Texasi csirke citromos, kakukkfüves krumplival

Egy ilyen szörnyű napon, mint a mai, amikor hideg is van kinn, ráadásul még az eső is szakad, a napot hírből sem ismerjük, minden kopár és szürke --- szóval, amikor a tavasz még sehol, pedig már vágyunk rá, a téltől pedig szabadulnánk, és még a macskának sincs kedve kinn lenni, akkor szükségünk van valami lélekerősítőre. Szívesen hívnám segítségül a tavasz friss zöldségeit, de sajnos azokra még várni kell, viszont a szép étel melengeti a lelket, s ha még finom is, akkor egy pohár bor és jó kis zene kíséretében jobb kedvre deríthetik az embert.

Egy idő után roppant nehéz ugyanabból az alapanyagból kihozni valami újat - ezt láttam anyán, de annyira nem csodálkozom, elvégre már húsz-egynéhány éve főz folyamatosan, az ember belefárad. Ritkán főzök meg én egy teljes menüt, leginkább csak karácsonykor és nyáron, mikor sok a friss zöldség a kertből, de ma, hogy elűzzem a rosszkedvem, átvállaltam a feladatot.

Ahogy a címben is látni, texasi csirkét készítettem, de ez így nem teljesen igaz, mert kicsit átszerkesztettem, ugyanis anya nem szereti a nagyon csípős ételeket, így egy kevésbé csípős, de legalább olyan finom változatát készítettem el. Ezt most megosztom Veletek!

Az alaprecept hat darab csirkecombra szól, az én verzióm elég lett tizenkét csirkecombhoz, ami négy felső, és nyolc alsó combból állt - csak azért írom, hogy tudjatok kalkulálni a mennyiségekkel.

Tehát megtisztítottam és alaposan megmostam a combokat, majd besóztam és borsoztam őket, egy megfelelő méretű tepsibe tettem őket, és bármilyen zsiradék nélkül, alufóliával letakarva betettem a 180°C-ra előmelegített sütőbe, hogy egy óra alatt megpuhuljon a hús.

Közben elkészítjük a csípős szószt hozzá. Mielőtt azonban ennek nekiállnánk, meghámozunk az ételünkhöz és családunknak elegendő mennyiségű krumplit, azt hasábokra vágjuk, egy nagy tepsibe tesszük, megsózzuk, megborsozzuk, meglocsoljuk egy citrom levével, és morzsolunk rá legalább két maréknyi kakukkfüvet, ami majd segíti az emésztésünket, nem mellesleg pedig finom illatot és ízt ad a burgonyának. Teszünk rá két evőkanál zsírt (ez a krumpli mennyiségétől függően változik, nekem ennyi kellett rá), és betesszük a hús mellé sülni.

A szószhoz megpucoltam három-négy gerezd fokhagymát, egy közepes méretű vöröshagymát és lila hagymát. Ezeket apró kockákra vágtam, majd egy serpenyőben kis olajon, egy teáskanálnyi őrölt zsályával, erőspaprikával, és mozsárban összetört csilivel elkezdtem párolni addig, amíg a hagyma lágy nem lett. Ezután felöntöttem két evőkanál hideg vízzel, körülbelül két deciliter jó minőségű olasz paradicsomszósszal (ez lehet, hogy több lett), adtam hozzá sót, borsot, egy nagykanálnyi citromlevet, ugyanennyi ecetet, nagyjából egy fél kanálnyi fekete balzsamecetet, egy teáskanálnyi cukrot, egy teáskanálnyi mustárt, és jól összekevertem őket. Ezután mindenképp kóstoljunk, és tegyünk még ízlésünknek megfelelő mennyiséget a fűszerekből.

Amikor felforr ez a szósz, akkor még úgy öt percig hagyjuk kis lángon forrni-főni, hogy az ízek kioldódjanak.

