Brokkolis lazacsaláta avokádóöntettel, mogyoróval, vörös áfonyával és fekete szezámmaggal

Könnyű vacsora vagy napindító, ami gyorsan elkészül és variálható attól függően, hogy az ebédről mi maradt meg. Szóval nem ámítok senkit, nem ezért a fogásért készült el külön a lazac vagy a brokkoli, hanem ebédről maradt meg és azt turbóztam fel. Ennek ellenére annyira finom, laktató és mégsem eltelítő, hogy szívesen elkészíteném bármikor, összességében pedig úgy 30 perc alatt megvan. Azt elismerem, hogy a lazac nem a legolcsóbb hal, de isteni finom és kis szerencsével akciósan is ki lehet fogni. Íme a hozzávalók és hogy hogyan készül.

Brokkolis lazacsaláta avokádóöntettel, mogyoróval, vörös áfonyával és fekete szezámmaggal

Hozzávalók 2 főre

40 dkg lazacfilé
1 kg brokkoli
1 avokádó
fél lime
2 kanál tejföl
2 gerezd fokhagyma
1 marék aszalt vörös áfonya
1 marék sótlan földimogyoró
2 teáskanál fekete szezámmag
só
négy bors keverék (fekete, zöld, fehér, rózsa)
olaj
vaj

Elkészítés

A brokkolit megmosom, rózsáira szedem és egy párolótoronyba teszem (ha nincs ilyenünk, akkor megteszi a lábosba feltett víz és párolóbetét is, csak ebben nem biztos, hogy egyszerre elfér 1 kg brokkoli, illetve hosszabb főzési idővel kell számolnunk.) A brokkolit nem ízesítem, csak 18 perc alatt készre párolom. Amíg párolódik, elkészítem a halat.

A lazacot megmossuk, két szeletre vágjuk, kicsit hagyjuk lecsepegni, majd ízlés szerint sózzuk a bőrös oldalát, a másik oldalát borsozzuk is. Egy teflonos serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk, és először a sima, bőrtelen oldalát sütjük 4 percig, majd átfordítjuk és 2 percig sütjük a bőrös oldalát. Ahogy átfordítottuk, a fűszeres oldalára teszünk 1-1 teáskanálnyi vajat. Nem kell megijedni, a lazac szép rózsaszín marad, de ez így jó és finom, nem szabad kifehéredésig sütni. Félreteszem kicsit hűlni és megcsinálom az avokádóöntetet.

Ehhez 1 avokádó húsát egy öblös tányérba teszem, sózom, borsozom, rányomom egy fél lime levét, belereszelek 2 gerezd fokhagymát és egy villával összetöröm, összekeverem ezeket. Amikor egészen homogénné válik, hozzáadok 2 evőkanálnyi tejfölt és összekeverem, ezzel el is készült az öntet, nem marad más, mint összeállítani mindent.

A brokkolikat egy mély tálalótálba öntöm, ízlés szerint sózom, borsozom őket, majd apró darabokban ráteszem a lazacot, igyekezvén kiszedni minden szálkát. Ezután rászórom a vörös áfonyát, a mogyorót, rácsorgatom az avokádóöntetet és végül megszórom egy kis fekete szezámmaggal.

Jó étvágyat!

Minestrone

Nem tudom, ismeritek-e a Bomo Artot, én nagyon szeretem az egyedi, kézzel készült bőrkötéses termékeiket. Még 2014 karácsonyára kaptam Fiúkától egy gyönyörű naptárat a tavalyi évre, de természetesen túl szép volt ahhoz, hogy beleírjam a találkozóimat, határidőimet - vettem egy egyszerűt és azt használtam. Sokáig csak állt az éjjeliszekrényemen, nem tudtam, mit kezdjek vele. Ez a bajom a szép füzetekkel: szeretem őket begyűjteni, de aztán nincs szívem beleírni és használni őket, merthogy olyan szépek! Aztán néhány hete, karácsony környékén jött az ötlet: ez lesz a családi receptes könyvünk, amibe szépen feljegyzem a kedvenc ételeinket úgy, ahogy mi szeretjük őket.

Például ilyen szépeket lehet kapni náluk

Tegnap este levezetésképp megfőztem a nagy kedvenc minestronét - és most is jól sikerült, úgyhogy úgy gondoltam, megosztom.

Jó nagy adagot csináltam, persze mindenből lehet kevesebbet venni, hogy kétszemélyes legyen. Ez 4-5 főnek legalább kétszeri adagnak elég.

Minestrone

Hozzávalók (4-5 főre)

1 nagy fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyem
1 csokor zellerlevél
1 csokor újhagyma
1 fél karalábé
5 nagyobb szem krumpli
3 répa
2-3 fehérrépa
0,5 kg kelbimbó
600 g zöldborsó
150 g vörös bab
300 g darabolt paradicsom (ha konzerv, a leve is kell)

+ bármi, ami szezonális, megtalálható a kertben, szereted

ízlés szerint: só, bors, ételízesítő, majoranna, oregánó, bazsalikom, rozmaring, babérlevél (széttépve jobban kijön az íze!)

A minestrone igazi mindent bele leves olaszos módon. Szoktak beletenni húst is, én úgy annyira nem szeretem, a sok-sok zöldség egységes ízét szeretem legjobban, így ezt osztom meg veletek - teljesen eltérve amúgy a készítési módtól, de sebaj, így is finom.

Összevágom a hagymát, beteszem a nagy lábasba és megöntözöm bőven olívaolajjal. Mielőtt elkezdeném dinsztelni, megpucolom a keményebb hozzávalókat: a krumplit, répákat, karalábét és azonos méretűre vágom őket. Ezután a hagymát addig dinsztelem, míg átlátszó nem lesz, pár percre hozzáadom az apróra vágott fokhagymát is. Azután hozzáadom a korábban megpucolt zöldségeket és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepjen mindent. Ízlés szerint ízesítem, de még nem tökéletesre, hiszen belekerül még sok-sok minden, a legvégén lehet pontosan ízesíteni. Adok hozzá 1-2 kanál sót, néhány tekerésnyi borsot, a kettétört babérleveleket, oregánót, rozmaringot, bazsalikomot, kis ételízesítőt. Lefedem és hagyom, hogy felforrjon.

Közben megpucolok, megmosok minden maradék zöldséget, és azonos méretűekre vágom őket.

Ha felforrt a leves, leteszem takarékra és úgy gyöngyözik tovább, míg el nem kezd puhulni a sok-sok zöldség. Amikor már kezd jó állagú lenni a krumpli (de nem szétfőtt!), beleteszem a kelbimbót, mert kb. 5 perc alatt készre fő (persze frissességétől függ), az újhagymát, zellerlevelet, petrezselymet (nem szoktam felvágni, csak egyben beleteszem, de ízlés kérdése). Ha szükséges, felöntöm vízzel, hogy mindent ellepjen. Hagyom, hogy felforrjon és néhány perc múlva beleteszem a maradék zöldséget: a zöldborsót, babot és paradicsomot (konzervessel dolgoztam, de picit több idő kell nekik, ha frissen veszitek).

Elkezdem kóstolni és ízesíteni. Ha elégedett vagyok az ízével, akkor még 1-2 percet hagyom főni, majd leveszem a tűzről és lehet is fogyasztani. :)

Egészségetekre!

Friss, ízletes és egészséges vitaminbomba!

Tavaszi ízorgia

Amikor legutóbb valami érdemlegeset írtam ide, még hideg volt és tél, azóta viszont a kert már buja zöld, tele virágokkal és lassan terméssel is. Sajnos időhiányban nem tudtam sem fényképezni, sem írni, de írásban mindenképp összefoglalom majd a történteket, viszont mindenek előtt receptet osztok meg!

Leginkább tavasszal és nyáron szeretek főzni. Elbűvöl a sok szín, illati és íz, amikor pedig a saját kertemből szedem az alapanyagokat, az külön élvezet! Sajnos itt még nem tartunk, hiszen a természet csúszásban van, de ilyenkor az is megteszi, ha kimegyek a piacra és termelőktől szerzem be a finomságokat.

