálószoba legsarkalatosabb elemével - az ággyal. :)

Amikor elkezdtünk nézegetni ágyakat, akkor egyből beleszerettem... Az ára miatt hamar lemondtam róla, de tegnap este megláttam, hogy most akciós, és osztottam-szoroztam: a másik - olcsóbb - ágyhoz úgyis vettem volna alulra 4 tárolórekeszt és azok árával csak 12000 forintot spóroltunk volna. Akkor pedig inkább lenyelem azt az összeget, de legalább egy szépen megmunkált, jól kinéző, teljes szettet kapok. Mivel viszonylag pici otthonunk lesz, minden lehetséges tárolóhelyet meg kell ragadnunk, ezért is csodás, hogy ehhez tartozik 4 beépített tárolórekeszt (ráadásul azok is olyan csodásak belül!!!). A 200x180-as lesz a mi méretünk. Tekintve, hogy 25 évig egyedül aludtam egy viszonylag nagy ágyban, nem tudok lemondani arról a méretű, nekem járó helyről, úgyhogy NAGY ágy kell. Meg amúgy is, az ágy akkor jó, ha nagy, el lehet benne terülni.

Ágynemű. Karácsonyra már kaptunk egy pár ágyneműt, de úgyis kell legalább egy váltás, és ebbe is beleszerettem... mikor a tavalyi katalógusban kijött. És most jó áron van. Na, értitek! :)

Aztán persze kell az ágyba matrac is... ezt persze ki kell előbb próbálni, de ha mindketten rábólintunk (abszolút ellentétes a véleményünk, ami a "milyen a jó matrac és mennyire kemény?" kérdéskört illeti...), akkor jönnek ezek is.

Persze, kell majd ágyrács is, de az majd a következő utunk. Költséges ez a berendezés... :)

Karikagyűrűk

A karikagyűrűkkel - csak úgy, mint sok más dologgal - úgy voltunk, hogy nem szeretnénk kiadni több százezer forintot csak azért, mert jegygyűrű és mert kapcsolódik az esküvőhöz. A magas áraknak részben az az okuk, hogy az arany nagyon drága. Másfelől viszont ténylegesen tapasztalom azt, hogy amint kiejtem a számon az "esküvő" szót, hirtelen mindennek lesz legalább egy kétszeres szorzója.

A másik ok, hogy inkább készíttettük a gyűrűt, az, hogy egyéni, csak nekünk tervezett, igazán a sajátunknak érzett gyűrűt akartunk, ami nincs másnak és csak nekünk készült. Nézegettünk pár készen kaphatót, de egyik sem tetszett, így aztán összedugtuk a fejünket és ez lett.

A szélein 2 mm fehérarany van, a középső része pedig rozéarany, barokk véséssel, az én gyűrűmön egy kis követ is befoglaltattunk. A vőlegény gyűrűjét még nem sikerült lefotóznom... :)

Sok olyan ékszerem volt, amit nem használtam, a nagymamám is adott pár gramm aranyat, így valójában csak a munkadíjat kellett kifizetnünk. A két gyűrű együtt 13 gramm lett, az enyém 5 mm-es, a vőlegényemé 6 mm. Nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel, ahogy megláttuk, igazán éreztük, hogy a mi gyűrűnk, évekig viselni tudjuk majd. A belső kialakítása ergonomikus, így szinte úgy érezni, nincs is az ujjunkon a gyűrű: féldomború a belső része, ezért sokkal jobban simul az ujjra.

Ez úton is hálásan köszönjük a gyors, gyönyörű munkát a vecsési Si-Ma ékszerészetnek, ahol rendkívüli kedvességgel és türelemmel fogadtak minket és csodás karácsonyi ajándékot tettek a fa alá.

Mintegy egy hét alatt meg is szoktam, hogy az ujjamon van, már az lenne a furcsa, ha nem lenne... :)

Esküvőszervezés - avagy higgadtság és nyugodtság

Az esküvőszervezésről valamiért mindenkinek a kapkodás, a rohangálás és az idegeskedés jut az eszébe. Ezt nyilván csak alátámasztják az újonnan megjelent amerikai reality-sorozatok, ahol az idegeskedő és üvöltő arát kész stáb veszi körül, hogy a nagy napon minden csodás legyen.

Nekem szerencsére nem ezt jelenti, élvezem tervezni és szervezni, a stábot pedig a családunk alkotja. Lehet, hogy ebben közrejátszik az is, hogy elég kiforrott elképzeléseink vannak arról, hogy milyennek szeretnénk azt a májusi napot.

Foto credit Fotokeppel - Keppel Ákos

Az első biztos pont az volt, hogy nem akarunk rá milliókat áldozni, de még csak félmillió forintot sem, és nem akarunk hatalmas vendégsereget. Csak azokkal szeretnénk együtt ünnepelni, akik fontosak nekünk és akiknek mi is számítunk. Velük szeretnénk tölteni a napunkat. Az esküvőszervezésnél, -tervezésnél talán az egyik legfontosabb kiindulópont, hogy meghatározzunk egy összeget, amit hajlandóak vagyunk rááldozni és azt összegyűjtsük. Tudom, hogy itt is lesz, akinek megdöbbentő lesz, de van, aki hitelt vesz fel az esküvőjére - mi ezt nem akartuk. Alapvetően hitelt nem akarunk.

Így aztán miután megvolt, hogy milyen összeget tartunk elfogadhatónak, elkezdődhetett a folyamatos szervezés. Megkértük az időpontot az anyakönyvvezetőnél, ami nagyjából 30 perces eljárás, szükséges mindkettőnk anyagkönyvi-kivonata, személyi igazolványok, és sok-sok kérdésre a válaszok. Ha a dátum megvan, akkor onnantól azért igazán egyértelmű, hogy mennyi idő van mindent lefixálni. Attól függően, ki hol tervezi az esküvőt, a következő lépés a templom megkeresése (ha van ilyen igény), és hát igen... a vacsora helyszíne. Ez a legstresszesebb része nekem. Nem is csak a hely megtalálása, hanem az, hogy milyen árak vannak, és hogy milyen rejtett költségekkel kell számolnunk.

Én csináltam egy határidő táblázatot, amiben benn van minden feladat május 14-ig, és a legtöbbhöz dátumot is rendeltem. Úgyhogy nem adtam magamnak sok időt, meg kell találnom a vacsora helyét december végéig... nem egyszerű és 20-30 keresés után egy nap fel is adom, meg persze megnyugtató az alternatív lehetőségünk is. Mindenesetre döntenünk kell.

A süteménykészítést, a menyasszonyi tortát, a dekorációt, csokrokat mind megoldjuk családon belül, és szeretnénk olyan helyet találni, ahol a saját italok szolgálhatók fel. Ez azért nagyban meghúzza a költségeket.

A gyűrűink készülnek, az ékszerész azt ígérte, hogy karácsony előtt elkészülnek - alig várom, hogy hordjuk őket! :) Akkor készítek majd róla képet.

Szóval úgy gondoltam, hogy csinálok ebből valamiféle sorozatot - hátha okul belőle valaki. Amint megleszek még egy lépéssel, írok egy kis beszámolót. :)