Az egy óra leteltével, vegyük ki a csirkét a sütőből, és kenjük be ezzel a szósszal. Én mellészórtam zöldborsót is, hogy legyen egy kis szín a tányéron. Amint megkentük a szósszal, most már alufólia nélkül tegyük vissza a sütőbe legalább húsz percre, hogy rápiruljon a szósz, illetve hogy a borsó is megpuhuljon. Amikor úgy látjuk, hogy készen van a hús, vegyük ki a sütőből, a hőfokot csavarjuk fel a maximumra, és így süssük a krumplit még 15-20 percig, hogy jól megbarnuljon, és ropogóssá legyen.

Ígéretemhez hűen végre megírtam a karácsonyi recepteket. Ezeket a bejegyzéseket a januáriakhoz tettem be, de most egy linkkel ide is beszúrom ezeket.

Fogasszelet jóasszony módra
Fogasfilé hollandi mártással

Blogajánló

Elkezdtem összeírni a teendőket, hiszen lassan megenyhül az idő, és ki lehet menni dolgozni a kertbe. Itt is írtam, hogy nagyon fontos még rügybontás előtt elintézni a fametszést, de mielőtt belevágunk, mindenképp olvassunk el egy-két szakirodalmat általánosságban a metszésről, illetve az egyes fafajták metszésének menetéről is, hiszen ezt tanulni kell, nem játék, mert egy rossz metszés tönkreteheti a termést - szerencsés esetben csak arra az évre, rosszabb esetben örökre.

Online ajánlok egy blogot, ugyanis a metszést még én is csak tanulgatom, nem hiszem, hogy én vagyok a tanácsadásra, okításra a megfelelő ember, viszont találtam egy nagyon profi, mindent összefoglaló, részletes és képekkel illusztrált blogot. Az író külön foglalkozik az egyes fajtákkal, szóval érdemes áttanulmányozni.

Íme, itt találjátok.

Teák mindenhonnan (Tea V.)

Az ötödik bejegyzésem a teákkal kapcsolatban. Elvégre még tél van, megengedhetem magamnak, hogy egyelőre lazítsak, no és teázzak.

Ebben a bejegyzésben - nem mondom, hogy utolsó, hiszen a felfedezőutam a tea világában határozottan folytatódni fog - vegyesen írok minden olyan teáról, amit kipróbáltam már, tartunk is itthon, naponta használjuk, vagy már nem tartjuk itthon, mert nem nyerte el a tetszésünket. Kezdjük mindenesetre a pozitív oldallal!

Az egyik kedvenc teánk a Lord Nelson család összes teája. Egyelőre csak a gyümölcsteáikat próbáltuk ki - bár gyanakszom, hogy karácsonykor nagyiéknál az ehhez tartozó fekete teát kóstoltam, és nagyon finom volt -, de teljesen elégedettek vagyunk vele! Ezt a terméket a Lidlben lehet beszerezni, az ára is teljesen megengedhető. Az illata intenzív, a színe gyönyörű, és az íze is nagyon erős. Majdnem két literhez egy kis tasakot használunk fel, bőven elég. Nekünk kell ennyi tea, mert ilyenkor mindenki szereti a reggelt ezzel indítani, mi még az iskolába, egyetemre is azt viszünk magunkkal. Az erdei gyümölcs a kedvenc ízesítésem, nagyon jól érezni az összes beletett gyümölcs ízét, de mégis teljes összhangot alkotnak.

Említettem az előző, Lipton teás bejegyzésemben, hogy majd megírom, mi az a másik menta tea, ami sokkal erősebb, és szinte rögtön kitisztítja a légutakat. A képen a háttérben, az a zöld dobozka, illetve az abban lapuló finomság az. Már a dobozban is nagyon kellemes és átható illata van, csakhogy a Liptonéval ellentétben, a Lord Nelsoné a forrázás után is nagyon erős ízű marad, már-már végigperzseli (a szó legjobb értelmében) a torkot. Télen meghűléskor jó, hiszen csökkenti a fejfájást, szédülést, könnyíti a légzést, a mellkasi fájdalmat, no és segít, hogy levegőt tudjunk venni (de azért önmagában sajnos nem elég). Nyáron pedig - ha nincs otthon friss borsmenta a kertből -, akkor nagyon jó jeges teákba, hogy felfrissítse az egészet!