Így aztán ma én főztem az ebédet és a vacsorát a családnak - ezt osztom meg Veletek! Képek, sajnos, nincsenek, de ígérem, mostantól kezdve fényképezek folyamatosan, most már van rá időm!

Vastag kérgű lapocka

Fogtam úgy egy kilogramm csont nélküli lapockát, szétbontottam, egyenlő vastagságú és hosszúságú csíkokra vágtam, majd egy nagy edénybe apróra vágott nagy csokor petrezselymet, oregánót, egy hosszú szál rozmaringról leszedett leveleket, két-három levél zsályát és némi pirospaprikát tettem, sok borsot, sót, és némi lisztet. Ebbe a keverékbe forgattam bele a húst, hogy így bevonatot képezzen rajta - ez sül majd ropogósra.

Leginkább kinn, a nyári konyhában szeretek főzni ilyenkor, nem csak azért, mert kint vagyok, hanem mert nem kell annyira figyelni arra, hogy hova csap az olaj vagy hogy kicsit nagyobb a kupi a szokottnál. Tehát miután a húst összekevertem a lisztes, pirospaprikás, fűszeres eleggyel, kiköltöztem a kinti konyhába. Olyan serpenyőt válasszatok, amiben nem baj, ha picit odakap a hús, ha kaparni kell az alját. A liszt miatt szinte biztos, hogy így jártok majd. Nem öntöttem sok olajat a serpenyőbe, épp annyit, hogy az alját ellepje, és egyenletesen érje a húsokat. Felhevítjük az olajat, majd beletesszük a húst és megpirítjuk az összeset, minden oldalán. Erre elég öt perc, de közben folyamatosan keverni kell, hogy ne kapjon oda nagyon! Amikor megkérgesedett a hús, felöntjük vízzel, lefedjük és hagyjuk rotyogni, hogy főjön. Többször is szükséges lehet felönteni, ezt majd látjátok! Közben pedig kóstoljatok és fűszerezzetek: biztosan kell még bele több só, bors. Vágtam bele egy kis piros erős paprikát, hogy csípősebb íze legyen, illetve adtam hozzá két teáskanál delikátot, hogy az íze kiegyensúlyozott legyen. Nagyjából egy-másfél órát főztem, de a húst mindig nézni kell, és ha puha, omlós, akkor van készen. Mielőtt levettem volna a tűzről, még frissen szedtem hozzá kétféle petrezselymet, és egyszerűen, vágás nélkül, egyben a tetejére szórtam, hogy a friss íz is belefőjön.

A leve egy behabart, picit zsíros lé lesz - ezt ne dobjátok ki, hanem tegyétek félre egy tálkába - később szükség lesz rá!

A köretek

Többféle köretet készítettem, mert már nagyon vágytam a friss, tavaszi ízekre, a zsenge, ropogós, színes zöldségekre. Az egyik köret a petrezselymes rizs volt, amely elkészítését itt most nem ismertetem - nem olyan bonyolult.

Párolt spárga és sárgarépa dijoni mustáros mártással

A spárga nem csak hogy finom, ropogós és friss, de még egészséges is! Mindenképpen meg akartam őrizni ezt a roppanó frissességet, a tartását és az ízét, ezért párolva (vagyis nagyon rövid ideig főzve) készítettem el. Íme a recept!

Feltettem egy lábasban vizet forrni, eközben pedig megtisztítottam a fehér spárgát. A spárgát így tisztítjuk: levágjuk az aljáról a csúnya részt, a virágát meghagyjuk, hacsak nem hiányos, sérült vagy csúnya, majd meghámozzuk. A kemény héjszerűségnek le kell jönni, és csak a nedvdús, friss spárgaszál maradhat. Ezután megmostam, és olyan 5 centiméteres darabokra vágtam őket. Fontos, hogy nagyjából egyforma méretűek legyenek, hiszen egyszerre főzzük őket, vagyis egyszerre kell elkészülniük.

Ha felforrt a víz, teszünk bele egy csapott teáskanálnyi cukrot és ugyanennyi sót, majd beletesszük a spárgákat, és 10-12 percig főzzük, letakarva. Amikor lejárt az idő, egy lyukas merőkanalat, amivel kiemeljük a spárgákat és beletesszük egy lyukas tárolóba, hogy picit hűljön és csöpögjön. A vizet ne öntsük ki, hanem tegyük félre hűlni!

Közben felteszünk ismét vizet forrni, megpucoljuk a répákat, megmossuk őket és feldaraboljuk egyenlő nagyságú csíkokra. Amikor felforr a víz, én nem teszek bele semmit, mert jobban szeretem a répa saját ízét. Beleteszünk egy lyukas tárolót (aminek nem tudom, mi a neve, ezért inkább képet szúrok be róla IDE), aminek az alján lehet egy kis víz, egyébként ne érje víz: így lehet házilag párolni. Beletesszük a répákat, lefedjük, és úgy 15 perc alatt készre párolódik - közben természetesen egy villával folyamatosan ellenőrizzük az állagát. A lényeg, hogy roppanós maradjon, de legyen eközben lágy is. Amikor készen van, akkor kivesszük a szűrőt, és hagyjuk egy kicsit csöpögni.

Dressing

Egy lezárható tetejű üvegbe beleteszünk némi spárga főzőlevet, olívaolajat, sót, borsot, egy evőkanál dijoni mustárt, két evőkanál borecetet (az eredeti recept fehéret ír hozzá, nekem csak fekete volt itthon, és az is tökéletes); majd lezárjuk az üveget és jól összerázzuk az öntetet.

Pontos mértékegységeket sajnos nem tudok írni, mert az eredeti recept egy kiló spárgához írta a mennyiséget, nekem pedig nem volt annyi, így szemmértékre készítettem. Az a lényeg, hogy ellepje a lé a spárgákat. Ezután ráöntjük ezt a spárgára és hagyjuk benne állni legalább 12 percig (de lehet ám tovább is).

Én eredetileg külön tálaltam a spárgát és a párolt répát, de anya szerint jobb volt a kettő együtt, így vacsorára már összeöntöttem őket, így egy dressing ment rá, és valóban kiemelte a répa ízét.
Nagyon jól előhozza, de meghagyja a spárga lány ízét ez az öntet, nem túl erős és karakteres, de érezni, hogy van rajta valami, a mustárt pedig csak annyira lehet érezni, amennyire szükséges.

Saláta in italiano

Ez persze nem a tökéletes saláta, mert a paradicsom még hiányzik belőle, de majdnem!

Ehhez veszünk bármilyen salátát (fejes, tépő...), megmossuk, kisebb darabokra szaggatjuk kézzel! Utóbbi azért kapott kiemelést, mert valóban fontos, hogy a hozzávalókat kézzel tépjük bele, ugyanis így nem sértjük meg nagyon a zöldség/fűszer szerkezetét, ezért az aromák, ízek és illatok sokkal intenzívebben kijönnek majd. Tehát miután beleszaggattuk egy nagy edénybe a salátát, mossunk meg és vágjunk fel pár retket, és pár szál újhagymát is. Ha szép a retek levele, akkor azt is beleszaggathatjuk a salátába - az enyémek sajnos csúnyák voltak, így ment a komposztra. Az újhagyma leveleit is vágjuk bele a salátába - kellemes, enyhe ízük van, és nagyon egészséges. Szedjünk bele bazsalikomot, hiszen ez koronázza meg az egészet, de a leveleket csak tépkedjük, semmiképp se vágjuk!

Idén többféle bazsalikomot ültettem: a klasszikuson kívül görög, vörös levelű és fahéj illatút is. Nagyon szeretem a bazsalikomot, az egyik kedvenc fűszerem: intenzív illata mindig meghozza az étvágyam, és persze mindig Olaszországot juttatja eszembe...

Ezután nincs más hátra, mint hogy az egészet megbolondítsuk egy jó adag olívaolajjal és balzsamecettel, keverjük őket össze, és volia, készen van egy egész fogás, sok körettel, ami a tavasz jegyében készült, ízletes, ropogós, színes és egészséges! Felfrissíti a testet és a lelket, ahogy ropog és frissességet varázsol körénk!

