Amikor legutóbb valami érdemlegeset írtam ide, még hideg volt és tél, azóta viszont a kert már buja zöld, tele virágokkal és lassan terméssel is. Sajnos időhiányban nem tudtam sem fényképezni, sem írni, de írásban mindenképp összefoglalom majd a történteket, viszont mindenek előtt receptet osztok meg!
Leginkább tavasszal és nyáron szeretek főzni. Elbűvöl a sok szín, illati és íz, amikor pedig a saját kertemből szedem az alapanyagokat, az külön élvezet! Sajnos itt még nem tartunk, hiszen a természet csúszásban van, de ilyenkor az is megteszi, ha kimegyek a piacra és termelőktől szerzem be a finomságokat.
Így aztán ma én főztem az ebédet és a vacsorát a családnak - ezt osztom meg Veletek! Képek, sajnos, nincsenek, de ígérem, mostantól kezdve fényképezek folyamatosan, most már van rá időm!
Vastag kérgű lapocka
Fogtam úgy egy kilogramm csont nélküli lapockát, szétbontottam, egyenlő vastagságú és hosszúságú csíkokra vágtam, majd egy nagy edénybe apróra vágott nagy csokor petrezselymet, oregánót, egy hosszú szál rozmaringról leszedett leveleket, két-három levél zsályát és némi pirospaprikát tettem, sok borsot, sót, és némi lisztet. Ebbe a keverékbe forgattam bele a húst, hogy így bevonatot képezzen rajta - ez sül majd ropogósra.
Leginkább kinn, a nyári konyhában szeretek főzni ilyenkor, nem csak azért, mert kint vagyok, hanem mert nem kell annyira figyelni arra, hogy hova csap az olaj vagy hogy kicsit nagyobb a kupi a szokottnál. Tehát miután a húst összekevertem a lisztes, pirospaprikás, fűszeres eleggyel, kiköltöztem a kinti konyhába. Olyan serpenyőt válasszatok, amiben nem baj, ha picit odakap a hús, ha kaparni kell az alját. A liszt miatt szinte biztos, hogy így jártok majd. Nem öntöttem sok olajat a serpenyőbe, épp annyit, hogy az alját ellepje, és egyenletesen érje a húsokat. Felhevítjük az olajat, majd beletesszük a húst és megpirítjuk az összeset, minden oldalán. Erre elég öt perc, de közben folyamatosan keverni kell, hogy ne kapjon oda nagyon! Amikor megkérgesedett a hús, felöntjük vízzel, lefedjük és hagyjuk rotyogni, hogy főjön. Többször is szükséges lehet felönteni, ezt majd látjátok! Közben pedig kóstoljatok és fűszerezzetek: biztosan kell még bele több só, bors. Vágtam bele egy kis piros erős paprikát, hogy csípősebb íze legyen, illetve adtam hozzá két teáskanál delikátot, hogy az íze kiegyensúlyozott legyen. Nagyjából egy-másfél órát főztem, de a húst mindig nézni kell, és ha puha, omlós, akkor van készen. Mielőtt levettem volna a tűzről, még frissen szedtem hozzá kétféle petrezselymet, és egyszerűen, vágás nélkül, egyben a tetejére szórtam, hogy a friss íz is belefőjön.
A leve egy behabart, picit zsíros lé lesz - ezt ne dobjátok ki, hanem tegyétek félre egy tálkába - később szükség lesz rá!
A köretek
Többféle köretet készítettem, mert már nagyon vágytam a friss, tavaszi ízekre, a zsenge, ropogós, színes zöldségekre. Az egyik köret a petrezselymes rizs volt, amely elkészítését itt most nem ismertetem - nem olyan bonyolult.
Párolt spárga és sárgarépa dijoni mustáros mártással
A spárga nem csak hogy finom, ropogós és friss, de még egészséges is! Mindenképpen meg akartam őrizni ezt a roppanó frissességet, a tartását és az ízét, ezért párolva (vagyis nagyon rövid ideig főzve) készítettem el. Íme a recept!
Feltettem egy lábasban vizet forrni, eközben pedig megtisztítottam a fehér spárgát. A spárgát így tisztítjuk: levágjuk az aljáról a csúnya részt, a virágát meghagyjuk, hacsak nem hiányos, sérült vagy csúnya, majd meghámozzuk. A kemény héjszerűségnek le kell jönni, és csak a nedvdús, friss spárgaszál maradhat. Ezután megmostam, és olyan 5 centiméteres darabokra vágtam őket. Fontos, hogy nagyjából egyforma méretűek legyenek, hiszen egyszerre főzzük őket, vagyis egyszerre kell elkészülniük.
Ha felforrt a víz, teszünk bele egy csapott teáskanálnyi cukrot és ugyanennyi sót, majd beletesszük a spárgákat, és 10-12 percig főzzük, letakarva. Amikor lejárt az idő, egy lyukas merőkanalat, amivel kiemeljük a spárgákat és beletesszük egy lyukas tárolóba, hogy picit hűljön és csöpögjön. A vizet ne öntsük ki, hanem tegyük félre hűlni!