A Spar saját termékét látjátok a képen. Azt hiszem ebben a két - vagy talán három? - ízben kaphatók gyümölcsteáik. Tavaly előtt karácsonyra kaptam két dobozt - egy ilyet, egy olyat -, azóta is használom, és nagyon szeretem. Ez sem tartozik a drága árkategóriába, de ennek ellenére nagyon finom, jó ízű tea. Három nagy bögrét meg lehet főzni egy tasakkal, nagyon jó főzetet ad, az illata is nagyszerű.

Azt gondolom, sokat elárul egy teáról az illata - persze néha be is csaphat minket -, de ez épp úgy van, mint a borral: az ízleléshez, kóstoláshoz és értékeléshez nem csak a szájunkat használjuk, hanem a szemünket - a főzet színe, állaga, testessége -, az orrunkat - a tea illata a tasakban, majd forrázás közben és a forrázás után, miután teljesen kiáztak az illatok és aromák -, és végül természetesen a szánkat, nyelvünket, hiszen azzal dönthetjük csak el, végül is minden ellenére, ízlik-e a tea zamata. Sajnos sokszor annak ellenére is tud rossz lenni egy tea, hogy az előző két kategória - látvány és illat - kitűnővel átmentek a vizsgán.

A Milford ausztriai tea valahol a kettő között van. Pár napja vendégségben ittam egy vérnarancs teájukat, és elképesztően finom volt. Természetesen, ha finom teát ízlelek, rögtön lecsapok rá, és igyekszem mindent megtudni róla. A vendéglátóm elmondta, hogy van pár teája ebből a márkából, és elégedett vele.

A minap épp magokat vásároltam a Sparban, amikor megláttam, hogy egy darab Milford tea az akciós pulton hevert: joghurtos eper. Ugye, hogy összefut a szátokban a nyál, ha csak rágondoltok? Egyébként egy igencsak drága tea, de az akciós árán úgy gondoltam, érdemes kipróbálni. Ahogy hazaértem, rögtön kibontottam: (szaglás a csomagolásban) nagyon finom, erős illata volt, krémes, mint egy epres joghurté, és ezt vegyétek szó szerint. Fel is tettem forrni a vizet, majd leöntöttem vele, és az illat itt is mennyei volt: épp olyan, amikor gyümölcsre öntöm a friss, epres joghurtot. Ezután megkóstoltam, de az íze nem bűvölt el annyira. A krémességet nem éreztem, pedig például a Teekanna Irish Creamje valóban egy krémes állagú tea, tehát ezt elérni nem lehetetlen. Arra gondoltam, hogy a majdnem két liter teához nyilván kevés volt egy filter. Másnap ezért csak egy adagnyit készítettem magamnak. A színe és íze természetesen sokkal megkapóbb volt, de egy kicsit fájt az első csalódás. Ez a joghurtos fajta nem a nagy kedvencem a krémesség hiánya miatt, de mivel a vérnarancsos nagyon finom volt, mindenképp adok majd még egy esélyt neki, egy másik fajtából.

És vannak teák, amik elkeserítően rosszak. Egy régebbi bevásárlás alkalmával szintén az akciós pulton megláttam ezt a fajta teát. Nagyon szép a csomagolása - élőben az, ne a képnek higgyetek! -, az ára pedig bőven megengedhető volt - 200 forint egy doboz, vagy még kevesebb -, szóval fellelkesedtem, és lekaptam jó pár gyümölcsös ízt a polcról. Ebből a fajtából csak a gyümölcsteákat ismerem, a tea teához nem volt szerencsém, de talán nem is baj. Nagy elvárásokkal mentem neki a teafőzésnek, de nagyon gyorsan elszontyolodtam. Valójában már akkor, amikor elkezdtem elolvasni, mi van benne. A jó minőségű gyümölcsteákban - és itt a filteresekről beszélek, nem az egész gyümölcshúst, héjat tartalmazókról - mindenféleképpen több mint 50% gyümölcs található, hiszen ezért viseli a gyümölcstea elnevezést. Nos, nem ez a játékos! Sok-sok dolgot tartalmazott, de a legelkeserítőbb az volt, hogy még a képen látható erdei gyümölcs ízű is csak pár százalék almahéjat, azon felül pedig erdei gyümölcs aromát tartalmazott, ribizlit, áfonyát vagy málnát a világért sem.