*

Estére már kevesebb saláta maradt, ezért kitaláltam egy plusz köretet, amit viszont bármikor elkészíthetünk, akár reggelire is!

Csak pár szelet kenyér kell hozzá, egy jó adag apróra vágott rozmaringlevél és - emlékeztek, mondtam, hogy tegyétek félre a húsról lekerült felesleges olajos főzőlevet? Ez mostanra már megkocsonyásodott és kenhetővé vált.

Egy tányérba beleszórtam a felaprított rozmaringlevelet, ráöntöttem pár teáskanálnyit ebből a léből, összekevertem őket, majd a kenyérre kentem, hogy jó réteget képezzen rajta. Ha kevés az olaj, akkor adhattok még hozzá a megmaradtból, csak arra figyeljetek, hogy a rozmaringosból mindegyik szeletre maradjon elég. Felforrósítottam egy serpenyőt, és a bekent oldalával lefelé rátettem a kenyeret, közben pedig megkentem a másik oldalát is a rozmaringos, olajos kenőccsel. Pár perc után, amikor a kenyér külseje már ropogóssá sült, megfordítva a másikat is ropogóssá sütöm, és készen is van egy friss harapnivaló! Az összessel így tettem. Az eredmény: kívül ropogós, belül lágy, puha, meleg kenyér, amit megkoronáz a rozmaring frissessége.

Ha nincs megmaradt főzőlé, akkor egyszerűen olívaolajjal kell összekeverni a rozmaringot. Azt hiszem, már tudom, mit reggelizem holnap...

Próbáljátok ki a fogást, ha van időtök, kedvetek! Én pedig most már többször, gyakrabban jelentkezem! 

Háromszintes csokoládé mousse

Ha ettetek már töményet is finomat, akkor ez után a sütemény után elfelejtitek azt az élményt, és ez marad a helyén! Az öcsém a jövő héten lesz tizenhat éves, és meg akartam lepni valami különlegessel. A csokoládét nagyon szereti, így azt gondoltam, ez a háromszintes mousse megfelelő lesz. A végeredmény nagyon intenzív, mintha egy szelettel tulajdonképpen egy nagy tábla csokoládét tolnánk be, de nagyon finom, krémes és lágy, már-már olyan, mint egy fagyi. Nézzük, hogyan készült!

Az alaprecept 150 gramm csokoládét ír mind a három fajtából, de én úgy gondoltam, legyen két tábla. Egyedül az étcsokoládéval jártam pórul, ugyanis abból túl sok a 200 gramm, mert felszívja a sodót. 

Tehát végy 150 gramm-150 gramm-150 gramm fehér, tej- és étcsokoládét (minimum 60%) (az előző kettőből lehet 200 gramm is, de az utóbbiból semmiképp!), és törd őket apró darabokra külön edényekbe, és adjunk mindegyikhez egy csipetnyi sót, az ugyanis előhozza az igazi ízeket. Figyelj rá, hogy valóban kis darabok legyenek, így majd könnyebb lesz az olvasztás. Amint ez megvan, kezdj el forralni 240 gramm tejet Mérj ki 50 gramm cukrot és szedj ketté öt egész tojást: nekünk csak a sárgája kell, a fehérjét hűtőben tárolhatod pár napig, más finomság készíthető belőle. Az öt tojást legalább öt percig keverjük robotgéppel, majd két részletben hozzáadjuk a cukrot, és alaposan felverjük. Így a tojássárgája habos lesz, és nagyjából a kétszeresére nő. Amikor a tej felforrt, vedd le a tűzről, és folyamatos kevergetés mellett add hozzá a tojásokat, majd ismét tedd fel a tűzre, és főzd addig, amíg kicsit besűrűsödik: legyen még folyékony, semmiképp sem puding állagú! Egy laza sodót kell belőle főzni tulajdonképpen. Amikor elértük a megfelelő állagot, akkor hozzá kell adni 15 gramm vízben feloldott zselatint. A zselatin porállagú, ízesítetlen legyen!

Én a Dr. Oetker zselatinját használtam: nézzétek meg, hogyan kell feloldani. Ezt 60 dkg hideg vízben kell elkeverni csomómentesre, és utána belekeverni ebbe a tojásos tejbe. Van olyan zselatin, amit meleg vagy forró vízben kell feloldani, de a hátuljára biztosan odaírják.

Amikor elkevertük a zselatint, akkor egy merőkanállal egyenlő arányban osszuk szét a három csokoládén, majd kanalak segítségével kevergessük őket, amíg teljesen fel nem olvasztja a forró lé a csokoládét.

A képen látjátok, hogy az étcsokoládé teljesen felszívta a sodót - ez volt a probléma, mert nem lett krémes. A legközelebbi majd tökéletes lesz!

Verjünk fel fél liter tejszínhabot pár kanál cukorral kemény habbá (én a Hulalá tejszínhabot használtam és javaslom, mert az kiadós és finom), majd ezeket is egyenlően elosztva kezdjük el hozzáadni a csokoládékhoz. Fontos, hogy egyenlő ugyanannyi legyen mindegyikben, hiszen ettől függ majd a vastagsága. A tejszínhabot alaposan keverjük el, oszlassuk el teljesen a csokoládékkal azzal a mozdulattal, amit a tojásfehérje elkeverésekor is alkalmazunk. Ne maradjon márványos, mert ebben a receptben az nem jó. Elvileg ezt a tejszínhabmennyiséget el kell osztani a csokoládék között, nekem viszont kimaradt: a lényeg az, hogy mindbe ugyanannyi jusson.

A tejszínhabbal kikevert csokoládé kinézete

Egy tortaformát kenjünk ki étolajjal, és kezdjük el beleönteni a rétegeket. Én alulra öntöttem a tejcsokoládét, majd betettem tíz percre a mélyhűtőbe, hogy megdermedjen, utána ráöntöttem a fehér csokoládé réteget, ismét tíz percre a mélyhűtőbe tettem pihenni, végül jött az étcsokoládé réteg, ami sajnos nem lett folyós, így rusztikusra sikeredett. A harmadik réteg ráöntése után 5-6 órára a mélyhűtőbe kell tenni és pihentetni, utána pedig fel kell vágni és jól meg kell enni! ;-)

A végeredmény egy krémes, hideg, laktató édesség, ami nagyon gyorsan elkészül, és sokáig kitart, merthogy ilyen laktató (pedig mi aztán tudunk enni édességet, de ez kifogott rajtunk). Sok sikert az elkészítéshez, és jó étvágyat a fogyasztáshoz!

Texasi csirke citromos, kakukkfüves krumplival

Egy ilyen szörnyű napon, mint a mai, amikor hideg is van kinn, ráadásul még az eső is szakad, a napot hírből sem ismerjük, minden kopár és szürke --- szóval, amikor a tavasz még sehol, pedig már vágyunk rá, a téltől pedig szabadulnánk, és még a macskának sincs kedve kinn lenni, akkor szükségünk van valami lélekerősítőre. Szívesen hívnám segítségül a tavasz friss zöldségeit, de sajnos azokra még várni kell, viszont a szép étel melengeti a lelket, s ha még finom is, akkor egy pohár bor és jó kis zene kíséretében jobb kedvre deríthetik az embert.

Egy idő után roppant nehéz ugyanabból az alapanyagból kihozni valami újat - ezt láttam anyán, de annyira nem csodálkozom, elvégre már húsz-egynéhány éve főz folyamatosan, az ember belefárad. Ritkán főzök meg én egy teljes menüt, leginkább csak karácsonykor és nyáron, mikor sok a friss zöldség a kertből, de ma, hogy elűzzem a rosszkedvem, átvállaltam a feladatot.

Ahogy a címben is látni, texasi csirkét készítettem, de ez így nem teljesen igaz, mert kicsit átszerkesztettem, ugyanis anya nem szereti a nagyon csípős ételeket, így egy kevésbé csípős, de legalább olyan finom változatát készítettem el. Ezt most megosztom Veletek!