Közben felteszünk ismét vizet forrni, megpucoljuk a répákat, megmossuk őket és feldaraboljuk egyenlő nagyságú csíkokra. Amikor felforr a víz, én nem teszek bele semmit, mert jobban szeretem a répa saját ízét. Beleteszünk egy lyukas tárolót (
aminek nem tudom, mi a neve, ezért inkább képet szúrok be róla IDE), aminek az alján lehet egy kis víz, egyébként ne érje víz: így lehet házilag párolni. Beletesszük a répákat, lefedjük, és úgy 15 perc alatt készre párolódik - közben természetesen egy villával folyamatosan ellenőrizzük az állagát. A lényeg, hogy roppanós maradjon, de legyen eközben lágy is. Amikor készen van, akkor kivesszük a szűrőt, és hagyjuk egy kicsit csöpögni.
Dressing
Egy lezárható tetejű üvegbe beleteszünk némi spárga főzőlevet, olívaolajat, sót, borsot, egy evőkanál dijoni mustárt, két evőkanál borecetet (az eredeti recept fehéret ír hozzá, nekem csak fekete volt itthon, és az is tökéletes); majd lezárjuk az üveget és jól összerázzuk az öntetet.
Pontos mértékegységeket sajnos nem tudok írni, mert az eredeti recept egy kiló spárgához írta a mennyiséget, nekem pedig nem volt annyi, így szemmértékre készítettem. Az a lényeg, hogy ellepje a lé a spárgákat. Ezután ráöntjük ezt a spárgára és hagyjuk benne állni legalább 12 percig (de lehet ám tovább is).
Én eredetileg külön tálaltam a spárgát és a párolt répát, de anya szerint jobb volt a kettő együtt, így vacsorára már összeöntöttem őket, így egy dressing ment rá, és valóban kiemelte a répa ízét.
Nagyon jól előhozza, de meghagyja a spárga lány ízét ez az öntet, nem túl erős és karakteres, de érezni, hogy van rajta valami, a mustárt pedig csak annyira lehet érezni, amennyire szükséges.
Saláta in italiano
Ez persze nem a tökéletes saláta, mert a paradicsom még hiányzik belőle, de majdnem!
Ehhez veszünk bármilyen salátát (fejes, tépő...), megmossuk, kisebb darabokra szaggatjuk
kézzel! Utóbbi azért kapott kiemelést, mert valóban fontos, hogy a hozzávalókat kézzel tépjük bele, ugyanis így nem sértjük meg nagyon a zöldség/fűszer szerkezetét, ezért az aromák, ízek és illatok sokkal intenzívebben kijönnek majd. Tehát miután beleszaggattuk egy nagy edénybe a salátát, mossunk meg és vágjunk fel pár retket, és pár szál újhagymát is. Ha szép a retek levele, akkor azt is beleszaggathatjuk a salátába - az enyémek sajnos csúnyák voltak, így ment a komposztra. Az újhagyma leveleit is vágjuk bele a salátába - kellemes, enyhe ízük van, és nagyon egészséges. Szedjünk bele bazsalikomot, hiszen ez koronázza meg az egészet, de a leveleket csak tépkedjük, semmiképp se vágjuk!
Idén többféle bazsalikomot ültettem: a klasszikuson kívül görög, vörös levelű és fahéj illatút is. Nagyon szeretem a bazsalikomot, az egyik kedvenc fűszerem: intenzív illata mindig meghozza az étvágyam, és persze mindig Olaszországot juttatja eszembe...
Ezután nincs más hátra, mint hogy az egészet megbolondítsuk egy jó adag olívaolajjal és balzsamecettel, keverjük őket össze, és volia, készen van egy egész fogás, sok körettel, ami a tavasz jegyében készült, ízletes, ropogós, színes és egészséges! Felfrissíti a testet és a lelket, ahogy ropog és frissességet varázsol körénk!
*
Estére már kevesebb saláta maradt, ezért kitaláltam egy plusz köretet, amit viszont bármikor elkészíthetünk, akár reggelire is!
Csak pár szelet kenyér kell hozzá, egy jó adag apróra vágott rozmaringlevél és - emlékeztek, mondtam, hogy tegyétek félre a húsról lekerült felesleges olajos főzőlevet? Ez mostanra már megkocsonyásodott és kenhetővé vált.
Egy tányérba beleszórtam a felaprított rozmaringlevelet, ráöntöttem pár teáskanálnyit ebből a léből, összekevertem őket, majd a kenyérre kentem, hogy jó réteget képezzen rajta. Ha kevés az olaj, akkor adhattok még hozzá a megmaradtból, csak arra figyeljetek, hogy a rozmaringosból mindegyik szeletre maradjon elég. Felforrósítottam egy serpenyőt, és a bekent oldalával lefelé rátettem a kenyeret, közben pedig megkentem a másik oldalát is a rozmaringos, olajos kenőccsel. Pár perc után, amikor a kenyér külseje már ropogóssá sült, megfordítva a másikat is ropogóssá sütöm, és készen is van egy friss harapnivaló! Az összessel így tettem. Az eredmény: kívül ropogós, belül lágy, puha, meleg kenyér, amit megkoronáz a rozmaring frissessége.
Ha nincs megmaradt főzőlé, akkor egyszerűen olívaolajjal kell összekeverni a rozmaringot. Azt hiszem, már tudom, mit reggelizem holnap...
Próbáljátok ki a fogást, ha van időtök, kedvetek! Én pedig most már többször, gyakrabban jelentkezem!