Az illata a tasakban, leforrázva, a színe és az íze ehhez mérten pocsék volt. Egy BÖGRE - tehát nem egy majdnem két literes adaghoz - teához két tasak kellett, hogy érezni lehessen valami ízt a pocsolyaízen kívül. Nagyon szomorú eset.

Igyekeztem megtalálni, hogy amúgy a fekete teájukat például honnét származtatják, de erről semmilyen információt nem találtam a honlapjukon, és mivel ismerek ezer jobb teagyártót, mint ők, és biztosan nem fogom megkóstolni a fekete vagy bármilyen más - állítólag -tealevélből készült készítményüket, tulajdonképpen mindegy is a dolog. Őszintén: alig vártam, hogy elfogyjon az a három doboz, amit vásároltam, és megfogadtam, hogy soha többé nem veszek ilyet!

Egyelőre ennyi volt a tea része a dolognak, ahogy kipróbálok új teát - akár már említett márkáktól, akár újaktól -, megírom a véleményem! Addig is: keep calm and keep drinking tea!

Majdnem tavasz

Néhány napig olyan gyönyörű, tavaszféle idő volt! Gyönyörű napsütés, bár nálunk viharos szél is volt, de mindettől függetlenül a napon állva az már melengetett, és a tavasz illatát érezni lehetett a levegőben. Annyira szeretem az ilyen időt! Több hónapos benn lét után már kikívánkozom a kertbe dolgozni és mozogni, hiszen rengeteg tennivaló van kinn, csak ne volna olyan saras minden. Juci, a cica is kénytelen volt kinn lenni szinte egész nap, ráfér a mozgás és a friss levegő - és én is kinn lennék, ha tudnék dolgozni.

Az ilyen remek idő eszembe juttatja, mennyire szeretek kinn lenni a kertben, gazolni vagy begyűjteni a termést, ültetni vagy gyönyörködni a sokszínű virágokban. A tavasz magával hoz megannyi tennivalót: fel kell ásni és trágyázni a földet, ahová ültetni akarunk, de még mielőtt ezt megtennénk, az utolsó téli hetekben, ki kell találnunk, rendszereznünk kell - a fejünkben vagy papíron -, hogy milyen kertet szeretnénk, hogyan akarjuk elrendezni. Tudnunk kell, miket akarunk ültetni, mire van elég területünk, kapacitásunk és időnk, ezeket be kell szerezni. Sorrendbe kell tennünk, melyiket mikor kell ültetni, hiszen előfordulhat, hogy egyes növényeket - paradicsom, spárga, brokkoli - már márciusban el kell vetni, hogy aztán nyár elején szedhessünk belőlük.

Meg kell kezdeni a kertrendezést a tél után, fel kell frissíteni a földet egy gereblyézéssel, felszedni a szemetet - maradék falevél, lehullott tűlevél -, aztán jöhet a tavaszi metszés. Mielőtt nekiállunk metszeni, olvassunk utána, az egyes fákat - főként gyümölcsöket -, hogyan kell helyesen metszeni! Nálunk idén szinte minden fát és bokrot, tuját metszeni kell, gallyazni. A metszés olyan a fáknak, bokroknak, mint az ember hajának a vágás: felfrissíti, megkönnyíti a viseletet, és egyben serkenti a növényt a gyorsabb növekedésre, jobb terméshozamot is biztosít. Fát is kivágunk idén. Mindannyian fa-pártiak vagyunk, szeretjük a nagy fákat, azonban a fűzfa a hátsókertben nem praktikus: már olyan méretű, hogy nem tudjuk rendesen rendben tartani, öreg, ezért nagyon sok elszáradt ága van, amik egy nagyobb szél hatására letörnek, és nagyon szemetes. Mivel épp alatta van a kertem egy része, ezért megnehezíti annak szép, rendben tartását, valamint ott van a komposzt is, ami állandóan telemegy korhadt faágakkal. Tehát mennie kell.