Az alaprecept hat darab csirkecombra szól, az én verzióm elég lett tizenkét csirkecombhoz, ami négy felső, és nyolc alsó combból állt - csak azért írom, hogy tudjatok kalkulálni a mennyiségekkel.

Tehát megtisztítottam és alaposan megmostam a combokat, majd besóztam és borsoztam őket, egy megfelelő méretű tepsibe tettem őket, és bármilyen zsiradék nélkül, alufóliával letakarva betettem a 180°C-ra előmelegített sütőbe, hogy egy óra alatt megpuhuljon a hús.

Közben elkészítjük a csípős szószt hozzá. Mielőtt azonban ennek nekiállnánk, meghámozunk az ételünkhöz és családunknak elegendő mennyiségű krumplit, azt hasábokra vágjuk, egy nagy tepsibe tesszük, megsózzuk, megborsozzuk, meglocsoljuk egy citrom levével, és morzsolunk rá legalább két maréknyi kakukkfüvet, ami majd segíti az emésztésünket, nem mellesleg pedig finom illatot és ízt ad a burgonyának. Teszünk rá két evőkanál zsírt (ez a krumpli mennyiségétől függően változik, nekem ennyi kellett rá), és betesszük a hús mellé sülni.

A szószhoz megpucoltam három-négy gerezd fokhagymát, egy közepes méretű vöröshagymát és lila hagymát. Ezeket apró kockákra vágtam, majd egy serpenyőben kis olajon, egy teáskanálnyi őrölt zsályával, erőspaprikával, és mozsárban összetört csilivel elkezdtem párolni addig, amíg a hagyma lágy nem lett. Ezután felöntöttem két evőkanál hideg vízzel, körülbelül két deciliter jó minőségű olasz paradicsomszósszal (ez lehet, hogy több lett), adtam hozzá sót, borsot, egy nagykanálnyi citromlevet, ugyanennyi ecetet, nagyjából egy fél kanálnyi fekete balzsamecetet, egy teáskanálnyi cukrot, egy teáskanálnyi mustárt, és jól összekevertem őket. Ezután mindenképp kóstoljunk, és tegyünk még ízlésünknek megfelelő mennyiséget a fűszerekből.

Amikor felforr ez a szósz, akkor még úgy öt percig hagyjuk kis lángon forrni-főni, hogy az ízek kioldódjanak.

Az egy óra leteltével, vegyük ki a csirkét a sütőből, és kenjük be ezzel a szósszal. Én mellészórtam zöldborsót is, hogy legyen egy kis szín a tányéron. Amint megkentük a szósszal, most már alufólia nélkül tegyük vissza a sütőbe legalább húsz percre, hogy rápiruljon a szósz, illetve hogy a borsó is megpuhuljon. Amikor úgy látjuk, hogy készen van a hús, vegyük ki a sütőből, a hőfokot csavarjuk fel a maximumra, és így süssük a krumplit még 15-20 percig, hogy jól megbarnuljon, és ropogóssá legyen.

Ígéretemhez hűen végre megírtam a karácsonyi recepteket. Ezeket a bejegyzéseket a januáriakhoz tettem be, de most egy linkkel ide is beszúrom ezeket.

Fogasszelet jóasszony módra
Fogasfilé hollandi mártással

Oreo torta

Anyukám születésnapjára valami különlegesebb tortát akartam elkészíteni. Még régebben kinéztem ezt a tortát - illetve a képét, mert recept nem volt mellette -, és sokat gondolkoztam rajta, milyen is lehet, míg aztán pár hete hirtelen rájöttem, hogyan kell elkészíteni. Ezt osztom meg veletek most!

Hozzávalók:

Két külön piskótát sütünk. Erre nem azért van szükség, hogy minél több időt töltsünk a konyhában, hanem azért, mert a tésztába bele kell tördelni Oreo kekszeket. Ha egyben sütnénk meg a piskótát, és kettévágnánk, akkor a kekszdarabok az aljára süllyednének, a tészta felső részében pedig nem maradna belőlük. Ezért egy hat tojásos vizes piskóta receptjét szedtem ketté az alábbi módon.

1 doboz Oreo keksz - ezt természetesen pótolhatjuk más, hasonló édességgel is, ugyanis én csak a British Store-ban, elég drágán találtam. Én sem Oreót használtam: helyette az Aldiban kapható, az ízében semmivel sem különböző American Black & White Snack nevű kekszet vettem. Ebben 25 darab keksz található.

100 gramm liszt

100 gramm cukor

3 tojás

egy sütőpor fele

2-3 kanál forró víz

1 kanál kakaópor - ennek az súlyával együtt számítsuk a 100 gramm lisztet! Máskülönben a tészta keményebb lesz.

egy kis só

vanília aroma

narancs és citrom héj  - friss vagy eltett

Válasszuk szét a tojásokat, a fehérjét kis sóval verjük kemény habbá. A sárgáját cukorral verjük habosra, majd adjuk hozzá a sütőporral elegyített lisztet, illetve a kakaót (figyeljünk oda, hogy a kettőnek az együttes értéke legyen 100 gramm!), öntsünk bele egy kiskanálnyi vanília aromát, illetve reszeljük bele egy-egy fél citrom és narancs megtisztított héját. Adjuk hozzá a forró vizet, és keverjük sima, habos állagúra a tésztát. Amint ez kész, hozzáadjuk és nagy mozdulatokkal elkeverjük a tojáshabot is. Alufóliával kibélelt, kör alakú tepsibe tesszük, elegyengetjük, hogy nagyjából mindenhol azonos vastagságú tésztánk legyen, majd beletördelünk és kicsit nyomkodunk öt darab Oreo kekszet (vagy amennyit gondoltok, de nekem az öt elég volt. Kisebb, nagyobb darabokra törtem.)

Légkeveréses, előmelegített sütőben 160 fokon sütjük tűpróbáig (ez úgy 30 perc).

Ugyanezt a folyamatot megismételjük még egyszer, így megkapjuk a tora alapját és tetejét. A megsült tésztákat utána kihűtjük.

A töltelékhez:

egy csomag/tasak tejszínhab - ki milyet használ. Én a CBA-ban kapható, saját márkás por tejszínhabot használom, amit utána tejjel kell felverni. Ezt mindenki döntse el maga, a lényeg az, hogy ne flakonos tejszínhabot vegyetek, mert annak szörnyű az íze. 

A csomagoláson látható módon készítsétek el a tejszínhabot: sokszor azonban nem írják rá, hogy ízesíteni is kell, pedig szerintem ez elengedhetetlen. Szóval én mindig megcukrozom, és most még adtam hozzá némi vanília aromát is, hiszen ez a sütemény erre az ízre épít. Ha készen van a hab, akkor megkenjük vele az alsó lapot, majd öt darab kekszet rátörünk. Én mozsárban kisebb-nagyobb darabokra zúztam őket, és ráborítottam a tejszín tetejére. Letakarjuk a felső lappal, és már majdnem készen vagyunk!

A máz:

2.5 dl tej

egy csomag csokoládés puding

ízlés szerinti cukor

fekete csokoládé (legalább 75%-os) - helyettesíthető kakaóval is, de így intenzívebb a csokoládés íz

100 gramm szobahőmérsékletű vaj

A tej egy részét elkezdem felforralni, a maradékkal pedig csomómentesre kikeverem a puding és a cukor elegyét. Amikor a tej forr, hozzáadom ezt a kikevert pudingot, illetve beletörök egy fél csomag fekete csokoládét. Addig főzöm őket sűrű keverés mellett, amíg sűrű nem lesz. Kiteszem hűlni: teljesen hidegre kell hűlnie, majd beleteszem a vajat, és robotgéppel annyira kikeverem, hogy teljesen csomómentes, sima legyen, a vaj eltűnjön, és olyan legyen, mintha habos volna. Ezzel a masszával aztán megkenem a torta tetejét és oldalát, majd a dolgok végső megkoronázásaképp a maradék kekszeket félbe töröm, és beleszúrom a tetejébe.

Nagyon, de nagyon finom! :)

Fogasfilé hollandi mártással

Leginkább az olyan recepteket szeretem, amik finomak, nem túl macerásak, és esetleg előkészíthetők pár nappal korábban is, mert a karácsonyi sürgésben jól jön a megtakarított idő, illetve az előredolgozás. Ez pont egy ilyen recept. A teljeset írom le, én nem pont így készítettem, de így az igazi. Beszúrok néhány képet a terítésről is, hogy teljes legyen a szett!

Az esti terítés, Anya halászleve már az asztalon.

Az egyik köret: sült alma és cékla. MENNYEI!

Hozzávalók:

12 dkg fogas (süllő) filézve 

1 sárgarépa

1 fehérrépa, csokornyi petrezselyem

1 kisfej vöröshagyma

1 kis méretű citrom

1 mokkáskanál egész fehér bors (itt is feketét használtam helyette, mert nem kaptam)

A fogast megtisztítjuk és kifilézzük. A halcsontokból és a zöldségekből, citromlével ízesítve, babérlevéllel és fehér borssal fűszerezve enyhén sózva 30 perc alatt halalaplevet készítünk. Leszűrjük.. A halfiléket picit megsózzuk, tűzálló tálba tesszük, ráöntjük a halalaplevet. Légkeveréses módon előmelegített sütőben 150°C-on 12-15 perc alatt készre pároljuk.

Így szól az eredeti recept, én azonban csaltam vele egy kicsit, ugyanis a halat nem tehettem csak úgy be a hűtőbe, be kell pácolnom; alaplevünk pedig maradt az előző halas ételből. Így fogtam a zöldségeket, felszeleteltem őket, és olívaolajjal, citrommal összekeverve, sóval és borssal megfűszerezve a halba dörzsöltem - a hal bőrét beirdaltam, hogy könnyebben átvegye az aromákat. Utána a menet ugyanaz volt, mint az eredeti receptben: kis alaplevet ráöntve a sütőben sütöttem, de picit tovább, hiszen a zöldségeknek is meg kellett puhulniuk. A végén roppanósak maradtak, de nem volt célom teljesen szétfőtt répával tálalni.

A mártáshoz valók:

20 dkg vaj

2 tojássárgája

1 kiskanál hideg víz

negyed citrom leve

1-1 csipet cayenne bors és só

A vajat kis lángon felolvasztjuk, ha áttetszővé vált, lehúzzuk a tűzről. A tojássárgákat egy percig vízzel összekeverjük egy tálban, majd vízfürdő felett, közepes lángon habosra keverjük. A tűzről levéve apránként hozzáadjuk a vajat (lehetőleg egyforma hőmérsékletűek legyenek), végül a citrom levével ízesítjük, sózzuk, borsozzuk.

Én ezt már nem csináltam meg hozzá, de a teljesség kedvéért idemásoltam, hátha valaki egyben szeretné elkészíteni.

Ez a recept pisztrángból, harcsából, amurból és tengeri halból is jó.

Végül pedig megosztom a cékla és alma készítését is.

0,5 kg céklát és almát megtisztítunk (az almát csak mossuk és kimagozzuk, a héját hagyjuk rajta!), meglocsoljuk 5 evőkanál olívaolajjal, hozzáadunk 5 gerezd megpucolt fokhagymát egészben, 1 marék oreganót összemorzsolva, meglocsoljuk 5 evőkanál balzsamecettel, illetve sózzuk, borsozzuk, és rácsorgatunk 1 evőkanál mézet. 200°C-os sütőben 40-60 perc alatt puhára sütjük.

Jó étvágyat, jó elkészítést!

Fogasszelet jóasszony módra

Egy ismerőstől kaptunk jó adagnyi fogassüllőt, ő fogta, így biztosak voltunk benne, hogy jó minőségű. Hagyomány nálunk, hogy karácsonykor valamilyen halat eszünk. Mindig van halászlé - idén is volt, ezt azonban Anya készíti, én nem merek belekontárkodni. Az is hagyomány immár, hogy a karácsonyi vacsorát a leves kivételével maradéktalanul én készítem. Tudom, hogy körülbelül mennyi az a hal, amit megeszünk ilyenkor, így próbáltam kalkulálni.

A hal, amit kaptunk túl sok lett volna Szentestére, főleg úgy, hogy az utána lévő napokon egyáltalán nem voltunk itthon. A halat ezért kettéosztottam, és pár nappal Szenteste előtt elkészítettem egy elő-karácsonyi fogást. Erről sajnos képem nincs, de receptem igen, amit meg is osztok Veletek!

A halakat tisztítsuk és mossuk meg, majd ideje felszeletelni őket. Van, aki nem szereti a fejet rajta hagyni, szerintem sokszor nagyon gusztusos tud lenni, de ehhez a recepthez halszeletek kellenek, nem egész hal. Azonban nehogy kidobjuk a halfejeket, azt belefőzzük majd az alaplébe, illetve aki készít halászlevet, annak is hasznos lesz!

Hozzávalók:

60 dkg fogasfilé (ezt vehetjük már készen a boltban, piacon, de könnyedén felszelhetjük magunknak az egész halat megfelelő méretű szeletekre)
só, bors
7 dkg vaj
2 dl halalaplé
1 kis fej vöröshagyma
25 dkg csiperkegomba
1 mokkáskanál őrölt fehér bors (én feketét használtam, mivel sehol sem kaptam fehéret)
1 csokor petrezselyem
1,5 dl főzőtejszín

A halat négy egyenlő szeletre osztjuk. Megsózzuk, borsozzuk, és kivajazott tűzállótálba téve ráöntjük a halalaplevet. Lefedjük és előmelegített sütőben, közepes hőfokon (165°C légkeverésen) 10-12 percig sütjük.

A hagymát apróra, a gombát közepes méretűre vágjuk. Kis olajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd hozzáadjuk a gombát, kicsit megpirítjuk. Közben sózunk (kb. fél teáskanálnyi szükséges) és borsozunk. Beleszórjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet. A hal főzőlevével felöntjük, megvárjuk, hogy felforrjon, majd hozzáadjuk a tejszínt. Beletesszük a halszeleteket is, és nagyjából 10 percig takarékon rotyogtatjuk őket együtt.

Ha jól emlékszem, krumplipürével ettük, de nagyon finom lehet hozzá bármilyen ropogóssá párolt zöldség.

Jó étvágyat!

Mézes grog

Tudjátok, mennyire szeretem a teát. Nincs is jobb ilyen hideg időben, hiszen felmelegít, ízletes és még jótékony hatásai is vannak. A grog egy fokkal magasabb szintre emeli a teát. Megosztom Veletek a receptjét, nekem, illetve nekünk nagyon ízlett. Az eredeti recept - ezt fogom közölni - négy főre írja az arányokat, én csak kettőnknek készítettem.

600 ml vizet fel kell tenni forralni egy olyan edényben, amiben aztán több dolgot is főzhetünk egyszerre. Forráskor beleteszünk egy jó minőségű fekete tea filtert (én rummal ízesített fekete teát tettem bele, lentebb részletezem, miért), és addig áztatjuk, amennyi időt írnak hozzá. Nem szabad túl sokáig áztatni, mert akkor a csersav elkezd nagy mennyiségben kioldódni, az pedig megkeseríti a teát (fekete teánál az áztatási idő 3-5 perc). Ezután ismét alágyújtunk, és hozzáadunk egy teáskanálnyi szegfűszeget, egy egész fahéjat, csipetnyi őrölt gyömbért, három evőkanál mézet, egy karikára vágott narancsot és két ugyanígy felaprózott citromot, és 10 ml rumot (mivel nekem nem volt itthon, ezért a rumos fekete tea), majd összefőzzük őket legalább öt percen keresztül.

Ezután szép lassan töltjük őket talpas poharakba. Vigyázzatok, nehogy szétpattanjon, ezért lassan adagoljátok, és mindig forgassátok meg benne a forró teát, hogy az üveg hozzászokjon a hőhöz.
Minél forróban fogyasszátok!

Tejkaramellás torta

Tegnap a könyvtárban beleszaladtam a Nélkülözhetetlen desszertek című könyvbe, és éreztem, hogy számomra a könyv is nélkülözhetetlen. Így ma ebből sütöttem egy süteményt, a karamellás tortát. Íme, itt a recept, próbáljátok ki Ti is, mert isteni lett!