Már megvettem a magok egy részét, nagyjából látom, hogyan szeretném a kertet kialakítani - új lesz, másutt egy kicsit -, de le kell majd ülnöm megtervezni. Alig várom, hogy elővehessük a cserepeket, a finom illatú földet, hogy kizöldüljön minden!

Eddig ilyen magokat vettem, de még be kell szerezni párat:

- balkonparadicsom (nagyon finom)
- nagy termésű paradicsom (tavalyi magja)
- zöld és piros paprika, nem erős, szendvicsbe való (tavalyi magja)
- erős paprika (saját fajta magja)
- brokkoli
- spárga
- kígyóuborka
- sóska
- spenót (Új-Zéland)
- patiszon
- petrezselyem

Amit még szeretnék mindenképp:

- zöldbab (nagy termésű)
- zöldbab (futó, lelógó termésű)
- sárga bab
- zöldborsó (2-3 vetésnyit legalább)
- cukkini
- dughagyma, hogy legyen újhagyma
- bazsalikom (hagyományos, görög, piros)
- kelbimbó (a tavalyi sajnos nem működött)
- saláta (amerikai, tépő; mindenkinek egy cseréppel)

Egyelőre ennyi jut eszembe - s akkor még nem szóltam a virágokról...

Lipton (Tea IV.)

Magyarországon az egyik legismertebb, legsikeresebb teamárka a Lipton. Többféle teájuk is megtalálható a piacon, legújabb hódításuk pedig a Nestea-hez hasonló előre palackozott, hideg, frissítő italok. Itt természetesen nem ezekről fogok írni, ugyanis egyfelől még nem kóstoltam őket, másfelől pedig, mint már láthattátok, itt a magunknak elkészített teákról van szó. Többféle tasakos teát árul a Lipton, ezek közül fogom megmutatni és véleményzeni azokat, amelyeket én használok, kóstoltam.

Mivel több mint egy hónapja szünetel frissítés miatt a hivatalos oldaluk, ezért nem tudok pontos információt közölni, honnan szedik a tealeveleket, pedig az információ fenn volt. Arra emlékszem, több helyütt is saját ültetvényeik vannak Ázsiában és Afrikában, ahol a saját, jól felkészített szakembereik végzik a betakarítást, feldolgozást. Akkor vágjunk is bele a különféle ízekbe!

Egy kivétellel, eddig a Liptontól csak igazi teát kóstoltam (azaz nem gyümölcsöt). A gyűjteményem nem olyan nagy, ez csak azt jelzi, hogy annyira nem vonzódom hozzá, mint mondjuk a Teekanne-hoz, de van pár nagyon jó teájuk is.

Példának okáért a klasszikus Earl Grey fekete tea-keverékükkel nem lehet melléfogni. Nagyon intenzív tea, hamar kifejti a hatását - ajánlatos tanulás közben -, reggelente szoktam inni, ha nagyon korán kezdek, mert ad egy jó löketet. A teában kevesebb koffein van, mint a kávéban a hatása mégis tovább tart - ez a paradox minden logikai ellentmondás ellenére igaz. Noha a kávé többször annyi koffeint tartalmaz, mint a tea, szinte azonnal belekerül a véráramba - fogyasztás után 15 perccel -, és elkezd keringeni, majd úgy 2 óra múltán már el is veszíti hatását, hiszen kiürül a szervezetből. Ezzel szemben a teában lévő lassabban szívódik fel, és lassabban kering, ezért sokkal tovább tart, kisebb kárt okozva a szívben, vénákban.

Még egy pozitív tulajdonság, amit a tea számlájára írhatunk!

A zöld teájukat - legalábbis ezt - nem ajánlom. Számomra földíze van, nem könnyű és a színe sem megnyerő. Nekem ez annyira ihatatlan, hogy igyekszem gyümölcsteával keverve elhasználni.

A fentivel szemben határozottan pozitív a véleményem erről a zöld teáról. Ez egyike annak a teának, ami abban a díszdobozban volt, amit pár hónapja mutattam. Narancs és mandarin íze van, inkább az utóbbi dominál, amitől még különlegesebb, mert sok narancs, ellenben kevés mandarin ízesítésű teát kapni. Nekem a csomagolása is tetszik, főként a díszdoboz, de nagyon mutatósak a piramis alakú tartók is. Ezekről már írtam régebben: elvileg az ő találmányuk, ma már több teagyártó cég is átvette ezt az ötletet. Állítólag frissebb és zamatosabb tea nyerhető, mert a formájának köszönhetően nagyobb és ezért jobb minőségű tealevelek kerülhetnek a kis csomagokba. Az tény, hogy valóban nagyobb tealevelek vannak benne, nem pedig a zúzott por, ami a hagyományos tasakokban van, illetve ebben még a citrusok héját is lehet látni. A forrázáskor az illatok és színek gyorsabban, intenzívebben bontakoznak ki. Azt azonban nem tudom megállapítani, hogy mennyivel jobb így ez a tea, mintha a régi, téglalap alakú tasakban volna.

Az íze és illata egyaránt nagyon finom, szinte betölti a teret. Magában is nagyon finom, kissé édesítve is remek, ez ízlés dolga. Szeretem, hogy az egész könnyed, bársonyos ízű, és bár érezni a zöld teát is, mellette azért nagyon karakteresen ott van. Liptonból ez a kedvencem!

Külön plusz, hogy többször is forrázható a tealevelek mérete miatt - második forrázásra már az előírtnál tovább kell ázni hagyni. Nagyon érdekes meginni egy csészével az első, aztán a második forrázatból - egészen más ízt ad!

Az előző tea után nagy várakozással forráztam le ezt a fajtát. Szintén zöld tea citrom ízesítéssel. Sajnos annyira nem nyerte el a tetszésem. Az illattal forrázás közben most sem volt baj, azonban az íze nem olyan intenzív, mint az előzőé. Noha magában a citrom nem olyan jelentős és összetett íz, mint a másik két citrusféle együtt, azért valami sokkal erőteljesebbet vártam. Sajnos ez annyira nem nyerte el a tetszésem. Finom, csak nem elég intenzív számomra. Ha viszont valami könnyű, nem erős és nem túl aromás teára vágyunk, amit este elkortyolgatunk az ágyban egy jó könyv mellett, akkor ez alkalmas rá.

A kép valahonnan az internetről

A napokban kaptam még egy Lipton teát, azonban lusta voltam képet készíteni, szóval kerestem egyet. Mentol és eukaliptusz keveréke, a Herbal Infusion családhoz tartozik, és teljesen koffeinmentes, hiszen csak ezt a két gyógynövényt tartalmazza. Az illata eszméletlen erős már önmagában, a csomagoláson belül is! Kinyitottam, és a szobát ellepte a mentolos illat. Ezzel szemben az íze lefőzve nem ilyen meggyőző. Nagyon finom, és télre, amikor nincs friss menta, tökéletesen megfelel, azonban én nyaranta amúgy is sok mentateát iszom, és az, mikor a kertből frissen szedett, zöld leveleket forrázza le az ember, össze sem hasonlítható ezzel a verzióval. Mindenesetre nagyon jó, ha betegek vagyunk, és levegőt akarunk kapni. Van egy másik menta tea, ami sokkal intenzívebb - arról írok majd a következő bejegyzésben.

Jó teázást!