Hozzávalók az omlós tésztához:

250 g finomliszt

125 g vaj

3 evőkanál kristálycukor

1 tojássárgája

1 evőkanál hideg víz

Elkészítés:

A lisztet szitáljuk bele egy nagy edénybe, így levegős lesz, ezáltal a tészta könnyedebb lesz. Adjuk hozzá a kis darabokra vágott vajat, és morzsoljuk el a liszttel.

Az átszitált liszt könnyedebb, levegősebb

Ezután adjuk hozzá a cukrot, a tojássárgáját és a vizet, majd gyors, erőteljes mozdulatokkal dolgozzuk egybe a tésztát. Lehet, hogy úgy tűnik, nem áll össze a tészta, de ne pánikoljatok: gyorsabban kell gyúrni, erővel. Ha összeállt a tészta, betesszük a hűtőbe 20 percre, hogy lehűljön. Azután kivesszük és kinyújtjuk, egy 22 cm átmérőjű tortaformába tesszük, a széleit is kitesszük tésztával. Ismét visszatesszük 20 percre hűlni a hűtőbe; közben a sütőt 180 °C-ra előmelegítjük.

Ha letelt a hűtés ideje, kivesszük a tésztát, megszurkáljuk a tetejét egy villával, hogy a gőz tudjon távozni sülés közben. Egy másik sütőpapírt terítünk a tészta tetejére, arra pedig száraz babot vagy rizst teszünk, hogy ne púposodjon fel a tészta, hanem egyenletes maradjon sülés közben is (természetesen akinek van, használhat kerámiagolyókat is). 35 percig sütjük 180 °C-on. Azért kell előtte 20 percig hűteni, illetve a sütőt előmelegíteni, hogy a tészta roppanósra süljön, ahogy hirtelen a hidegről a melegre kerül.

Amíg sül a tészta, elkészíthetjük a tölteléket.

Hozzávalók a tejkaramella töltelékhez:

370 g cukor (az eredeti recept barna cukrot ír, de finom lesz fehér cukorra is)

80 g finomliszt

5 dl tej

90 g vaj

2 teáskanál vaníliaesszencia

2 tojássárgája

Elkészítés:

Egy lábasba tesszük a cukrot és a lisztet, kikeverjük őket, majd lassanként adagoljuk a tejet, amellyel folyamatosan keverjük a lisztes cukrot, hogy elkerüljük a csomósodást. Amikor csomómentesre kikevertük, feltesszük kis lángra főni, állandóan kavarjuk, nehogy leégjen, és a vajat felolvasztjuk benne. Utána addig főzzük (körülbelül 8 percig), amíg fel nem forr, és elkezd besűrűsödni. Amikor sűrű lett a krém, levesszük a tűzről, és kicsit hűlni hagyjuk, közben néha megkeverjük, hogy ne csomósodjon. Amikor lehűlt egy kicsit, beletesszük a két tojássárgáját, jól eldolgozzuk.

Készítsük el ezután a három tojássárgájából a habot a tetejére! Kis sóval elkezdjük keményre verni a fehérjét, és amikor elértük a megfelelő állagot, akkor 4 evőkanálnyi cukrot adunk hozzá.

Ezután rákenjük és eloszlatjuk a tésztán a krémet, majd a tetejére rákenjük a habot, és az egészet visszatesszük sülni 10-15 percre, míg barna nem lesz a hab a tetején. Utána hagyjuk hűlni.

Személyes megjegyzések:

A tölteléknek csak a fele mennyiségét írja a könyv, de miután azt elkészítettem, nagyon kevésnek találtam, ezért csináltam még egy adagot, azaz duplát, és szükség is volt rá, hogy rendesen kitöltse a helyet. Ide már ezt a verziót írtam.

Az a tapasztalatunk, hogy legalább egy fél, egy napot érdemes pihenni hagyni ezt a sütit több okból. Így is mennyeien finom, de a tölteléknek idő kell a megszilárduláshoz (mi úgy 30 perccel a sütés végre után vágtuk fel, és akkor még nagyon folyt); valamint annyi idő alatt a tészta még inkább omlós lesz, megpuhul, kicsit magába szívja a krémet. Holnap egy másik változatát csinálom meg, ha jól sikerül, azt is hozom.

Jó sütést, jó falatozást!

Diótorta

Az alább ismertetett süteményt elkészítettem magamnak a születésnapomra - osztatlan sikere volt! A már említett teás receptkönyvből lestem ki ezt is, nagyon szép volt a fotón. Bár az enyém nem olyan lett, mint a képen - viszont jobb. Isteni finom, ropogós a dió miatt, kicsit hasonlít a grillázsra. A tejszínhabbal remekül kiegészítik egymást, kellemesen krémes lesz tőle. Íme, ilyen egyszerű elkészíteni!

Hozzávalók:

A tésztához:

180 g liszt

100 g puha vaj (ne folyós legyen, hanem szobahőmérsékletű)

30 g porcukor (én 120 körül tettem bele)*

1 tojás

2 csipetnyi só

A lisztbe belemorzsoljuk a puha vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a csipetnyi sót és a tojást, majd gyors mozdulatokkal összedolgozzuk őket. A cél az, hogy ne ragadjon a tészta a kezünkhöz. Amint ez megvan, cipót formálunk belőle, celofánba csomagoljuk, és legalább egy órára a hűtőbe tesszük hűlni. A tészta a kezünk melegétől felmelegszik, ezért a nyújthatóság végett muszáj lehűteni.

* Nem tudom, miért, de nekem végül nem lett nyújtható a tésztám. Arra gyanakszom, hogy a több cukor kicsapódott a tetejére, ezért ragacsos lett. Ezt úgy oldottam meg, hogy nyújtás helyett a képen látható módon egyszerűen belenyomogattam a tepsibe. Nem tudom, milyen az eredmény kevesebb cukorral, de én nem szeretem az ízetlen tésztát, ezért inkább nyomogatok, minthogy ne legyen édes a tészta. 

Amíg a tészta lehűl, pihenhetünk, olvasgathatunk vagy elkortyolhatunk egy meleg kakaót, teát. 

Mikor letelt az ideje, kivajazunk egy 25 cm átmérőjű formát (az enyém 28 cm, és bőven befedte a tészta, még sok is volt). A tésztát kinyújtjuk (ha sikerül), és beletesszük a formába úgy, hogy a szélein is legyen tészta. A felesleget levágjuk. Ha nem megy a nyújtás, akkor nyomkodjuk. A tésztát így visszatesszük 10 percre a hűtőbe, közben elkezdjük előmelegíteni a sütőt 180 fokra.

Hozzávalók a töltelékhez:

260 g tisztított dió (keressünk szép fél diókat a tetejére díszítésnek)

3 tojás

125 g cukor

75 g vaj

A keverést kézi verővel kell csinálni a diók épsége végett, de ne aggódjatok, mire végeztek, szép kis karizmotok lesz!

A puha vajat kikeverjük a cukorral úgy, hogy krémes legyen, teljesen eltűnjenek a vajdarabkák. Utána egyenként hozzáütjük a tojásokat, és mindegyikkel alaposan kikeverjük. A massza szép krémes lesz, a cukor lassan elkezd felolvadni. Ha megfelelő az állaga (nincsenek benne vajmaradékok), akkor hozzáadjuk az előzőleg durvára összetört dióbelet. A durvára összetört nálam azt jelentette, hogy egy kicsit a mozsárral megtörögettem, de nem zavart, ha marad benne nagyobb darab.

Mindezt utána ráöntjük a tésztára, elegyengetjük, hogy mindenhová jusson. A tetejére feltesszük a fél diókat, hogy szép legyen, majd betesszük a 180 °C-os sütőbe, és jó 45 percig sütjük.

Az történik, hogy a tészta vékony, de jó textúrájú lesz sütés közben, nem lesz túl puha, túl kemény; a dió pedig istenien ropogós, a cukor körbevonja, és egy grillázsjellegű páncélt képez (nem olyan kemény, nyugalom!). 

Íme, a végeredmény:

Az idei születésnapomon volt a legtöbb tortám: 4 darab (a nem ehetővel együtt 5 - a nem ehető természetesen nem azt jelenti, hogy rossz volt, hanem azt, hogy "nem létezett" - rajzolva kaptam). Sütöttem magamnak ezt, anyukámtól kaptam egy csokisat, mamától egy orosz krémtortát, apa unokatesójától pedig egy fekete erdő tortát. Nyami! Másnap estére már minden elfogyott!

Mama tortája

Laci fekete erdő tortája

És ami aznap este maradt belőlük. A jobb sarokban Anyuka tortája

 Jó kis születésnap volt, jobban nem is telhetett volna! Együtt voltunk, jó sokan voltunk, játszottunk, beszélgettünk, és rég látott rokonok is jöttek. Helló, 22!

Aszalt gyümölcsös püspökkenyér

Ma ismét sütésre került a sor, és megint csak egy, a Nagy Tea Enciklopédia című könyvben található receptet írtam és gondoltam tovább egy kicsit. (Erről a sütésről nem készült lépésről lépésre kép.) Íme!

Hozzávalók:

280 gramm liszt
175 gramm puha vaj
150 gramm cukor
3 tojás
1 tasak élesztő
fahéj
porított gyömbér
citromhéj
aszalt gyümölcsök ízlés szerint

Elkészítés:

Az elkészítése - gyerekjáték. A cukrot és a tojásokat habosra keverjük, míg szép sárga és krémes nem lesz az egész, majd hozzáadjuk a puha vajat is, és azzal is megfelelően eldolgozzuk, hogy ne maradjon a masszában vajdarabka. Hozzáadjuk a különböző fűszereket (fahéj, gyömbér és citromhéj - ezekből mind ízlés szerint adagoljatok, én nem tettem sokat, csak az illata és íze kedvéért egy picit), elkeverjük, majd a sütőporos lisztet is hozzáadjuk lassanként, jól kikeverve. Ha csomómentes, szép masszát kapunk (nem folyós lesz, hanem közepesen szilárd), akkor hozzáforgatjuk a nekünk tetsző gyümölcsöket, majd őzgerincbe tesszük, és 180 fokos, előmelegített sütőben, légkeverésen úgy 60 percig sütjük.

Tálaláskor érdemes felverni egy kis tejszínhabot, hogy krémesebb legyen.

Jó sütést, jó étvágyat!

Gyümölcsös kuglóf tejkaramell öntettel

Az elkészült édesség

Ma az időjárás a négy fal közé kényszerít, de ilyenkor sem kell tétlenül ülni. Nagyon szeretek új recepteket kipróbálni, és még jobban szeretek recepteket átgondolni, a magamévá formázni. A héten kihoztam a könyvtárból két, a teázásról szóló szakkönyvet, és az egyikben nagyon jó receptek is vannak (ezekről majd írok bővebben). Most az egyik ilyen receptet írtam át.

Hozzávalók:

250 gramm liszt
3 tojás
1,5 dl víz
10 gramm élesztő
75 gramm puha vaj
1 citrom lereszelt héja
125 gramm cukor
2 evőkanál méz

A kuglóf formát vajjal és liszttel alaposan kenjük ki, hogy ne ragadjon bele a tésztánk, és könnyen kiessen sütés után. A kerámia edényben több idő kell a sütőben.

Először vajjal és liszttel kikenjük a formát, amiben majd megsül a kuglóf. Ez lehet kerámia vagy fém; én most a kerámiát választottam. A sütőt melegítsük elő 160 fokra, légkeverésesen.

Az élesztőt a langyos vízben, kis cukorral felfuttatjuk. Ahogy ez készen van, a lisztet, cukrot, élesztős vizet, puha vajat, a citrom héját és a mézet elkezdjük robotgéppel (bátrabbak kézzel) felverni, amíg szép sima nem lesz.

Ha ez is megvan, akkor egyenként hozzáadjuk a tojásokat; minden tojásnál egy-két percig keverjük, hogy krémes, sima masszát kapjunk, csomók nélkül.

Ezután nincs más hátra, csak hogy az ízlésünknek megfelelő gyümölcsöket, magvakat beleszórjuk a tésztába. Én ma meggyet tettem bele, és pár maréknyi diót. Elkeverjük, majd beleöntjük a formába, és 30 percig kelni hagyjuk. Majd betesszük a forró sütőbe sülni 60 percre. Folyamatosan nézni kell közben, tűpróbáig sütni. (Ha fém edényben sütjük, akkor 170 fokon kell 40 percet sütni.)

Amint kész, hagyjuk hűlni, majd ha már langyos, akkor a széleinél vágjuk körbe, és öntsük ki egy tányérra, tálcára. Ezután elkezdhetjük elkészíteni a tejkaramellás, levendulás öntetet.

A tejkaramella készítése tulajdonképpen nem bonyolult feladat, ehhez találtam egy nagyon jó videót az egyik kedvenc szakácsnőmtől, azt fogom ide betenni. Én ehhez a mérethez egy teásbögrényi cukrot karamellizáltam, a tejet pedig csak érzésre adtam, de nem volt sokkal több 1 dl-nél.

Íme, így kell karamellizálni.

Én csupán annyi furfangot követtem el, hogy a végén beletettem egy kis levendulavirágot is (egy növényszárnyit csak, mert anyukám nem szereti annyira; az ízén annyira nem lehet majd érezni, de az illata mennyei!), és picit még kevertem őket együtt. Ezután gyorsan kell vele dolgozni: leöntöttem a kuglófot, és a cukorszálakkal próbáltam díszíteni, de van még mit gyakorolni ilyen téren. A karamell szinte rögtön megdermed, szóval tényleg sietni kell vele.

Jó étvágyat!

A legjobb étel forró nyári napokon

Mivel még mindig olyan meleg van, hogy az emberről ülés közben is dől a víz, tulajdonképpen mit sem vesztett aktualitásából a kedvenc főtt ételem meleg időkben. Nem tudom, hogy vagytok vele, de mikor ilyen forróság van, sokszor elvagyok étel nélkül egész nap, annyira nem kívánja a testem az ételt, főleg nem a zsírosakat. A képen látható tészta sugóval azonban minden, csak nem nehéz étel, épp ellenkezőleg: főtt, ezért tápláló, gyors, könnyű, hamar telít, de nem az a bumm kategória. Az elkészítése pedig mindennél egyszerűbb.

(Mennyiséget nem tudok írni, mert ez csak kb.)

Felteszek egy lábasba vizet főni, forrásig hagyom, majd ha felforrt, akkor három kanál tengeri sót teszek bele, és a tésztát. Egy főre 80 grammot szoktam kifőzni, de van, hogy csak érzésre főzök. A csomagoláson megadott ideig főzöm (illetve ez csak az eredeti olasz tésztáknál működik, pl Barilla, a többire nem jó időt írnak, és nem al dente lesz, hanem egy szétfőtt vacak, ami undorító; így sokszor ezt is csak érzésre és kóstolásra készítem). A tészta fajtája teljesen mindegy, a spagetti is megfelel, de a képen látható riccioli és társai is tökéletesek: ki melyiket szereti jobban.

Miközben a víz forr, elkezdem megcsinálni a sugót. Igazán egyszerű: összevágom kis darabokra a cukkinit (a héját is rajta hagyom, tele van vitaminnal), egy kis olívaolajban felteszem párolódni, megborsozom, megsózom, hozzá adom a frissen szedett és kicsire metélt maréknyi oregánót, bazsalikomot, hogy az igazi olasz ízt elérjem. A zöldbabot többféle módon elkészíthetjük: szoktam párolni és vízben előfőzni. Mindkettőnél az a lényeg, hogy puha legyen, mégis roppanós maradjon (jobban kedvelem amúgy a párolást, mert ott igazán roppanós marad), majd ha ez kész, hozzáadom a rotyogó cukkinihez, amit időközben felöntöttem egy kis főzőtejszínnel (ennek a szükséges mennyiségét főzés közben úgyis látjátok majd). Összefőzöm őket, sózok (ezzel azért várok, mert párolás közben már előre megsózom kicsit a babot, így lehet, hogy az elég is. Inkább sózzunk utána, mint hogy el, és akkor már nem lehet nagyon javítani.) Lehet kapni a boltban krémsajtot, annak a felét hozzáadom, még egy kicsit főzöm őket együtt, és kész is.

A tésztát leszűröm (akinek van szűrős edénye, és nem kell leöntenie a vizet, háromszor is felhasználhatja ugyanazt a főzőlét), de nem csöpögtetem le nagyon a tésztát, hanem egyből öntöm is rá a sugóra. Nem baj, ha vizes marad, az csak krémesebbé teszi az egészet. Egy-két percég összefőzöm az öntetet és a tésztát, kiszedem tányérba, és korgó gyomorral hozzá is látok.

Aki még ennél is többet szeretne, az elkészítheti ezt a két-perc-alatti salátát.

Saláta, paradicsom (amilyet csak akartok: piros, sárga koktél, nagy paradicsom), ezeket beleteszem egy nagyobb tálba, megsózom picit, megborsozom, leöntöm olívaolajjal és balzsamecettel (többféle is kapható, mindenki az ízlésének legkedvesebbet használja; nekem a Modenai a legízletesebb), összeforgatom, és voila: kész az ételünk, nagyjából 20 perc alatt. Egy pohár vörösbor, csendes zene, és minden kész!

Zene a főzés mellé :)

Jó étvágyat!

Levendulás, rózsaszirmos cseresznyés pite

 

Ígértem, hogy a kóstoló után leírom ennek az egyszerű, de nagyon finom süteménynek a receptjét, amit eredetileg az interneten találtam, viszont módosítottam rajta pár dolgot, így én a saját verziómat adom közre. Nagyon érdekes ízű sütemény, ez alatt finomat értek, csak különlegesebb módon, ínyenc egy kicsit, ha így tetszik. A torta alapja egy tejes piskóta, nagyon puha és omlós (a tejnek köszönhetően pedig napokig ilyen marad), tulajdonképpen épp olyan, amilyet cseresznyés pitékhez szoktunk készíteni, de a levendula megbolondítja. Az ízét leírni nem tudom, de egy nagyon mély, édeskés aromát képzeljetek el, ami ott marad a szátokban (és ezt is jó értelemben írtam.) Szóval nekem nagyon elnyerte a tetszésem. Íme, így készül!

Mindenek előtt készítenünk kell egy cukros szirupot, hogy a levendula kiadja az igazi ízét. Ehhez szükséges 3 evőkanál cukor, 5 evőkanál víz (én ezeket véletlen felcseréltem, de kis plusz víz hozzáadásával elhárítható a baj) és 10 frissen szedett levendula virágzata (ha szárított, akkor picit többet kell használni, szerintem úgy 2-3 kávéskanálnyi virágzat elég.)

A cukrot és a vizet elkezdjük főzni, majd a cukor felolvadása után beleszórjuk a virágokat, ezeket néhány percig együtt főzzük, majd félretesszük 30 percre hűlni, ázni.

Következhet a tészta.

300 gramm lisztet, 1 zacskó sütőport, 150 gramm cukrot (az eredeti recept 100 grammot ír, de mi édes szájúak vagyunk, mindig több cukrot használunk), csipetnyi sót, 3 tojás sárgáját, 1 dl tejet és fél csomag kissé megolvasztott vajat/margarint összedolgozunk robotgéppel, majd a 30 perc leteltével hozzáadjuk a cukorban ázó levendulát is, eldolgozzuk. Az így kapott massza elég sűrű lesz, éppen ezért a 3 tojás keményre vert habját beleforgatjuk lágy mozdulatokkal, hogy fellazítsa. Az immár levegős, laza tésztát egy kivajazott/alufóliázott/sütőpapírozott formába töltjük, és megszórjuk cseresznyével. A recept 35-40 dkg-ot ír, én viszont ezt csak nagyjából mértem ki, nem figyeltem rá pontosan. A legvégén az előre leszedett rózsaszirmokat adjuk hozzá - itt 3 rózsát ír a recept, de tulajdonképpen a mennyiség ránk van bízva. Itt egy pillanatnyi kitérő kell:

1. Ezt a recept is írja, így én is említést teszek. Amikor a szirmokat szedjük, vágjuk le a szirom alján lévő fehér részt, mert az kesernyés ízt adhat a süteménynek.
2. A szirom permetmentes helyről legyen, nem szeretne senki megenni mérget.
3. Intenzívebb rózsaíz eléréséhez a szirmokat előzetesen keverjük össze a cseresznyével, így a leve kiáztatja belőle az ízeket.
4. Én sokféle, nem csak piros színű rózsaszirmot használtam.

Mindezek után 25 percre 180°-os előmelegített sütőbe tesszük, és nem légkeverésesen sütjük. Az enyémhez nagyjából 45-50 perc kellett, hogy tökéletesen, barnára süljön, ugyanis a több cseresznye több levet engedett, ehhez pedig több idő kellett.

Egyszerű, gyors sütemény. Sok sikert, jó falatozást!

Frissítő turmix

A mai süteménybe (recept kóstoló után) szedtem egy kis friss cseresznyét, viszont soknak bizonyult, így míg sütöttem, félretettem a maradékot a mélyhűtőbe, hogy lehűljön. Ebben a tikkasztó melegben nehezen mozog az ember, én legalábbis hosszas vonakodás után veszem rá magam, hogy bármit is csináljak. A dolgon már csak a tenger segíthetne, de sajnos a hátsókertünkben az nincs, jönnie kellett egy B tervnek. Épp erre jó ez a jeges, frissítő turmix.

(Mennyiséget nem tudok írni, csak érzésre dolgoztam.) Fogtam a megmaradt, kissé megfagyasztott, frissen pucolt cseresznyét, majd adtam hozzá három levél friss citromfüvet, tíz levél borsmentát és úgy öt levendulavirágot. Ezt elkezdtem leturmixolni, hozzáöntöttem annyi tejet, hogy kijöjjön egy nagyobb adag belőle. (Három ilyen, majdnem teli pohárnyi.) Amikor az egész jó állagú lett, adtam hozzá úgy öt kávéskanálnyi cukrot, és voila, már kész is!
Gyors, egyszerű, hűvös, egészséges és friss! Yummie!

Levendulaszörp

Az ötletet tulajdonképpen Dóri adta, mikor megláttam a fényképet a ténykedéséről. Természetesen egyből receptért kiáltottam, így most ezt teszem közzé.

A már elkészült levendulaszörp

Hozzávalók:
2 bögre víz
6 bögre cukor
2 bögre (lehetőleg friss) levendulavirág
6 citrom leve és héja

Lépések:
A cukrot és a kifacsart citrom levét, illetve a lereszelt héját a 2 bögre vízzel addig forraljuk, míg teljesen el nem olvad a cukor, ekkor beletesszük a levendulavirágokat is, picit forrázzuk őket együtt, majd lefedve áztatjuk legalább négy órán át, de még intenzívebb lesz az íz, ha 24 órán keresztül hagyjuk ázni. Ezután leszűrjük a levet, ismét felforraljuk, és a szép, rózsaszín levet (ami jó szirupos lesz) beletöltjük jól kimosott üvegekbe, lezárjuk őket és száraz dunsztba tesszük, ahol pár nap alatt kihűlnek. Tartósítószer, jól olvastad, nem kell bele, ez így eláll.
Nagyon finom, különleges szörp.

A levendulavirág forr a lábasban.

Felmerülhet a kérdés (bennem legalábbis felmerült), hogy mit csináljunk a virággal. Ez persze nem olyan egyértelmű (már hogy miért lesz ebből egyáltalán kérdés), de mivel a virág tele van kikristályosodott cukorral, kár kidobni. Éppen ezért beletettem egy zacskóba és lefagyasztottam, ha lesz időm, felhasználom vagy süteménybe, vagy - és most ez kecsegtetőbben hangzik - jégkrémet fogok belőle készíteni, úgyis régóta akartam csinálni mézes levendulafagylaltot.

Köszönöm, Dóri! :)